A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-20 / 38. szám

HÉmilf ~T 1 ■ il 1 1 Sn r v*r. tMJ ” * 11 * ■ iNWsäfc. ä . Négyszemközt Cársky megbetegedés is az orvosok nagy gondjai közé tartozik. Pedig világszerte folyik ellene a küz­delem. Leghatásosabb ellenszere, ha idejében felismerjük és eltávolítjuk a daganatot. Saj­nos, a betegek későn Jelentkeznek, mert a rák nem idéz elő fájdalmat. Az orvostudomány óriási feladata lesz: kitalálni olyan vegyi anya­gokat, amelyek a rákos szövetet elpusztítják, az egészséges szövetet pedig épségben hagy­ják. Félévszázada figyelem az orvosok gigászi küzdelmét. Óriási változásokat látok az emberi­ség Javára. Gyermekkoromban az emberek még gyógykezelés nélkül pusztultak el. Ma min­denki — szegény és gazdag — ingyen kapja a legjobb gyógykezelést. Annyi az orvosunk, hogy az ötven év előttivel nem is lehet össze­hasonlítani. Akkor egy Járásnak két-három or­vosa volt. Most egy kisvárosnak van tlzenötl — Hány esetet operál naponta a professzor úr? — Voltak idők, amikor három-négy nagyobb műtétet hajtottam végre. Most már egy is elég belőle. Fárasztó munka, és valósággal eszi az idegeket. A sebészetben ugyanis nincs mindig eredmény. Nem lehet segíteni minden betegen. £(s ez napokig nyomasztólag hat. Olyankor be­tegek és hozzátartozók az orvosokat szidják, mintha számukra közömbös lenne a dolog. Eredményes munka után, akármeddig tartson Is az operáció, nincs fáradtságérzet. Persze, az eredmény az altatás előrehaladásától is függ. Ma már úgy tudunk altatni, hogy a be­teg semmit nem érez, és frissen ébred. Csö­vön (intubáció) és éren keresztül altatunk. Tóthpál Gyula jelvét siet A Duna parti város legmodernebb, legtökéletesebben felszerelt kárháza Mindenütt ismerik a nevét. Itthon és kül­földön is. Járt Amerikában, a Szovjet­unióban, Lengyelországban, Svédország­ban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviá­ban, Romániában és Törökországban. Minde­nütt megcsodálják tudását és a kezét, a finom és tapintásra érzékeny ujjakat. Amelyekkel annyi életei mentett már meg. Érthető, ha gyakran szerepel az újságokban, a rádióban és a televízióban. A riporterek szinte mindent megírtak már róla. Azt is, hogy öt gyermeke, (négy fia, egy lánya) és öt unokája van. Há­rom fia mérnök, egy sebész, a lánya szlovák­­orosz szakos tanár. Közismert, köztiszteletben álló ember. 1924-től folytat orvosi gyakorlatot a bratlslaval Állami Kórházban, 1938-tól lakik a Dóm mögött lévő egyemeletes, ötablakos ház­ban. Míg az állami kórházba vezetett az útja: a Carltonig minden reggel gyalog ment, on­nan pedig tovább villamossal. Újabb állomás­helyére, a Kramárera már körülményesebb utazni. Egészen a Mihály kapuig kell gyalogol­nia: onnan villamossal, majd a 12-es trolibusz­­szál tovább. Duzzog is emiatt éppen eleget. Rossz helyre építették a város legmodernebb, legtökéletesebben felszerelt kórházát. Nehezen elérhető neki is, hát még a betegnek, akin gyorsan kellene segíteni. Jobb fekvése van az Állami Kórháznak, amely most Javítás alatt áll, ahonan átköltöztették őket. tis mióta Ja­vítják már? Nem egyszer jegyzi meg tréfá­san: — Nem értem, miért kell egy épület Ja­vításának három-négy évig tartania? Brazí­liában ennyi idő alatt építették fél a fővá­rost ... Hat-hét órát tölt a klinikán, az orvosi fakultáson speciális sebészetet ad elő, vezeti az államvizsgákat, elnököl a sebészek tudomá­nyos fokozatainak elbírálásánál, és a nap hu­szonnégy órájából jut idő a csatádra, gyerme­keire és unokáira is. Minden este nyolckor tér nyugovóra és reggel négykor kel, ahogy paraszt édesapja házában megszokta. A Kramá­­re negyedik emeleti szobájában, mennyezetig érő, könyvekkel és szakfolyóiratokkal megra­kott szekrény mellett beszélget a betegeivel. Angolul, mert a tengeren túlról is felkeresik, németül, mert a nyugati országok operáció előtt álló betegei is nagyon bíznak a kezében: magyarul és szlovákul. A felszabadulás után az orosz nyelvet is elsajátította. Könyvei, szak­­folyóiratai és betegei birodalmában, a dévényi hegyekre néző szobájában keressük fel s ké­rünk választ néhány kérdésünkre. — Professzor úr, az utóbbi években mi érdek. II legjobban a sebészeket? — Mondanom sem kellene, hogy a transz­plantáció. Ha valakinek valamelyik szerve rossz, hogy kidobhassuk, illetve pótolhassuk, olyantói kell elvenni, akinek más ok miatt kell meghalnia, például autóbaleset következtében. A szívátültetés azonban még mindig nem vált be. Átültetni tudják, de a szervezettel tartó­san elfogadtatni nem. Veseátültetésnél van a legnagyobb előrehaladás. Prágában nagyon Jók az eredmények. Legalább kétszáz sikerült eset­ről tudok. További nagy probléma az érelme­szesedés. Arra törekszünk, hogy az eldugult részt, amely a vért a végtagokba vezeti, ki­dobjuk és visszérrel, homotranszpiantációval vagy aloplasztikával (vegyi úton előállított csövek) helyettesítsük. Ezeket a test befogad­ja és gyulladást sem idéznek elő. A rákos A műtőben

Next

/
Thumbnails
Contents