A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-04 / 40. szám

De az öngyilkosságokra vonatkozó legegzaktabb kutatás is mindaddig csak használhatatlan elméletet tud produkálni, amíg nem kutatják fel az őngyi'ikosjelöttek lelki hajlamát.

Ahol csak ilyesmi történik, gyorsan elveszti a talajt az elmélet, hogy az öngyilkos szabad akaratból öli meg magát. Tény az, hogy az örvény szóién álló ember „az Öngyilkosság pillanatában — mint ahogy Ringel bécsi pszichiáter docens mondja — szabad akaratának legnagyobb korlátozását éli át, határtalan gyűlölet tölti el önnön maga iránt, és a környező világot már csak torzítva észleli".

Ettől a felismeréstől kínozva, jutott alig tíz éve néhány tucat haladó orvos — az amerikai Shneidmanna! és Farberowval, az osztrák Rlngellei és a német Tho massza! az élén — arra a következtetésre, hogy az élet iránt érzett kétség a legtöbb esetben nem más, mint egy, már a gyermekkorban érlelődő betegség és hogy az életunt a valóságban éppoiy kevéssé kíván beteg lenni, mint éppen egy rákos beteg.

Az öngyilkosságok megelőzésével — az ún. szuicid-profilaxissal — foglalkozó nemzetközi munkaközösség alakuló kongresszusán az Európa valamennyi részéből összejött 130 orvos és leikigondozó ezért úgy határozott: az öngyllkosjelölteket a jövőben orvosi diagnózis útján fel kell Ismerni és — szükség esetén saját akaratuk ellenére is — végzetes lépé süktől vissza kell tartani.

A* írók felelőssége

Az öngyiikosság-kutatókat min denekelőtt az az előítélet bősz szántja, amely eldugva ott él csaknem valamennyi ember lelkében. Mert bér hajlamosak vagyunk rá, hogy elítéljük a szerencsétlen iszákost vagy a tönkrement családapát, ha önkezével vet véget életének — mindjárt megdobban a szívünk, ha viszonzatlan szerelem az oka az öngyilkosságnak. Még falusi papok is megbocsátanak Rudolf trónörökösnek, aki 1899-ben szeretőjével, Vetsera Mártával a mayerlingt kastélyban önként távozott az élők sorából.

E halélnem dicsőítéséért Thomas szerint a költők a hibásak, akik az öngyilkosságot megoldhatatlan drámai konfliktusok zárópontjaként szerepeltetik müveikben. Különösen Shakespeare-t, aki szerelmi drámájában, a „Romeo és jullában" a leghatásosabb öngyilkosságot írja meg, hibáztatják a kutatók. Ügy vélik, hogy az angol drámaíró halált sóvárgő soraival elaltatja és a valódi problémák tói elvonja a nézőket.

Mert Shakespeare-rel ellentétben orvosoknak, mint Thomasnak és Rlngelnek meggyőződése: nincs olyan helyzet, amely annyira elviselhetetlen lenne, hogy a halálba űzné az embert.

Az öngyilkosok nem távoznak titokban az életből

Ám értelmetlenek az ilyen életigenlő szavak mindaddig, amíg az orvos az öngyilkos halálos ágyánál hirdeti őket. Az öngyilkosságkutatók tudományos becsvágya ezért kezdettől fogva az vo'it, hogy az életuntat tettének elkövetése előtt felkutassák. Az orvosok, hogy a csaknem teljesen elérhetetlen célt legalább félig elérjék, a lakosság segítségére vannak utalva, márpedig a lakosság az öngyilkos-problémát nem akarja észrevenni Az emberek jórésze, lázas igyekezetében, hogy elnyomja az önnön halálára való gondo latot, elbarikádozza magát a mögé az előítélet mögé, hogy az igazi öngyilkos titokban lopakodik ki az életből, míg az az ember, aki bejelenti öngyilkossági szándékát, sőt folyton arról beszél, a valóságban nem életunt, hanem egy szószátyár fecsegő.

De ez a fecsegés a legtöbbször halálosan komoly szándékot takar. Rlngelnek egy magánstatisztíkája szerint az összes öngyilkosok 80 százaléka e'iőre bejelenti a halálát. „Csak ezeket a kijelentéseket senki sem veszi komolyan“ — mondja Ringel. Shneldman és Farberow amerikai orvosok Is panaszkodnak:

„Az egyszerűen nem Igaz, hogy a rokonok és a barátok semmit sem tehetnek az életuntért."

Ezért kívánja Thomas, hogy mindenki viseltessék több figyelemmel szomszédjának gondja-baja iránt. Vagy gyakorlatilag: minden ember nyújtson egy kis segítséget az életuntaknak: szükség

esetén hívja fel az orvost vagy a lelkigondozót

Mindenesetre az öngyilkosságkutatók rámutatnak: o'iykor nagyon nehéz az életuntak "jelképes beszédét megérteni. így például

egy anya, az ablaknál állva, így szólt fiathoz: „Esik. Remélem,

nem kell majd kalap nélkül kint Járnotok az esőben.

öt nappal később temették az asszonyt, aki önkezével vetett véget életének. Fiai, amint ez illik, levett kalappal kísérték utolsó útjára és álltak sírja körül.

