A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Aki a páti fürdőben nemesük a víz gyógyító hatását élvezi, hanem érdeklődik az ^údülőlwly fejlődéstörténete iránt Is, az ‘megállapíthatja, hogy névtelen kisemberek lelkesedéséből, kezdeményező lendületéből, áldozatkész munkájából nagy, távlatilag is biztató eredmények születhetnek. A pfitl víz, u patt iszap gyógyító ereje a környező falvak lakói előtt már évtizedek óta ismert és gyakorlatilag többszőr igazolt tény, de a fürdőhely igazi szervezése csak 1959-ben, az eisö fúrással kezdődött. 19ö0-ban felöpült az első medence, de 1905-ben minden addig épült létesítményt elpusztított az árvíz. Mindent újra kellett kezdeni, kevás pénzzel, sok akarattal, sok áldozatkézséggel. 1968—1909 döntő jelentőségű volt, mert ezekben az években vezették be a vízvezetéket, építették ki a több mint tizenkét hektáros terület úthálózatát és az autóparkolót. Kubík László, a lelep vezetője szinte éjjel-nappal szolgálati helyén tartózkodik, irányit, intézkedik, de ha kell — márpedig kell, mert katasztrófáiig a munkaerőhiány! — sepreget, vagy mossa a folyosókat is. — A páti FOKKÁ'S lürdőközpont 1909. november 1-től kezdve önálló költségvetési egység. Egyre több vállaluti nyaraló épül a telepen, egyre több látogató érkezik, egyre zsúfoltabb a háiom medence, tehát egyre hangsúlyozottabban kerül előtérbe a kérdés: hogyan tovább? A fejlesztés: anyagi kérdés. A legna gyobb baj az, hogy mindent egyszerre kellene csinálni, egyszerre kellene egy nagyobb összeget befektetni ahhoz, hogy sokoldalúan kielégíthessük a növekvő igényeket. A fontossági sorrendben első helyen áll a csatornázás, mart ilyen tömegiátogatottság mellett a szennyelvezetés nem oldható meg amésztőgödrökkel. Bővíteni kellene az 570 000 korona költséggel épített autóparkolót, mert ma már az Igények tíz százalékát sem elégítik ki. A jelenlegi há rom medence mellett szükség van egy negye dikre is, ez azonban megköveteli az új fúrást, mert több vízre van szükség, hiszen a jelenlegi medencék ürítése és feltöltése negyven órát vesz igénybe. Heteként kétszer cseréljük a vizet, de egy forró nyári hétvége után, amikor szombaton is, vasárnap Is 7—8000 em bér keres enyhülést a medence vizében, naponta kellene cserélni a vizet. Két évvel ezelőtt az égési Idény alatt csak 200 000 látogatónk volt, az Idén ezt a létszámot már Július 15-én túlhaladtuk. Rendkívül súlyos probléma a munkaerőhiány. Sajnos, ez egy különleges munkahely — holtidényben húsz ember is elegendő, nyáron viszont még 100 dolgozó is kevés. Majdnem két hétig voltam a páti fürdőben és talán elegendő annyit mondani, hogy jövőre ismét ott töltöm a szabadságomat. Termé-A nyomok n Moldvához vezetnek Másfél évvel ezelőtt, egy kora tavaszi estén Ismeretlen fiatalember várakozott a villamosra. Zsákját — elég súlyosnak látszott — maga elé helyezte a járdaszigetre. Amikor sikerült terhével befurakodnia a tömött villamosba, megkönnyebbülten söhajtott fel. A végállomáson kiszállva, óvatosan körülnézett De tanácstalansága csupán néhány pillanatig tartott. — Világos, hogy a Moldva túlsó partjára kell jutnom, gondolta és — b&tin a zsákkal elindult, a bid felé. Kisvártatva megtalálta, amit keresett: egy nyílásra bukkant a drótsövény-keritésben. Ismét körültekintett, majd titokzatos terhével együtt étbújt a résen. Egy Ideig még habosott, de azután, amikor meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelében, a zsák tartalmát a folyóba szúrta és —> mint aki dolgát jól végezte, hazafelé indult.,. Ejfél felé járt mér as idő, amikor elhatárolta, hogy ütját megismétli — Minél előbb megszabadulok tőle, annál jobb — vélto. Ojra megtöltötte tehát a zsákot. Otja ismét az Ismert helyre vezetett. Ugyanazt tette terhével, mint néhány Órával azelőtt A zsák tartalma megint a folyóba került, immár másodszor... jó volna aludni