A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-20 / 38. szám

Az újságírók elkötelezettsége

Az utóbbi negyedszázad és a szocialista társadalmi közösség gyors fejlődésének jelentős barométere a tájékozódási lehetőségek és eszközök soha nem látott növekedése. Szlovákiában háromszáznegyven sajtótermék, két televízió-adás és a rádió széles hálózata bizonyítja ezt. Ma már csaknem minden házban van rádió-, televízió-készülék, 4—5 újságot visz a lapkihordó.

Reggel munkába menet ha az ember kezébe veszi kedvenc újságját, amikor a fiatalok bekapcsolják a táskarádiót és a háziasszony belelapoz képes újságja kedvenc rovatába, s este, amikor a család leül a tévé képernyője elé, sosem gondol arra, mit jelent számára az újság, a tévé, a rádió, milyen előnyei vagy hátrányai származnak belőle. S főleg nem gondol arra, mily nagy felelősség terheli azokat, akik az újságot írják, a rádió és a tévé programját szerkesztik, előállítják. Nem gondoi, mert nem akar más baján gyötrődni, inkább a magáétól igyekszik szabadulni. Sok ember ma azért vesz újságot a kezébe, zárkózik be a négy fal közé, a tévé képernyője elé, hogy napi gondjait elfelejtse, hogy megszabaduljon a lüktető világ zajától, a munkahely és a családi élet gondjaitól. Mások csak úgy passzióból, hogy szabad idejüket elüssék valamivel, vagy azért, hogy valami szépet, jót tudjanak meg a világról, emberekről, barátokról, ismeretlen tájakról.

A civilizált világ embere ma már annyi időt tölt naponta újságolvasással, tévénézéssel vagy rádióhallgatással, mint amennyi a napi munkaideje. Hogy milyen tartalommal töltődik meg ez a szabadidő, jóra vagy rosszra tanítja-e az újság az embert, az nem csupán azon múlik, milyen újságot vásárol, hanem azon, mit írnak benne. Az újság, a rádió és a televízió az élet tükörképe. Felidézi benne az ember önnönmagát, a környező világot, az emberek cselekvését, korunk nagy fejlődését. Hogy mit ragad ki az újság e bonyolult világ ismert vagy ismeretlen szférájából s mit tár az olvasó elé, az a szerkesztőségeken és az újságírókon múlik. A szerkesztőkre hárul a felelősség, hogy az embert ne kalandokra, ócska trükkökre, hasztalan cselekményekre serkentse, hanem humánus gondolatokat, elvtársi kapcsolatokat, hazaszeretetet és a munkához való jó viszonyt ápolja az emberekben. Ezt ma a Sajtónap alkalmából azért hangsúlyozzuk ismét, mert szemtanúi lehettünk, hogyan méteiyezték meg felelőtlen újságírók, tévé- és rádióriporterek a nép lelkét és gondolatvilágát 1968-ban. Nem kevés tollforgató ember a „nép és a haza szolgálatában“ jelszó alatt hirdette a politikamentes újságírást, gáncsolta a szocialista demokráciát, azokat az eredményeket, amiket húsz év alatt az új társadalmi rendben dolgozó népünk megteremtett, az osztályérdekeket elvetve mindenek felé emelték a nemzeti érzelmeket és érdekeket, Csehszlovákia nagy barátja és szövetségese, a Szovjetunió ellen uszítottak és a legmodernebb pszichológiai hadjárattal igyekeztek lejáratni a kommunista pártot, azokat a bátor vezetőket, akik évtizedek óta börtönökön át, éjjelt nappallá téve harcoltak a szocializmus ügyéért.

Tudjuk, milyen kára származott ebből a népnek, hogyan fertőzte meg a demagógia az olvasó tömegeket.

Az újságírás rossz „lelkipásztoraitól“ már részben megszabadultak a tömegtájékoztatási eszközök, egy részük nyugatra disszidált, másik részük elhagyta a szerkesztőségeket. A tévelygők most vonják le a tanulságot tévedéseikből. Nem csupán gyónási meakulpázásról van ma szó, hanem az újságírás olyan tar: talmi változásáról, mely a jövőben biztosítéka lesz az olvasók objektív, pártos és tárgyilagos tájékoztatásának.

Azt mondják, hogy az újság a hetedik nagyhatalom. Nem lehet közömbös sem az újságíró, sem az olvasók számára, kinek az oldalán és kinek a szolgálatában áll ez a nagyhatalom. Földtekéuken ma két világ áll egymással szemben, a kapitalista és a szocialista világ. Az újságírónak valamelyikhez tartoznia kell. A szocialista társadalom újságírójának, legyen az párttag vagy párton kívüli, tudnia kell, hogy tollát, leírott szavát akkor állítja igazán a szocializmus szolgálatába, ha - írásaiban jó tanácsokkal látja el az olvasókat, pletykák és feltevések helyett bátor előrelátásra, tudatos gondolkodásra neveli az embereket, szót emel a dolgozók napi gondjainak rendezésére, aki bátran védelmezi a szocialista közösséget és harcol az idealista nézetek és a kapitalista világból becsempészett rágalmak ellen.

