A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-20 / 38. szám

Az idei sajtónapon jubileumot ünnepiünk, a kommuniista sajtó fennállásának ötvenéves évfordulójára emlékezünk. 1920. szeptember 21-én látott napvilágot a Rudé Právo első száma, mely történelmi fordulatot is jelentett a csehszlovák munkásmozgalomban. Az első világháborút követő forradalmi hullám kiélezte a szociáldemokrata párt jobboldali, a burzsoázia érdekeit szolgáló vezetősége és a Nagy Október példáját követő tagság közötti ellentéteket. Az elvi ellentétek szakadáshoz vezettek. A forradalmi marxizmus útjára térő baloldal önálló -sajtóorgánumot teremtett, mely meggyorsította a párton belüli differenciálódást, a munkásmozgalom előtt álló feladatokkal kapcsolatos nézetek egységesítését, az 1920-as decemberi sztrájkmozgalom tanulságának tudatosítását — a forradalmi párt megalakítását. A Rudé Právo elválaszthatatlanul összeforrott a csehszlovák kommunista mozgalom kibontakozásával és fejlődésével. S ezért, ha végigvonulunk a lap ötvenéves harcos múltján, egyben a kommunista párt hősi küzdelmeit is idézzük.

Az osztályharc frontján

Az 1920-as decemberi sztrájk leverésével a burzsoázia hatalma megszilárdult. A létét fenyegető közvetlen veszély elmúlt, s így véget vethetett a korábbi kényszerű engedmények politikájának. Általános támadásba lendült a munkásosztály ellen. Az első köztársaság fennremtésének szorgalmazása töltötte ki. 1932-ben széles körű vitát indított a munkásegység problémáról. A Rudé Právo 1931—33-as számai hűen tükrözik e nehéz évek elkeseredett, sokszor rendőrsortűzzel végződött összecsapásait. Az ezekről a mészárlásokról szóló részletes beszámolókat és tájékoztatásokat a hatóság rendszeresen elkobozta. Az elkobzás sorsára jutott Klement Gottwaldnak a duchcovi és kosúti vérengzésről írott cikke is. Az osztályellentétek kiéleződésének, a kommunista párt és sajtó üldöztetésének e legválságosabb éveiben nem volt ritkaság az sem, hogy a Rudé Právo egy-egy száma a cenzor beavatkozását viselő tíz, sőt húsz fehér vonaltól is tarkállott. Viszonylag kevéssé ismert, hogy a Rudé Právo nemcsak akkor jelent meg illegálisan, amikor a prágai vár fölött horogkeresztes zászló lengett, hanem a masaryki demokrácia idején, a harmincas években is. A kommunisták jónéhányszor arra kényszerültek, hogy a lapot a kormányhatalom üldöző intézkedéseivel szembehelyezkedve, titokban adják ki.

A népfront-törekvések és az antifasiszta harc szolgálatában

1933-ban, Hitler uralomrajutásának évében előre tört a csehszlovákiai reakció. A kommunista párt elleni nyomás a demokrácia védelmezésének örve alatt fokozódott; 1933 őszén a párt vezetőit is üldözni kezdték. A szociáldemokraták szerint is a demokráciát „két fron-1936 júliusát követően, a Hitler és Mussolini támogatásával végrehajtott spanyolországi fasiszta puccs után a Rudé Právo széles körű kampányt indított a spanyol köztársasági kormány támogatására és leleplezte a fasizmussal cinkosságot vállaló hazai reakciót. Tiltakozott a burzsoázia megalkuvó politikája ellen, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kész teljesíteni Csehszlovákiával szemben vállalt szerződéses kötelezettségeit. 1938. május 22-én közölte a CSKP Központi Bizottságának felhívását, mely arra szólította fel a kommunistákat, hogy elsőként lépjenek a köztársaság védelmezőinek soraiba. A Csehszlovákia népeinek meghallgatása nélkül aláírt Müncheni egyezmény megpecsételte a lap sorsát is. Illegalitásba kellett vonulnia. Segítségével tartotta fenn a párt a kapcsolatot tagjaival, látta el őket politikai utasításokkal. A lap kiutat mulatott a reménytelenségből, kétségbeesésből, mozgósított az egységes harcra. 1939—42 között még nyomdai úton állították elő, 1943-tól már csak sokszorosítva terjesztették.

