A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-09 / 32. szám

MIROSLAV ŠOLC

Hi opportunizmus és revizionizmus

csehszlovákiai

sajátosságairól

Az utóbbi időben gyakran esik szó a jobboldali opportunizmusról és a revizionizmusról, azok hordozóiról, a velük kapcsolatos nézetek-, ról és tendenciákról. Mi hát az opportunizmus és a revizionizmus? Az opportunizmus a munkásosztály alapvető érdekeit és céljait eláruló politika. Amennyiben az opportnnizmus hordozói látszólag a marxizmus talajáról, ténylegesen polgári és kispolgári platformról követelik a marxizmus—leninizmus alapvető tételeinek revízióját, revizionizmusról beszélünk.

A jobboldali opportunizmust és revizionizmust nálunk sokan csak a múltban elkövetett hibákból és hiányosságokból, az eszmei-elméleti pártmunka elsekélyesedéséből, a gyakorlati politikai munka hiányosságaiból, társadalmunk osztály és szociális szempontból történő kiegyenlítődésének túlbecsüléséből származtatják. E hibákat valóban megéltük (a kádermunkában jelentkező hiányosságokkal együtt), s ez bizonyára nem kis mértékben járult hozzá a jobboldali opportunista és revizionista nézetek, tendenciák kialakulásához, széleskörű elterjedéséhez.

A jobboldali opportunizmus és revizionizmus okainak az elkövetett hibákra való leszűkítése azonban egyoldalú, helytelen szemléletre vall. Megvoltak és meg vannak ennek a belső és külső objektív okai is. A jobboldali opportunizmus és revizionizmus belső objektív forrása a legyőzött burzsoázia és a kispolgárság képviselőinek létéből, valamint különféle burzsoá, kispolgári, szociáldemokrata nézeteknek és beidegződéseknek az emberek tudatában és tetteiben megnyilvánuló továbbéléséből fakad. Hiba lenne, ha az osztályharcot csak fizikai értelemben vett küzdelemként értelmeznénk.

Az osztályharc kiterjed az osztályt meghatározó valamennyi tényezőre, igy az ideológiára, pszichikára, az erkölcsre stb. E tényezők hatást gyakorolhatnak a dolgozókra az osztályellenség — a gyárosok, nagybirtokosok és kulákok fizikai jelenléte nélkül is; a burzsoá ideológia és erkölcs maradványain keresztül átterjedhetnek oda is, ahol a burzsoáziát már sikerült felszámolni. Lenin lOggal hangsúlyozta, hogy: „A *'proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen.“ (Lenin válogatott művei. III. köt. Bp. 1967. 187. oldal)

A jobboldali opportunizmus és revizionizmus külső objektív oka a legkülönbözőbb utakon beáramló külföldi ellenséges, burzsoá és kispolgári hatásokban keresendő.

A csehszlovákiai jobboldali opportunizmusnak és revizionizmusnak van néhány jellegzetessége, sajátos vonása, ami több okra vezethető vissza. Ilyenek: az erős, máig ható szociáldemokrata hagyományok továbbá a szociáldemokratizmus és bernsteinizmus fő vonásait egyesítő masarykizmus jelentékeny hatása, harmadsorban pedig nemzeteink „nyugati kulturáltságának“ kultusza, mely a leninizmus elvetésébe, a szocialista építés sajátosságablak a túlbecsülésébe, az általános törvényszerűségeknek, főleg a Szovjetunió illetve az SZKP tapasztalatainak az elutasításába torkollt.

Masarykizmus és bernsteinizmus

T. G. Masaryk személyével kapcsolatban az elmúlt időszakokban két véglettel találkozhattunk. Az első, hogy Masarykról és műveiről hosszú időn át úgyszólván szó sem esett. Ennek folytán sokan, főleg a fiatalok nagyon keveset tudnak róla. Nem ismerik sem úgy mint marxista ellenes filozófust, sem úgy mint burzsoá államférfit és politikust. Emellett viszont személyét sokak tudatában a polgári köztársaságból fennmaradt legendák övezik.

A másik véglet az 1968—69-es évhez az ún. „megújhodási, demokratizálódási folyamathoz“ kapcsolódik, amikor Masaryk személye és munkássága eszménnyé nőtt. Masaryk személye, az első köztársaság humanizmusa és demokráciája állandó érv, a szocialista demokrácia és humanizmus elé állított példakép lett.

T. G. Masaryk a 19. század végén és a 20. század első harmadában a cseh nem marxista filozófia, szociológia és politikai gondolkodás élenjáró képviselője, jelentős polgári politikus és államférfi volt;' 1918—1935 között köztársasági elnök.

A századfordulón Masaryk a burzsoá reformizmus programjával lépett fel. Ebben a szüntelenül megreformálódó demokrácia és az osztályok közötti béke elvét hirdette. Fellépett az Osztrák—Magyar-monarchia és a cári Oroszország félfeudális abszolutizmusa ellen, de a „forradalmiság“ (a marxizmus, a humanizmus és később az októberi forradalom) ellen is. A Marxizmussal szembeni negatív álláspontját a múlt század végén egész sor cikkben és előadásban majd „A szociális kérdés“ című könyvében fejtette ki. E mű tükrében bontható ki legjobban Masaryknak Bernsteinhez és Bernstein marxista ellenes nézeteihez való viszonya.

Engels halála után Bernstein teljes nyíltsággal hirdette meg a marxizmus revízióját. A Die Neue Zeit című lapba ,1897 és 1898 folyamán „A szocializmus problémái" címén cikkeket írt. Ezeket később kibővítette és „A szocializmus előfeltételei és a szociáldemokrácia feladatai“ című könyvében adta közre. Bernstein a munkásosztály fő feladatát a reformokért folytatandó harcban jelölte meg. Állást foglalt a munkásosztály harca és a proletárdiktatúra ellen és azt állította, hogy a tőkés társadalomra az osztály ellentétek és az osztály harc mérséklődése jellemző.

