A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-27 / 39. szám
Te vagy az oda-ideálom Dobos Attila és S. Nagy István szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Gyón bosu nom * t 0' Cm ;— é v & J Te vagy az oda-ide - 1 - lom, 1. Te vagy a szere-lem. 2. Tőlem nem szaba-dulsz! 3. Te vagy a szere-lem. 1. A hangod szívdobogva vá - rom. Ész nil • kill kö-ve- tem. 2. A- ki-re kivetem a hí - lóm, Szí - vem is o- da -húz! 3. A hangod szívdobogva ví • rom, Ész nil - kill kö- ve • tem. 1-3. Most mi • kor tom - bol a tavasz, U - la - to - zik mír a 1-3. a bol - dog - ség. Te vagy az oda- i- de- Nem titkolom Ugye mindkettőnknek jól jött a boldog- síg? De ha mis a vr-te-mé - nyed, FS - tyü- lök rád! Vines falucska a festői tengerparton őserdeiben Hetven mérföld hosszúságban húzódott az üt. Háromezerütszáz méter magasságot kellett leküzdeni Üj-Guinea szigetének csipkés hegygerincén, hogy expedíciónk eljusson a hegyek között megbúvó kis primitív faluba. Nyolcórás menetelés a trópusi dzsungelben, ahol egy tenyérnyi száraz folt nincs, körös-körül semmi egyéb, csak zöld mohával borított s az örökös nedvességtől korhadozó fák. Amikor éppen nem esett az eső, az égbe meredő magas fák sziiite szívták lefelé a völgyek mélyére a ködös párát. Az utak inkább patakmederre emlékeztettek, tele híg vörös iszappal. Az állandó esőzésektől táplált patakok zubogva ömlöttek be a hegyi folyóba, dübörgésüket mérföldekre lehetett hallani, ahogy szakadtak lefelé, beleütközve a szűk sziklaszurdokokba ... Ez az elzártság őrzi meg a penali törzset az európai befolyástól. Az expedíció célul tűzte ki, hogy megtalálja őket és feljegyzéseket készítsen életmódjukról, amíg nem éri el őket a feltartóztathatatlanul előrenyomuló civilizáció. A hat európait két bennszülött rendőr és egy tolmács kísérte, az élelmiszerkészletek és a pogygyász hetven bennszülött málhahordó gondjaira volt bízva. A dzsungelben nem könnyű előre haladni — napirenden volt, hogy ki kellett vágni néhány fát s a törzsekből hidat rögtönözni a folyó fölött, meredek hegyoldalakat kellett megmászni, mivel a bennszülöttek ösvényei, védelmi célokból, nem a rétegvonalak mentén épültek, hanem egyenesen a hegycsúcson át vezetnek. Szörnyen megviselték az európaiakat a fülledt éjszakák a hevenyészett tetők fojtó légkörében, ahol a száradó ruhák kipárolgása a nedves fa sűrű füstjével keveredett. Az ebédeket térdig a sárban állva kellett elfogyasztani, miközben állandóan zuhogott az eső. Jelentkeztek a trópusi betegségek is — napszúrás, kelések, veszélyes lábfeltörések. Mindehhez járult, hogy voltak pillanatok, amikor a bennszülött) teherhordók egyszerűen vonakodtak tovább menni, megrettenve egy a közelben meghalt bennszülött asszony szellemétől, mert ez — hitük szerint — árthat az arra járóknak. Végre azonban az expedíció eljutott ,a Sepik folyó vízválasztójához. Kezdtünk leereszkedni a hegyről... Két óra út van még előttünk, s elérjük utunk célját, a penallk települését. Hogy elejét vegyük esetleges gyanújuknak, két embert előre küldünk, akiket Ismernek a P’analik. Meglepetésünkre küldötteink Íjat és nyílvesszőket visznek magukkal. Mivel előre jeleztük érkezésünket, elég Ideje volt a p8nali harcosoknak, hogy felkészüljenek fogadásunkra. Vártak minket. Feldíszítve csontokkal, orrukban fapálcikákkal, kagylókból, madártoliakból készült fej- és nyakékekkel, hamuval és színes agyaggal bemázolva. Állatbörökbe voltak öltözve, s viselkedésük Is az erdei vadakra emlékeztetett — kíváncsiság keveredett náluk az óvatossággal, A falu közepén gyülekeztek fogadásunkra, de — harci készültségben. Amikor az expedíció