Az ellenállási mozgalom kibontakoztatása szempontjából jelentős szerepet játszott a Rudé Právo 1943-as decemberi száma, mely közölte a csehszlovák—szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés teljes szövegét. E szám kézről kézre járt.

1944-ben a Vörös Hadsereg győzelmes előrenyomulása idején a lap közölte a párt központi bizottságának felhívását, mely hangsúlyozta: „Nem szabad megtörténnie annak, hogy a nemzet tétlenül várja be a felszaba-H

a

rc

o

s h

a

g

y

o

m

á

n

y

o

k

A Rudé Právo félévszázados útja

állásának két évtizedét a munkásosztálynak a szociális haladásért vívott harca, tömegmegmozdulása, tüntetések és sztrájkok sorozata jellemzi. E küzdelemben élenjáró szerepet töltött be a párt harci eszköze — a forradalmi Rudé Právo. A munkásosztály politikai nevelése, öntudatának elmélyítése, a lenini eszmék terjesztése mellett útmutatást adott és segítséget nyújtott a munkásság mindennapi érdekeiért folytatott harchoz.

A Rudé Právo megjelenésétől kezdve küldetésének tekintette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájának és jelentőségének propagálását. Nehéz feladatvállalás volt ez olyan helyzetben, amikor a polgári sajtó minden eszközt megragadott a szovjet forradalom bemocskolására. A Rudé Právo bírálta a kormány szovjetellenes politikáját, következetes harcot folytatott a Szovjetunió diplomáciai elismeréséért, a vele való politikai és gazdasági kapcsolatok felvételéért. A lap egész sor cikkben cáfolta a polgári sajtónak Szovjet-Oroszországra szórt rágalmait. A valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a munkáshatalmat elsőként megvalósító nép életéről, problémáiról.

A Rudé Právo szerepe rendkívül megnövekedett a forradalmi hullám elcsitulása után, a ' párt szervezeti meggyengülése, befolyásának csökkenése idején, amikor a CSKP az „Opportunista passzivitás helyett bolsevik aktivitást" jelszót tűzte zászlajára. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a párt továbbfejlesztése akadályozó revizionista és opportunista elemek leleplezésében, hozzájárult az V. pártkongresszuson, 1929-ben elfogadott bolsevik irányvonal győzelméhez.

1929 decemberében, amikor a burzsoá propaganda a „nyugalom és béke szigetének“ nevezte Csehszlovákiát, a Rudé Právo közölte (lottwald első, híres parlamenti beszédét, melyben nyílt, a végső győzelemig folytatandó harcot üzent a burzsoáziának. Azután, hogy a kapitalista világrendszert megrendítő válság hullámai Csehszlovákiát is elérték, a Rudé Právo a válságból kivezető proletár útért szállt síkra; a részkövetelésekért folytatott küzdelmet össze-» kapcsolta a végső cél, a proletárdiktatúra meghirdetésével. A lap tartalmát a munkanélküliek harcának támogatása, a munkásegység megteton“, a kommunisták és a fasiszták részéről fenyegeti veszély. Az egyre vészesebben előretörő fasizmus megfékezése érdekében a CSKP egységfront megteremtésére, antifasiszta öszszefogásra szólítja fel a munkáspártokat. Az egységfront gondolata óriási visszhangra talált a munkásság körében. Jan Sverma a Rudé Právóban köszönte meg a prágai munkásság bátor kiállását, mely meghiúsította a főiskolai diákság bevonásával szervezett fasiszta provokációt.

