A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
gurított vámvizsgálat határainkon és a repülőtereken sem vezetett eredményhez. Minden Jel arra mutat tehát, hogy a bélyegek még az országban vannak. Az egyik tettes ugyan hagyott hátra némi ujjlenyomatot valamelyik üvegen, de ez sem tökéletes, mert a gazemberek kesztyűben „dolgoztak“. Ráadásul pedig az sincs kizárva, hogy az az ujjlenyomat nem is a tettesé ... Rendőrségünk tehát lesállásban, lecsapásra készen várakozik. Hátha valaki értékesíteni akarja majd az elrabolt bélyeget. Ez volt minden reményük. Am úgy látszik, óvatosak a tettesek, hiszen a sajtéból is tudják már, hogy a nyomravezetők markát 30 ezer korona jutalom lógja ütni. Se szeri, se száma a lakosság köréből érkező figyelmeztetéseknek, gyanúsításoknak, melyeknek kivizsgálása nem kis munkát és gondot okoz' a rendőrségnek. De fáradozásuk eredménytelen. A bélyegeknek nyoma veszett. Míg azután egy szép napon, egy véletlen folytán megfordult a szerencse kereke... Bekapta a horgot a halacska Március 31-et mutatott a naptár. Teljes két hét telt el a bélyegrablás óta. A Nová Bystrica-! határátkelő helyen hétköznaponként is nagy a forgalom. Az Ausztriából gépkocsijaikkal hazánkba igyekvő turistákban errefelé soha sincs hiány. De a mieink is szép számban járnak át Ausztriába. Van mit tenniük a vámtiszteknek. Mégsem okoz nehézséget nekik ez a manka, hiszen megszokták a gyakorlott, gyors ügyintézést... A szemük, akár a sasé. Elég egy pillantást vetniük a kocsivezetőre és az utasokra, máris tudják, hányadán állnak velük. Akkor is ez volt a helyzet, amikor Eliazz Lymberopoulosz lefékezte Mercedesét a vámhivatal előtt. Közömbösen, tütyörészve mutatta fel iratait, mint aki tudatában van annak, bogy a görög követség csehszlovákiai ügyvivőjét, aki diplomáciai mentelmi jogot élvez, normális körülmények között nem szokták megmotozni. Ezúttal azonban valamilyen hiba csúszhatott számításaiba, mert néhány másodperc múlva elhangzott az ellentmondást nem tfirő felszólítás: — Nyissa ki a poggyásztartótl — Rosszul hallok talán? Valamilyen tévedés lehet a dologban, nyilván összetévesztenek valakivel — gondolta, és mert látta, hogy tiltakozásával semmire sem megy, durván félrelökte, majd szidalmazni kezdte a molesztálásért a vámőröket. Am száz szónak is egy a vége: természetesen a törvény őreinek az akarata győzött. A poggyásztartóbői rövidesen ijedtképú, a hirtelen világosságtól hunyorgó fiatalember kászálódott ki, akit a görög diplomata — amint az később vallomásából kiderült — ezer dollárért akart kicsempészni az országból... Mi volt a célja? Az éllamrendőrség elsősorban erre a kérdésre igyekszik választ találni s ezért érthető, hogy mindenekelőtt a görög diplomata és a fiatalember — a volt taxisofőr — személyére kfván rávilágitani. Kiderül, hogy Lymberopoulosz főleg a prágai alvilággal tartott fenn szoros kapcsolatokat. Es mondanunk sem keli, hogy az ember- és gépkocsicsempészek, a valutaüzérek, prostituáltak jól megfizették törvénybe ütköző, a diplomaták álláséval össze nem egyeztethető szolgálatait,.. A leélt Merkur sértetlen a kép mögött Így hozta össze a sors a taxisofőrrel is, aki a biztonsági szervek legnagyobb csodálkozására a prágai Bélyegmúzeumban elkövetett rab lásnak csupán értelmi szerzője volt. Két öccsét 100 koronáért bérelte fel a bűncselekményre. Egyikük ujjlenyomatét — miután kesztyűjének a hüvelykujja megrepedt — meg is taléltők a kék Merkúrt tartalmasé vitrin üvegén... Ez volt a bizonyíték, melynek súlya alatt a hónapokig tagadó húrom testvér megtört. Július 23-én végre azt is bevallották, hogy a bélyegeket a volt taxisofőr nyugatra szökött szeretőjének a lakáséban, az egyik falon függő kép mügé rejtették el... Ott is volt sértetlenül, épen az egész iv, melynek értékét a szakemberek 200—250 ezer dollárra becsülik ... Miért nem vitte magával az országból menekülő fiatalember a kék Merkúrt? — kérdezhetné valaki. Nyilván elővigyázatosságból — vélik a törvény őrei —, hiszen a taxisofőr kicsempészése az országból magában véve is elég kockázatos vállalkozásnak bizonyult. Am nincs kizárva, hogy a végleges válasz erre a kérdésre egészen más lesz, mert noha az ügy a nyilvánosság szempontjából ezzel befejezést nyert, az éllamrendőrség még nem tett pontot a vizsgálat után. Ettől eltekintve azonban tagadhatatlan, hogy a Belügyminisztérium dolgozói jő fogást csináltak. Kitűnő, gyors munkájukért a legnagyobb elismerést érdemlik! KARDOS MÁRTA
