A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
Ivaaoviči szerzeménye Egy szál harangvirág Cm C7 Fm Cm tok, És_____ ki-vá - nők még______ ni-gyoniok gyek? f Egy szil____ ha-rang-vi - rág,--------- ez jel- zi Iá - tóm, té-ged már csak • vi rág ér -de-kel, Mit mon -dók,az sej - nos a fii-ledig nemjut el, De el -né-zemné- ked.mert en ■ gém szeretsz, s így És_____ ki-vá-nok még____ na-gyon«ok bol • dog név -,ni-pot!_ Leningráddal esőfüggönyön át Ismerkedem meg.- A nyári eső nem teszi szomorúvá a várost — ellenkezőleg. Mintha valami rokonságot tartana a vízzel a Néva sok elágazása, a csatornák, a Fontánka, Mojká révén, amelyeken számos hangulatos hidacska vezet keresztü’i. Aztán ott a tenger, amelynek öleléséből kiemelkedik. Az utcák, parkok fái, a virágok, házak, mintha még üdébbek, vidámabbak lennének az esőtől, s az emberek sem zavartatják magukat. A horgászok türelmesen ülnek a Néva partján, lógatják a zsineget a vízbe. Piros esernyő alól nézegetem Puskin lakását, a sarokházat, melyben Dosztojevszkij lakott f ki tudja, milyen babonából mindig sarok-lakást keresett magának s állítása szerint életének az a szakasza volt a legszerencsétlenebb, mikor egy ideig szokásától eltérve utcasorbeli lakásban élt). Kitartóan járom a várost, az eső mintha kimosná a fáradtságot, a lábakból. A karcsú tornyok, mint óriási aranytűk fúródnak a felhőkbe kilyuggatva azokat, hogy új meg új zápor hulljon belőlük. Szebbnél szebb panoráma tárul a szemem elé. Leningrad gyönyörű város! Eurőpaian elegáns és nagyvonalú. Az épületek, emlékművek, terek, parkok, paloták, templomok tökéletes építészeti összhangja méltóvá teszi rá, hogy a világ legszebb városai között tartsák számon. Nem régi város, alapítását a Péter-Pál erőd alapkövének letételétől, azaz 1703. május 27-től számítják. A múltja azonban történelmi, művészeti vonatkozásokban egyaránt gazdag. A várossal szorosan összeforrott az orosz történelem, az orosz kultúra, az orosz forradalmi mozgalmak és a győztes októberi forradalom. Fb még valami: az a hősiesség, ami példa nélkül áll a második világháború krónikájában, a kitartás, amellyel átvészelte a kilencszáz napos blokádot. Itt minden kő tudna beszélni szívszorltő, izgalmas és andalító eseményekről. Lépten-nýomon olyan emlékekbe ütközünk, amelyek élénk rezonanciát keltenek bennünk. Olyan nevekkel találkozunk, mint Csajkovszkij és Glinka, Sztravinszkij és Rimszklj-Korzakov, Prokofjev. Sosztakovlcs is itt írta híres szimfóniáit, hangversenytermekben a külföldi zenei nagyságok közül még Liszt, Berlioz, Schumann és Wagner játszottak. A Kirov operaház falai között táncolt a halhatatlan Anna Pavlova, Nyizslnszkij és Ulanova, Itt énekelt Saljapin Is. A Péter-Pál erőd arany tornyai hívogatnak. A rettenetes hírű börtöncellákat nem akarom látni, Inkább a Péter Pál katedrális felé fordulok, ahol első vagy Nagy Péter, a városalapító nyugszik és csaknem minden utána következő orosz cár is itt van eltemetve. Nagy Péter Európa-szerte híres, főképpen olasz építészekkel dolgoztatott, akiknek időtálló művészetét számtalan gyönyörű palota hirdeti. Rossi Trezzini, Rastrelli és a többiek saját halhatatlanságukat építették bele műveikbe. A Vaszilljev sziget csücskén, a börze volt épületének közelében vaskos szárnyas oszlopok — azelőtt fároszok — fenséges szimbólumai az ország tengeri hatalmának, amely tulajdonképpen nagyságának alapjául szolgált. Szemerkél az eső, kilenc felé jár és mégsem akar besötétedni. Még tartanak a híres fehér éjszakák. Tovább is bolyonganék még a számomra színpadias hangulatú világításban, de a gyomrom figyelmeztet, itt Venne a vacsora ideje. Kísérőm, Igor Ivanov ismert szovjet költő és műfordító (többek között Nezvalt és Figulit fordított, egyébként kitűnően beszél csehül] kitűnő házigazda lévén, gondoskodott róla, hogy asztalunk legyen az Astoriában. Az étteremben nemzetközi társaság,