Szervezett küzdelem az öngyilkosság ellen

Míve'i a legtöbb életunton bibliai idézetekkel ős jószándékú tanácsokkal nem lehet segíteni, idealista beállítottságú orvosok, jogászok és lelkígondozők egy szövetségbe, a Lukács-rendbe tömörültek, amely modern gyógymódokkal küzd az öngyilkosság ellen. (Lukács evangélistának egyszer alkalma nyílt, hogy megszökjék a börtönből. Már túl volt a börtön fa Ián, amikor az őr észrevette u szökést. Az őr, lényegesen gyen gébb lévén Lukácsnál, nem tudta lefogni az evangélistát és öngyilkossággal fenyegetőzött. Erre Lukács visszatért a börtöncellába.)

Noha ennek a közben világméretűvé duzzadt szervezetnek az alapítása mindössze húsz évre te klnthet vissza, tagjai az 1895-ös évet tekintik rendjük születési idejének. Mert ez év tavaszának egy szürke hajnalán vette fel egy ember először aktívan a harcot az öngyilkosság ellen.

Az említett reggelt megelőző este egy nő, aki egy szerény New Vork-i hotelben szállt meg, papot hivatott. A portás megtett mindent, de nem tudott gyorsan papot ta látni. Csak hajnaltájt sikerült Henry Warren lelkészre találnia. A lelkész rögtön az asszony szobájába sietett és egy haldoklót talált ott

„Miért jön csak most?" — suttogta az asszony újra és újra, aki telvágta az ütőereit.

Amikor Warren elhagyta a szállodát, az asszony haiott volt, s a lelkész fejében megszületett a gondolat: egyesületet alapit az

életuntak gondozására — az elsőt a világon.

Warren lelkész vállalkozásának hhe csakhamar elterjedt az öngyllkosjelöltek körében. A páciensek száma egyre növekedett, úgyhogy Warren kibérelt egy Irodát a feudális New York-i Fifth Avenue-n és fiókintézeteket nyitott az Egyesült Államok tucatnyi más városában.

A Dtem.diktatúra ellen 1863 ban önéget6ts«l tiltakoztak buddhista szerzetesek Saigonban

Egy »utO tiltott httlyen parkolt és megmentette Christiane párizsi háztartási alkalmazott ólotét. 57 méter magasságból zuhant le az Elffet-toronyrál ás egy „Dauphinn" tetejére esett. Christiane Ubtöréssel megúszta a dolgot. 17 6ves volt öz szerelmi bánatában kísérelt meg öngyilkosságot

Ongyilkosjefölt-gondozás

Európában

Amikor dr. Erwin Ringel öngyiikosság-kutató 1948-ban megkezdte példás életunt-gondozó munkásságát a bécsi egyetem pszichiátriai klinikáján, még mit sem hallott Warren tevékenységéről.

Ugyanúgy a berlini dr. Klaus Thomas sem tudott kezdetben semmit a „Suicide Prevention Center", ről. Thomas a háború végén életunt s különösen megdöbbentőnek találta, hogy „sok embert azok közüx, akik öngyilkosságot kíséreltek meg, a klinikáról való elbocsátásuk után tettüket, halé los kimenetellel, megismétlik".

A berlini orvos, keresve a lehetőséget, hogyan segíthetne életunt betegein, bukkant rá Wárren •elkész áldozatos munkásságára. Thomas erre Amerikába utazott, elsajátította kollégáinak tapaszt« latalt és 1956-ban a Lukács-rend cégére alatt megnyitotta az első „orvosi életunt-gondozót" Berlinben

Vállalkozásának tízéves fennállása alkalmából Thomas nyilvánosságra hozta munkásságának eredményeit. Egy, az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozó konferencián ezeket mondotta:

„Kétségbeesett emberek negyvenezer telefonhívására válaszoltunk. Több mint hatezer súlyos lelkibetegnek nyújtottunk harmincezer orvosi kezelést. Közülük több mint kétezerötszáz ember volt mint elszánt öngyilkosjelölt közvetlen életveszélyben.“

Thomas ugyanezen a konferencián az orvosok rossz pszichiátriai kiképzéséről panaszkodott, akik gyakran teljesen tehetetlenül állnak szemben az öngyíikosjelölttel.

Az öngyilkosság ellen küzdő orvosoknak különösen azok fekszenek a szivükön, akiket sikertelen öngyilkossági kísérlet után megmentenek, de aktk magukhoz térésük és megfelelő pszichiátriai utókezelés után sem akarnak tovább élni.

Mert minden segítségnyújtás ellenére Is tudják az orvosok, hogy gyógyeljárásuk még nem eiég ahhoz, hogy az elszánt öngyilkosokat visszatartsák tettük elkövetésétől. Nem segítenek kellőképpen sem a hangulatot befolyásoló tabletták, sem a hipnózis, amely feloldja- az öngyilkosjelöltben felgyülemlett agresszivitást, sem az autögén tréning, amely feloldja a lelki görcsös állapotot.

Az orvosok mégis kellemesen különböznek a filozófusoktól és a drámaíróktól.

A Stern cikke alapján feldolgozta— ta —