A fasizmus németországi uralomrajutásával a nemzetközi helyzetben is jelentős változások következtek be. A csehszlovák kormány arra kényszerült, hogy elismerje a Szovjetuniót és Franciaország példáját követve segítségnyújtási szerződést kössön vele. Sverma ebből az alkalomból rámutatott a csehszlovák burzsoázia korábbi politikájának csődjére, mely „nekünk, kommunistáknak szolgáltat elégtételt“ — írta. E szerződés következménye volt, hogy belpolitikai terén enyhült a nyomás a baloldali erőkkel szemben. Az 1935. május 19-én tartott községi és parlamenti választások bebizonyították, hogy a kommunista párt az üldöztetések ellenére is megtartotta pozícióit, sőt jelentős mértékben ki is szélesítette befolyását. A Rudé Právo a párt befolyásának növekedésére támaszkodva szorgalmazta a népi erők kibontakozásán alapuló fasisztaellenes egységfront megteremtését. E törekvést összekapcsolta a munkanélküliek mozgósításával, mert a burzsoá elnyomás a Csehszlovákiát közvetlenül fenyegető veszély közepette sem enyhült. 1936-ban 860 ezer, 1937-ben 677 ezer és 1935-ben 511 ezer munkanélkülit tartottak nyilván.

1936 áprilisában zajlott le a CSKP VH. kongresszusa, mely a fasisztaellenes és demokratikus népfront megteremtését tűzte ki célul. A Rudé Právo közölte Klement Gottwald beszédét. A CSKP felvázolta a munkásosztállyal szövetséges parasztság és a haladó középrétegek összefogásának lehetőségeit. A lap ugyancsak közölte a kongresszus határozatát „Népfrontot a béke megvédése érdekében, Hitler ellen, a kenyérért és a szabadságért“ címmel. A lap jelentős érdemeket szerzett a népfrontmozgalom kibontakoztatásában.

dítást". Az illegális Rudé Právo utolsó száma

1945. május 1-én jelent meg. Közeledett a felszabadulás órája. Végétért a földalatti küzdelem.

A győzelem útján

A felszabadulás után a Rudé Právo lett az ország legnagyobb napilapja. A párt hatékony eszközeként részt vett a dolgozó nép többségének megnyeréséért folyó politikai harcban. Következetesen küzdött a közéletnek az árulóktól és a kolaboránsoktól való megtisztításáért. Lerántotta a leplet a külpolitikai orientáció megváltoztatására, a Szovjetunióval való barátság megbontására irányuló, sokszor burkolt törekvésekről. Jelentős érdemeket szerzett az államosítás elleni reakciós cselszövések leleplezésében. A párt utasítása alapján konkrétan rámutatott az országépítési program szabotálóira. 1947-ben kampányt indított az aszály sújtotta földművesek megsegítésére.

1948 februárjának sorsdöntő napjaiban a Rudé Právo a párt hű segítőtársa volt. A belpolitikai feszültséget tükröző számai a társadalom valamennyi rétegéhez eljutottak. A párt a lap hasábjain keresztül irányította azt a hatalmas tömegmegmozdulást, mely meghiúsította a reakció puccskísérletét és hatalomra juttatta a munkásosztályt.

A Rudé Právo a szocializmus építésének időszakában is jelentős részt vállait a dolgozó nép aktivizálásából, a szocialista munkaversenyek kibontakoztatásából, a falu szocialista átalakításából, a kapitalista csökevények felszámolásából. Az elmúlt két év tapasztalatai bebizonyították, hogy a sajtó döntő fontosságú harci eszköz a párt és a munkásosztály kezében. A szocializmus létére törő erők a Rudé Právót is megkísérelték a dolgozók érdekei ellen fordítani. Ma, amikor a sajtó ismét a párt és a dolgozók ügyét szolgálja, minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a politikai és a gazdasági konszolidációt, a Rudé Právo ötvenéves forradalmi hagyományainak idézése egyben tanulságot is nyújt a jobboldali opportunizmus felszámolására irányuló harchoz.

K. J. 10