egyet, gondolta, alaposan elfáradtam. Nem csoda, hiszen a vállán hurcolt tehernek súlya volt, no meg az izgalmak is kimerítették. Mégsem ment haza az éjszaka. Félt a szobájában rá várakozó látványtól. Azután meg ilyen lelkiállapotban közlékenyebb is az ember, jobb ha gondjait megosztja valakivel. A barátjára esett a választása. az egyik munkásotthon lakójára. — Majd leheveredem nála a padlóra, reménykedett, amúgyts rövidesen virradni kezd. De nem volt szerencséje, mert az, akinél az éjszakát akarta tölteni, nem volt otthon. így került a fiatalember — nevezzük Micbalnak — a pályaudvarra, oda, ahol a hozzá hasonlóknak annyi „érdeke*“ és főleg „hasznos“ élményben szokott része lenni. Mór magasan járt a nap, amikor hazavetődött.. Áldozata szanaszét heverő maradványaira esett a tekintete. Hogy e kellemetlen látvánnyal ne rontsa hangulatát, ruhadarabokkal takarta le a testrészeket. A véres matracokat az ágyban megfordította, és mart most már valóban alig állt a lóbán a fáradtságtól, abban a pillanatban hogy elnyúlt rajtuk, egészséges, mély álomba merült. Sokéig aludhatott. Amikor felébredt, Igyekezett randát teremtehi a szobában. Elégette a meggyilkolt Ingét, öltönyét, okiratait, majd Ismét szerencsét próbált n barátjánál n tömegszálláson, hagy végre kiöntse a «síiét. Axaal ax ürüggyel, hogy mutat neki valamit, moghlvlia a lakásába. Társa azonban nem állt kötélnek. Csupán este kezdte furdalni a kíváncsiság, mit akarbatott tőle Michal. Megleste tehát barátját a zsákkal a hátán, de mert lusta volt utána eredni, nemsokára meg is feledkezett az egész dologról. Kétségtelen, hogy nem könnyű beleélnünk magunkat agy gyilkos lelkivilágába, a legtöbb embernek ez az igyekezete — ha még úgy erőlködik — sem sikerül. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: Miért öl a gyilkos? Pénzért? Féltékenységből? Esetleg bosszúból? Nem, a ml esetünkben sem az egyik, sem a méslk nk nem forog fenn. A forrófejű. Indulatos Michal szörnyű teltél hirtelen fellnnbant indulatból, dühében követte el. Amikor pedig esztelen haragja elpárolgott, szerette volna meg nem történtté tenni tettét és minthogy belátta, hogy es lehetetlen, a valósággal szembenézve, bűncselekményét olyasmivel tetézte, amire a legmegútaikodottabb gonosztevők közül sem mindenki képes. Áldozata tehát ott atudta örök álmát a Moldva folyé fenekén. Csakhogy nem a vízbe fúllak szokásos módján, cipőben, ruhában, hanem darabokban. Igen, jól ártették: a gyilkos maga Is megrettent szörnyű tettétől, a következményektől és hogy eltávolítsa a nyomokat — egyéb ötlet hiányában — egy fejsze és egy fűrész segítségével — mint ahogyan a háziasszonyok bánnak el a baromfival — gondosan feldarabolta a holttestet, hogy egyes réssel! zsákba rejtve, éjszakánként kihordja a folyóba és ott a vízbe dobja. Érthető, hogy annak idején óriási izgalomban tartotta ez a hallatlan bűntett a főváros lakosságát, hiszen a bűnügyi rendőrség nap nap után hol egy kázfőt, hol egy emberi lábat vagy kart halászott ki a Moldvából. Amikor pedig hetek múltán a hulla feje is előkerült, személyazonosságának megállapítása — az eltűntek névsorának áttanulmányozása és ismerőseik kihallgatása atapj&n — szinte gyerekjátéknak tűnt csupán. Nagyobb gondot okozott a gyilkos kínyomuzása. Am a rendőrség kitartó, szívós munkáját — mint rendszerint — ezúttal is siker koronázta. Michal rendszereséé vált éjszakai kirándulásainak a folyóhoz — vállán a zsákkal — természetesen előzményei is voltai' Valamelyik este a pályaudvar restijében két fiúval ismerkedett meg. — Nincs éjszakéi szállásunk — panaszkodtak neki. — Sebaj — bólintott Michal —, nálam sincs sok hely ugyan, de egyiktek elalszik a földön, a mánkknl megoszthatom a fekhelyemet. Így is történt. Néhány nap múlva az egyik fió elmaradt ugyan, ftfcy hogy a következő éjszakákon Michal inár csak a 19 éves Igomű hót», A
