A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
HÉmilf ~T 1 ■ il 1 1 Sn r v*r. tMJ ” * 11 * ■ iNWsäfc. ä . Négyszemközt Cársky megbetegedés is az orvosok nagy gondjai közé tartozik. Pedig világszerte folyik ellene a küzdelem. Leghatásosabb ellenszere, ha idejében felismerjük és eltávolítjuk a daganatot. Sajnos, a betegek későn Jelentkeznek, mert a rák nem idéz elő fájdalmat. Az orvostudomány óriási feladata lesz: kitalálni olyan vegyi anyagokat, amelyek a rákos szövetet elpusztítják, az egészséges szövetet pedig épségben hagyják. Félévszázada figyelem az orvosok gigászi küzdelmét. Óriási változásokat látok az emberiség Javára. Gyermekkoromban az emberek még gyógykezelés nélkül pusztultak el. Ma mindenki — szegény és gazdag — ingyen kapja a legjobb gyógykezelést. Annyi az orvosunk, hogy az ötven év előttivel nem is lehet összehasonlítani. Akkor egy Járásnak két-három orvosa volt. Most egy kisvárosnak van tlzenötl — Hány esetet operál naponta a professzor úr? — Voltak idők, amikor három-négy nagyobb műtétet hajtottam végre. Most már egy is elég belőle. Fárasztó munka, és valósággal eszi az idegeket. A sebészetben ugyanis nincs mindig eredmény. Nem lehet segíteni minden betegen. £(s ez napokig nyomasztólag hat. Olyankor betegek és hozzátartozók az orvosokat szidják, mintha számukra közömbös lenne a dolog. Eredményes munka után, akármeddig tartson Is az operáció, nincs fáradtságérzet. Persze, az eredmény az altatás előrehaladásától is függ. Ma már úgy tudunk altatni, hogy a beteg semmit nem érez, és frissen ébred. Csövön (intubáció) és éren keresztül altatunk. Tóthpál Gyula jelvét siet A Duna parti város legmodernebb, legtökéletesebben felszerelt kárháza Mindenütt ismerik a nevét. Itthon és külföldön is. Járt Amerikában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Svédországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Romániában és Törökországban. Mindenütt megcsodálják tudását és a kezét, a finom és tapintásra érzékeny ujjakat. Amelyekkel annyi életei mentett már meg. Érthető, ha gyakran szerepel az újságokban, a rádióban és a televízióban. A riporterek szinte mindent megírtak már róla. Azt is, hogy öt gyermeke, (négy fia, egy lánya) és öt unokája van. Három fia mérnök, egy sebész, a lánya szlovákorosz szakos tanár. Közismert, köztiszteletben álló ember. 1924-től folytat orvosi gyakorlatot a bratlslaval Állami Kórházban, 1938-tól lakik a Dóm mögött lévő egyemeletes, ötablakos házban. Míg az állami kórházba vezetett az útja: a Carltonig minden reggel gyalog ment, onnan pedig tovább villamossal. Újabb állomáshelyére, a Kramárera már körülményesebb utazni. Egészen a Mihály kapuig kell gyalogolnia: onnan villamossal, majd a 12-es trolibuszszál tovább. Duzzog is emiatt éppen eleget. Rossz helyre építették a város legmodernebb, legtökéletesebben felszerelt kórházát. Nehezen elérhető neki is, hát még a betegnek, akin gyorsan kellene segíteni. Jobb fekvése van az Állami Kórháznak, amely most Javítás alatt áll, ahonan átköltöztették őket. tis mióta Javítják már? Nem egyszer jegyzi meg tréfásan: — Nem értem, miért kell egy épület Javításának három-négy évig tartania? Brazíliában ennyi idő alatt építették fél a fővárost ... Hat-hét órát tölt a klinikán, az orvosi fakultáson speciális sebészetet ad elő, vezeti az államvizsgákat, elnököl a sebészek tudományos fokozatainak elbírálásánál, és a nap huszonnégy órájából jut idő a csatádra, gyermekeire és unokáira is. Minden este nyolckor tér nyugovóra és reggel négykor kel, ahogy paraszt édesapja házában megszokta. A Kramáre negyedik emeleti szobájában, mennyezetig érő, könyvekkel és szakfolyóiratokkal megrakott szekrény mellett beszélget a betegeivel. Angolul, mert a tengeren túlról is felkeresik, németül, mert a nyugati országok operáció előtt álló betegei is nagyon bíznak a kezében: magyarul és szlovákul. A felszabadulás után az orosz nyelvet is elsajátította. Könyvei, szakfolyóiratai és betegei birodalmában, a dévényi hegyekre néző szobájában keressük fel s kérünk választ néhány kérdésünkre. — Professzor úr, az utóbbi években mi érdek. II legjobban a sebészeket? — Mondanom sem kellene, hogy a transzplantáció. Ha valakinek valamelyik szerve rossz, hogy kidobhassuk, illetve pótolhassuk, olyantói kell elvenni, akinek más ok miatt kell meghalnia, például autóbaleset következtében. A szívátültetés azonban még mindig nem vált be. Átültetni tudják, de a szervezettel tartósan elfogadtatni nem. Veseátültetésnél van a legnagyobb előrehaladás. Prágában nagyon Jók az eredmények. Legalább kétszáz sikerült esetről tudok. További nagy probléma az érelmeszesedés. Arra törekszünk, hogy az eldugult részt, amely a vért a végtagokba vezeti, kidobjuk és visszérrel, homotranszpiantációval vagy aloplasztikával (vegyi úton előállított csövek) helyettesítsük. Ezeket a test befogadja és gyulladást sem idéznek elő. A rákos A műtőben
