A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-30 / 35. szám

Ordódy Katalint vízen éT szárazföldön III. A világhírű Patyomkln-lépcsö Odessza Odisszela. Ez a Két szó szorosan összefonódik emlékeim­ben. Pedig nagyon szép pillanato­kat éitem meg a hires fekete-ten­geri kikötőben, de a magányos utas, kinek lába előtt az utat nem egyengetik a különböző utazási irodák angyalai, el kell hogy le­gyen készülve arra, vándorlásai közben nehézségekkel is találko­zik. Rengeteg turista volt a város­ban, szobát az Inturlszt a legjobb akarat mellett sem tudott bizto­sítani, hiszen a bel- és külföldi utazólrodák turistacsoportjaik számára már mindent hónapokkal előbb lefoglaltak. — Egyedül a Delfin Kemping­ben tudnánk házacskát biztosíta­ni — tárja szét kezét sajnálkoz-Történet M.-ről Szörényi Levente és Bródy János szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Cilid simih A 0 volt a l«gsz*bb lány,Hajával Esnomvolt unki-jt E-tőtzör Mindennap názhoUd E* mindig napsugár, ha játszott, mindönkit lt. nizott, gondtalan - nők iá-tód, Az ut-can bámulták a srácok. 0« rá-jdtt.nomort stmmi - htzst. Ps-dig most firjhszakar mtnni, Nom ta- nult so • kot.Tol - jo-son Egy fő - too szó - rot-tsS mtg-a Mórt kotla biz - tonsagS o-zért tő - lös - lo - gos-nok lat - szott. jón-de - koz-ta ogy gyortkkol már mindont tol - ál-doz-no A / I I Ch OR So -gi-tettek a fi-a-tatabb S mintegy kár- pátlásul tol Oo közbon ot-fo-tojt to - nárok, to - dozto. sze - retní. D / I I A? 1. Lohet,hogy ah 2. Lohot,hogy ah 3. Lohot,hogy ah 0 l úgy la-tód úgy Iá-tód úgy iá-tód p 0 J Tj ^j1 ♦ 1.-23ah, úgy iá - tód, oh, úgy iá - tod, oh, hogybol-dog a A III a / 1/ E I I I E I / I lány, Én tu-dom, hogy ntm. lány, En iu-dom, hogy n«m. lány, Én iu-dom, hogy ntm. Alii Dill A / / 0CODA ■lány úgy tá—tód, ah, úgy lá-tod, oh. úgy ló—tód. ah.hogy boldog a va az Inturiszt csinos fiatal tiszt­viselőnője. Szoba nincs, de egész házacska egyszerre van —• gondolom, ez nagyon biztató. De hát a házacs­káért fizetni is kell bizonyára, gyerünk hát előbb a csekkel a bankba. Legnagyobb rémületem­re az odesszai bartkban is mere­ven elzárkóztak a csekk beváltá­sa elől. — Majd Moszkvában — mond­ták röviden, és ezzel elintéztek. Kétségbeesve mentem vissza az Inturiszt-irodájúba, hogy tanácsot, segítséget kérjek, hiszen Így a kempingről is le kell mondanom, pádon csak nem aludhatok vala­melyik városi pjarkban. Nincs más hátra, tovább kell utaznom Moszk­vába. Isten véled Odessza, ott­honi szép tervek, Potyemkln-lép­­csők, ágyő... De az Inturiszt helyjegyet sem tudott adni az aznap Moszkvába Induló gépekre. Azt tanácsolták, menjek ki a repülőtérre, talán ott kapok helyet, ha valaki lemondja vagy nem érkezik idejében. Utolsó filléreimen taxin szágul­dók ki a repülőtérre. Bemutatom otthon megvett jegyemet, de nem tudják helyszámmal ellátni. Egy­szerűen minden megtelt. — Talán holnap — vigasztalnak, de én vígasztalhatatlan vagyok. Vissza a városba csomagjaimmal együtt már autóbuszon döcögök. Mikor az Inturlsztban ismét meg­pillantanak, látom, legszívesebben elbújnának előlem, hiszen semmit sem tehetnek értem. Az utazójegyek biztosításával megbízott hölgyhöz fordultam és esdekelve kértem, hogy ha már egy éjszakát valahol a ligetben