A sajtónak ebben az igyekezetében az Olvasók megértésétől és támogatásától is sok függ. Ne tartsák az újságot csupán szórakoztató eszköznek. Az újság, a rádió és a televízió fontos politikai és hatalmi eszköz. Ezért gondolkodjék el az olvasó minden jóravaló írás és kommentár felett, mennyire juttatja ez kifejezésre pártunk és kormányunk törekvéseit, a dolgozó ember igényeit és jogait. Ha jóra serkent az újság, cselekedjenek aszerint. Ha elveinkkel ellentétben írnak, ítéljék el.

Nem tízparancsolat ez, csupán gondolatok a Sajtónap alkalmából. Az illemszabályok szerint az olvasóknak kellene az újságírókról szólniok ma. S ha mégis mi szólunk magunkról a magunk nevében, tesszük ezt azért, hogy számadást adjunk munkánkról és elgondolkodjunk helyzetünk felett. Nem irigylésre méltó munka ez. Egy ENSZ statisztika kimutatja, hogy világviszonylatban az újságíróknak a legrövidebb az átlagos életkora. Negyven éven felül minden ötödik szívinfarktusban hal meg. Az újságírói munkához több kalóriaszükségletet igényel a szervezet, mint a bányászmunkához. Ezt az állandó gondolkodás, felelősségtudat és elkötelezettség igényli az egyéntől. Elkötelezettség a nép, a párt, a nemzet, a kommunizmus ügye iránt.

Az újságírói elkötelezettség ma azt jelenti,

hogy elvhűséggel veszünk részt a konszolidációs folyamatban, tárgyilagosan tájékoztatjuk az embereket a párt célkitűzéseiről, terveiről, politikájáról. Elkötelezettség hűnek maradni ahhoz az ügyhöz melyért apáink és újságíró kollégáink évtizedekkel ezelőtt csatasorba álltak. A kommunista párt ügye ez. A közeljövőben ünnepeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulóját. Lapunk, a Hét ez alkalomból a Beszélő múlt sorozatban akarja feleleveníteni a csehszlovákiai magyarság forradalmi hagyományait. Megszólaltatni az élőket, emléket emelni azoknak az eseményeknek és bátor embereknek, akik évtizedeken kérész tül a kommunista párt soraiban, a szlovák és cseh népjjel együtt sok véres csatát vívtak a kizsákmányolás ellen, majd megteremtették mai szocialista társadalmi rendszerünket. Szeretnénk feleleveníteni és továbbvinni azokat a kulturális és irodalmi hagyományokat, melyek a nép lelkében ápolták a hazaszeretetet, az egy hazában élő nemzetek együttélését, a szovjet néphez való baráti viszonyt. Minden község ben és városban akad ehhez fűződő emlék vagy talán él még olyan ember, aki szóban lehet krónikása a beszélő múltnak. A Hét munka társain és olvasóin is múlik majd, hogy tájé koztassák szerkesztőségünket lakhelyüknek, szülőföldjüknek ezekről az eseményeiről hogy a Hét hűen tükrözhesse vissza népünk forradalmi hagyományait.

Szeptember 21 a sajtó ünnepe. Jelentőségét fokozza az a tény, hogy ütvén évvei ezelőtt, szeptember 21-én jelent meg először a CSKP Központi Bizottságának napilapja a Rudé Právo. A pártsajtó, a Rudé Právo, a Pravda, az Új Szó s harcos elődje, a Kassai Magyar Munkás és a haladó újságírók visszaemlékezése ez a nap. Olyan nevek kerülnek ez alkalomból szóba, mint Zdenék Nejedlý, Ján Urx, Marie Majerová, Jaroslav Seifert, Julius Fučík, Klement Gottwaid, Major István, Steiner Gálior és sokan mások, akik a pártsajtón keresztül vívtak bátor harcot a kapitalizmus ellen, hirdették a nép között a kommunizmus eszméit, ápolták a népi kultúrát, és magas műveltségükkel, bátor cselekedeteikkel a nép hős fiaivá, az irodalom, a politika és az ország vezető egyéniségeivé váltak. Bátor, igazmondó toliforgatók voltak, Méltán követhetjük mi, mai újságírók az ő példájukat. Julius Fučík a Gestalte börtönéből üzente: „Emberek, legyetek éberek.“ Őrizni a forradalmi múlt hagyományait, védelmezni a szocializmus ügyét, támogatni a világ népeinek az elnyomás, a kizsákmányolás ellen és a békéért vívott közös harcát — ez ma is a legszentebb kötelessége az újságírónak s az olvasó, a tévénéző és rádióhalgató embernek egyaránt. MAJOR ÁGOSTON