A revizionistáknak, főleg Bernstelnnek a marxizmus elleni fellépése Masarykot Marx és Engels tanításainak és a szociáldemokráciának a „bírálatára" sarkallta. A bécsi polgári Die Zeit ösztönzésére — melynek levelezője volt — Masaryk a nemzetközi revizionizmust propagáló cikkeit A szociális kérdés című, 1899- ben megjelent könyvében összegezte. Könyvét németre majd később oroszra is lefordították. Németországban Bernstein A szocializmus előfeltételei és a szociáldemokrácia feladatai című könyvével egyidejűleg jelent meg.

Mindkét könyv a marxizmus revízióját szorgalmazta, különbség qsupán abban volt, hogy Masaryk e követelményt sokkal nyíltabban állította fel, mint Bernstein.

Bernstein Masaryk könyvéről rendkívül elismerően nyilatkozott. A „Masaryks Kritik des Marxizmus“ című, a Die Zeitban 1899-ben közzé tett cikkében azt írta, hogy: „ ... olyan mű ez, mely a Marxról szóiő irodalomban elsőségre tarthat igényt."

Masaryk az említett munkában Marx és Engels nézeteit kiforgatta s konkrét érvelés néi kül szállt velük vitába. Áiütutta, hogy sem objektív dialektika, sem osztályharc nem lé tezik, nem érvényesül az értéktörvény, a forradalom maradiság stb. Annak az álláspontnak adott hangot, hogy a marxizmussal való megbékélés lehetetlen, viszont az együttműködés a szociáldemokráciával bizonyos feltételek között elérhető. A marxizmussal szemben az, osztályok együttműködésének gondolatát propagálta.

Masaryk ennek kapcsán azt állította, hogy Marx és Engels élete végén lemondott a forradalmi taktikáról. Theodor Syllaba a „T. G. Masaryk és az oroszországi forradalom" című munkájában erről ezt írja: „...Engels 1895- ben, röviddel halála előtt előszót írt Marx az „Osztályharcok Franciaországban 1848—1856“ című könyvének új kiadásához. Ebben összefoglalta a nemzetközi munkásmozgalomnak az 1848-as forradalomtól a 90-es évekig terjedő időszakban felgyülemlett tapasztalatait... Bernstein, aki Németországban a szociáldemokrácia számára készítette kiadásra Engels előszavát, az eredeti szövegben olyan javításokat eszközölt, hogy az saját reformista né zetelt igazolja és ezek után úgy beszélt róla, mint a forradalmi taktika feladását tanácsoló engelsi „végrendeletről“. (Praha, 1959 53. old.J

Masarykizmus és az antisocialista propaganda

A nyugatról irányított ideológiai diverzió kiterjesztésében nem kis szerepet játszott és játszik a masarykizmus népszerűsítése. E lehetőséggel főleg a P. Tigrid körül tömörülő emigránsok lapja a „Svedectvo“ (Vallomás) él. Masaryk neve ebben az ideológiai megbékélés hirdetéséhez, a Csehszlovák Állam hagyományos és mcgsemraisithetetieii értékeit képező „humanista ideálok“ kereséséhez, a csehszlovák erkölcsi és államraison felújítására irányuló kitartó törekvéshez, továbbá „mindennemű materializmusnak, mint rossznak" az elítéléséhez kapcsolódik.

1968-ban és az 1969-es év elején a jobboldali opportunista, revizionista és antiszocialista erők újból felelevenítették Masaryk gondolatait. Ezt az osztályszemlélet és az osztályharc valamint a demokrácia és a szabadság osztálytartalmának tagadása kísérte; az „abszolút szabadságot“ követelő és masaryki demokráciát és humanizmust őhajtó hangok jelentkeztek. De hogy ne csak általánosságban^ beszéljünk, \ó, lesz legalább egy jellemző pél-’ dát felhozni. 1968-ban Mladá Boleslav környékén a „Csehszlovák Szocialista Párt“ aláírást viselő röplapok terjengtek. „Polgártársaki — szólt a röpirat: Önökkel közösen és az Önök, illetve minden bennünket támogatni hajlandó polgár segítségével szeretnénk megőrizni társadalmunk alapvető értékeit. Elsősorban a nemzeti hagyományokríbz és T. G. Masaryk humanista ideáljaihoz akarunk hűek lenni.“ Újból és újból életre keltek az első köztársaság bői örökölt és régen megcáfolt legendák.

Nemzeteink nyugati kulturáltságának kultusza

A csehszlovákiai jobboldali opportunizmus és revizionizmus további sajátosságának te kiüthető nemzeteink „nyugati műveltségének kultusza“ s e kultusz terjesztése. A jobboldali erők tudatosan vakították el a tömegeket azzal, hogy a cseh és szlovák nemzet sokéves nyugateurópai kultúrhagyományokkal rendelkezik. Ugyanakkor a többi szocialista ország, főleg a Szovjetunió nemzeteit a kultúrálatlan, eimara dott, műveletlen népek közé sorolták. Ebből az a következtetés adódott, hogy e nemzeteknek a szocialista építés során szerzett tapasztalatai számunkra értéktelenek, s inkább tőlünk van mit tanulniok. Azt állították, hogy a leninizmus az oroszországi kultúrálatlan viszonyok között s e viszonyoknak megfelelően alakult ki, és ezért számunkra elfogadhatatlan. A mi érdekünk azt kívánja — mondották, — hogy kialakuljon hazánkban „a szó cializmus új típusa“, a nyugat-európai tapasz-