A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-01 / 4. szám
Kulturális problémák Kassán Egy nagyváros (a mi körülményeink között az) társadalmi és kulturális életéről pillanatképet készíteni nem egyszerű dolog. Különösen nem az, ha ez a város olyan bonyolult rétegeződésü és megoszlású, mint a 157 000 lélekszámú Kassa. Egy; küzdelemmel, győzelmekkel, vereségekkel, eredményekkel és sikertelenségekkel teli esztendő áll mögöttünk. Sajnos a helyzet tavaly még csak bonyolultabb lett. A magyar kultúra vonatkozásában szinte csak a Csemadok fejt ki erőfeszítéseket, no meg egy-két magyar iskola (elsősorban a magyar tannyelvű gépipari technikum), hogy az egyre terjeszkedő város kerületeiben szétszórt magyar lakosságának valamit nyújtson társadalmi és kulturális vonalon. így nem csoda, ha egyre jobban tornyosulnak az akadályok, az erők meg gyakran szétforgácsolődnak. A kulturális munka terén elsősorban a Csemadok Batsányi köréről kell megemlékeznünk. Az elmúlt évben a Csemadok helyi szervezetének keretében alakult újjá s tevékenysége kiterjed az egész város, sőt még azon is túl, a járásra, a volt kerületre, s itt-ott a határokon túlra is. Ahogy elnézem a „Virágnak virága előadás műsorfüzetét: 1969. április 27-én Rozsnyón, április 28-án Kassán, április 29-én Nagykaposon, 30-án Királyhelmecen adták elő a budapesti Egyetemi Színpadon is sikerrel bemutatott, igazán nemzetközi szintet elérő műsort. A Csemadok városi bizottságának különösen ki kell emelnünk a Magyar Területi Színház kassai részlege körül végzett munkáját, amely nagyban Hozzájárult ahhoz, hogy a Thálta Színház még az elmúlt évben megkezdhette munkáját. Ugyancsak említésre méltók a klubok berendezése és létesítése körül kifejtett erőfeszítései. (Külön fejezetet érdemelne, hogyan akadályozták meg illetékesek és illetéktelenek — szándékosan vagy; csak „külső“ okokra való hivatkozással — a Csemadok óvárosi helyi szervezete színjátszóinak ténykedését azzal, hogy nincs megfelelő terem Kassán.) De talán még regénybe sem férne bele mindaz, amit az újvárosi magyar óvoda megnyitása ellen felhoztak, bár 38 magyar szülő kérel-A kassai új klubhelyiség Fábry Zoltán és dr. Ortutay Gyula az előadás után (Fábry-est) mére elvileg jóváhagyták az óvodát. Az intervenciók száma sem férne bele egy beszámolóba. Hasonló a helyzet a magyar kereskedelmi iskolával, ahol a szülők és tanulók panaszai ellenére sem tanítják magyar nyelven a tantárgyak többségét. A Váralja városrészben sincs még óvoda, s hiányzik még egy magyar általános iskola a város területén. A józan ész számára érthetetlen, hog?i még 1970 küszöbén is, szocialista államban, vita lehet arról, hogy az iskolákban anyanyelvükön kell-e tanítani az ifjúságot, vagy nem! Ugyanakkor az anyanyelvi oktatás ellenzői Comeniusra hivatkoznak! Míg a múltban csak egy ifjúsági klub működött a város területén (az Űj Nemzedék Ifjúsági Klub) jelenleg már négy van: előbbin kívül a Fábry Zoltán Főiskolás Klub, az Ady Endre Klub és az Albatros Művészklub. Ez azért volt lehetséges, mert tavaly voltak olyan irányítói az ifjúságnak, akik jól tudtak tájékozódni, s szemmel tartották a szélesebb, tágabb kereteket, a magasabb érdekeket, szempontokat. A klubok eredményesen tevékenykedtek; példaképp csak a múlt év tavaszán rendezett Fábry Zoltán irodalmi estet említem. A pozitívumok tehát önmagukért beszélnek. A probléma csak abból adódik, hogy a lehetőségek korlátozottabbak, a támogatás csekélyebb, mint ahogy ezt megérdemelnék. Hogy ez miért van így? Talán azért, mert a Csemadok anyagiakban, a Jelenlegi szűkre szabott keretek között, nem fordíthat többet a társadalmi munkára. Az okok mindnyájunk előtt ismertek. Egy másik probléma tipikusabb. Állandóan azt halljuk, hogy a tudományos-műszaki forradalom korában élünk. Olyan korban, mikor az információk robbanásszerűen megnövekedtek. Nos az információknak ezzel a halmazával sokan nem tudnak mit kezdeni. Hogy miért? Talán, mert ezzel nem tart lépést a kultúrálisnépnevelő munka. Vagy ahogy egyesek hangoztatják: a műszaki fejlődéssel nem tud lépést tartani a kultúra fejlődése. Mondhatnánk azt is, hogy hozzá képest stagnál — vagyis olyan lassú fejlődés észlelhető csak formai és tartalmi téren egyaránt, ami egyértelmű a lemaradással. Ezt Kassán is érezzük. Gombamódra szaporodnak a gyárak, mammutvállalatok, robbanásszerűen megnőtt a lakosság száma, nagy a keveredés, felbomlottak az etnográfiai egységek a városban, de a környező falvakban is stb. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Csemadok által biztosítható keretek lényegesen szőkébbek, mint amibe a szükségszerűen mutatkozó igény beleférne — s ez a fiatalokat dicséri —, akkor adva van egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ha megvalósulhatott volna mindaz, amit a Csemadok programtervezete ígért a magyar dolgozóknak, fiataloknak, ha a jó értelemben felfogott demokratikus fejlődést nem siklatták volna félre olyan erők, amelyeket jobboldali opportunizmussal, antiszocializmussal és nacionalizmussal vádolnak, amelyek még ma is fékezőként hatnak Kassán is, akkor talán másképp alakultak volna a körülmények. Csak annyit, amennyit a kassai fiatalok: klubesteket tartunk, irodalmi és művészeti előadásokat, fénykép- és festménykiállításokat rendezünk, tudományos Ismeretterjesztést folytatunk és így tovább egészen a magnószínházig, amelynek éppen december végén volt a bemutatója. De meddig tarthat ez így? A fiatalok szinte a maguk zsebéből finanszíroznak mindent, a klubestéktől a magnószínház fényképeiig, a hangszalagokig. A Csemadok csak annyit tehetett — s ez igen nagy segítség a viszonyokhoz képest —, hogy kifizette a klubhelyiségek évi bérét. (Az elmúlt évben, mert az ezelőttiben a fiatalok „kalapozták“ azt össze). Egyesek még ez ellen is felszólaltak: megérdemlik-e ezt a kassai fiatalok?! A kérdésre nem lehet egyértelműen s egyszerűen igennel vagy nemmel felelni. Vannak befektetések, amelyekből csak évek múlva láthat hasznot a társadalom. De vannak olyanok is, amelyeknek sohasem lesz anyagi természetű haszna. Részben idetartozik Kassa is. Azt, hogy a Kassán tanuló magyar főiskolások, akik az egész ország területéről jöttek, akárcsak a gépipari technikum diákjai, szinte második otthonra találtak a Csemadok-klubban, nem lehet pénzben kifejezni, pontosabban ennek anyagi hasznát nem lehet pénzzel lemérni. SZANYI JÓZSEF Kollár Péter felvételei