is keli töltenem, de legalább próbál­jon másnapra repülőgépet szerez­ni, mert két természet ölén töltött éjszakát talán ki sem bírnék. Meg­ígéri, hogy mindent megtesz ér­dekemben. Nézem a csomagjaimat és búsan gondolom, na, most ho­va? A kedves ol'vasók bizonyára is­merik a régi közmondást amely Így szól: ahol legnagyobb a ve­szély, legközelebb a segély. A se­gély egy mentőötlet képében je­lentkezett. — Van itt újságfrószövetség? — kérdezem a reménytől némileg felvillanyozva az egyik klsasz­­szonyt. Mikor igenlően bólint, megkérem, hívja fel őket, magya­rázza meg, hogy egy csehszlová­kiai kollégájuk igen nagy szükség­ben van, segítsék ki legalább 30 rubellel, amit Moszkvából hala­déktalanul megküld, mihelyt be­váltják az ominóius csekket. Türelmesen várök, folyik a tele­fonbeszélgetés. A kisasszony köz­ben elkéri tőlem a nemzetközi új­ságíró igazolványomat, elkéri a csekket, megnézi, majd visszaad­ja. Valamit felír egy papírra, aztán a telefonbeszélgetés befejeződik. — Nem — közli, — nem adnak pénzt kölcsön, de > a szorult hely­zetre való tekintettel elintézik, hogy a bankban mégis hozzájus­sak a pénzemhez, i Fel kell keres­nem az illetőt, ak|lnek a nevét a cédulácskán átadjá, csak siessek, figyelmeztet, mert 15 perc múlva a bank bezár. Esz nélkül rohanok, sikerül is 18 bejutnom és néhány perc múlva a megkönnyebbülés kimondhatatla­nul boldog érzésével teszem tás­kámba a pénzt. Jöhet a kemping, a Fekete-tenger, Odessza gyönyö­rű! Most, hogy biztonságban érzem magam, van szállásom, van pén­zem, újra kinyitja szememet a kí­váncsiság és városnézőbe indulok. Ejzenstejn világhíres filmjének, a Potyemkin páncélosnak kockái pe regnek lelki szemeim előtt. Látom a lépcső-jelenetet, a katonákat, a vadul menekülő tömeget és a gyer­mekkocsit, mely szívfacsaró elhn­­gyottságban gurul, ugrál lefelé a lépcsőfokokon... Rövidesen ott állok a lépcsőknél, amelyek a forradalom egy fejeze­tét szimbolizálják. Csodálatoskép­pen egyedül voltam, gondolataim­ban nem zavart senki, 'a forgal­mas zajos kikötőváros e pontja percekig csak az enyém volt. Egye­dül egy feketerigó ugrándozott bizalmasan a közelemben s egy hajókürt búgott fel a tengeren. Álló kép volt az egész, csak né­hány rövid percig tartott, de ez a röpke idő voit számomra Odesz­­sza leggazdagabb ajándéka. Gon­dolatokat, őrzéseket hozott a mély­ről a felszínre, amelyeket gondo­san elraktározva maradandóvá tettem. Aztán megindult az élet, a kép megtelt jövő-menő emberek­kel, és én még egy búcsúpil’ian­­tást vetve a nevezetes helyre, to­vábbindultam városnéző kőrúto­mon. Megcsodáltam az 1600 né­zőt befogadó olasz reneszánsz stílusban épült színházat, a nyil­vános könyvtárat, ahol megtudtam, hogy Odessza tulajdonképpen Nagy Katalin cárnő parancsára épült, mégpedig a Hadzsibej török vér helyén. De Rlbas generális alapí­totta, s azóta igen sok megpróbál­tatás érte, aránylag rövid, de tar­ka múlttal rendelkezik. Nagysze­rűnek találtam, hogy a belváros a tengerparton fekszik. A szépen rendezett ős tiszta kikötőből gya­logszerrel könnyen elérhető. Tervbevettem, hogy másnap es­te megtekintek valamilyen kultu­rális rendezvényt, de a városnézés után siettem a kempingbe, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents