A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-01 / 4. szám
lőhettek a vöröskatonákra s aztán eltűnhet tek. Hozzáláttunk a kocsi kiszabadításához. A rohamosztagosok is segítettek, s így aztán a vöröskatonákkal végre kivontattuk a kocsit a szilárd úttestre. Az autó rendben volt. Amikor figyelmesebben megvizsgáltuk, valami kosárra akadtunk. Mindenféle dolgok voltak benne, amiket útra készítettek maguknak ... Később derült ki, hogy a banditák, mielőtt elfogták őket, több útónnál lást követtek el és aránylag sok mindent összeraboltak. A talált dolgokat átadtuk az időközben odaérkezett csekásoknak. Azután beszálltam a kocsiba és visszamentem a garázsba. Onnan rögtön felhívtam telefonon Vlagyimir Itjicset és közöltem vele. hogy a kocsi megkerült... Ezek voltak Lenin sofőrének, Gilnek szemé lyes visszaemlékezései. A továbbiakról V. Bones Brujevics ezeket írja: Tovább folyt az üldözés. A Krimi hídnál a banditák viszonozták a tüzet, s aztán elrejtőztek a környező házak hát ső udvarában. Üldözőik ugyan a sarkukban voltak, de mint kiderült, a banditák valóban tapasztaltak voltak ... Vezérüket sokáig nem sikerült kézre keriteni. Végül azonban őt is elfogták meg a többieket is. A banda vezére, akit Pénztárcának hívtak a „szakmában“, beismerte később nagyon sajnálta, hogy nem vitték magukkal Vlagyimir Iljicset is: — Fogságban tartottuk volna és szép vált ságdíjat söpörtünk volna be érte — mondta álmodozva. A moszkvai bűnügyi rendőrség dolgozói, akiknek sikerült kinyomozniok és ártalmatlanná tenniök a banditákat, megpróbáltak az egész V. t Lenin a Vörös téren V M. Zagorszkijjal, az SZK/b/P KB titkárával beszélget, a május elsejei Jelvonulás alkalmából. Moszkva, 1919. május 1. dolognak politikai színezetet adni Egyikük — Treffnek, a híres rendőrkutyának a gazdája —, aki megtalálta Pénztárcának, a bandavezérnek a rejtekhelyét, felkeresett és magával hozta a nyomozásról készült részletes jelentést. Felolvasta a banditák vallomását — amit ö maga írt .. Annyj naivitás és nyilvánvalóan kitalált ostobaság volt benne, hogy végül is már senki nem vette komolyan a túlságosan törekvő nyo\ mozót, aki minden módon az akkori idők aktuális húrjait akarta pengetni. Vlagyimir Iljics — mint mindig és mindenben, ami személyes biztonságával függött össze — most sem mutatott különösebb érdeklődést a további fejlemények iránt. Csak egyetlen alkalommal éledt fel, amikor már kezeim közt volt a teljes nyomozási anyag, és amikor közöltem vele, hogy kinn az előszobában ott ül a híres Treffnek a gazdája. — Hívja bel — mondta Vlagyimir Iljics Az illető, amint belépett, rögtön „a tárgyra“ tért és igyekezett politikai szférákba átvinni az ügyet. Ez a mi orosz Sherlock Holmesunk véletlenségből olyan ügybe dugta az orrát, amihez végképp nem értett — Vlagyimir Iljics azonban csak jóindulatúan mosolv,gott. Végül azonban az ő türelmének is vége szakadt, és így szólt: — De hiszen ez ostobaság! — és a Treff kutyáról kezdett beszélni. Érdeklődött a fajtája, a kiképzése iránt, arról, hogyan kell vele bánni, amivel annyira felvillanyozta a szörnyen igyekvő rendőrt, hogy majd megfulladt, amikor mesélni kezdett a kedvencéről, hogy milyen okos ez az állat, milyen találékony és milyen ügyes. S aztán ketten, mint szenvedélyes vadászok, lelkesen elbeszélgettek a kutya jó és rossz tulajdonságairól. Treff gazdája egész fellelkesülten távozott. — Tegye az ügylet irattárba — mondta nekem Vlagyimir Iljics. — Micsoda kutya! Milyen értelmes! ... A gazdája sem buta . De hát minek kellett annyi őrültséget kitalálnia?! És egész biztos másokat is megbolondított velel És ezzel lezárult az egész ügy. Fény derült az elfogott banditák múltjára is. Bűn lajstromukon sok piszkos ügy szerepelt — rablótámadások, lopások, emberéletek is. Az ítéletet a Cseka hajtotta végre. Valamenynyiüket agyonlőtték. Ford.: — fa — A serdülők nevelése A serdülők, a „kamaszok“ nevelése nagyon nehéz, iskolában és otthon egyaránt sok gonddal jár. A szülő sokszor van zavarban, mert nem tudja, hogy kérlelhetetlen szigorral, vagy megértő mosollyal oldja-e meg a felmerült nevelési problémát. Nem egy szülő sírva panaszkodik, hogy azelőtt példásan tisztelettudó gyermeke elszakadt tőle, bizalmatlan lett hozzá. Csökkent a szorgalma és a kötelességteljesítése. Semmi sem érdekli, feledékeny, életunt, türelmetlen, Ingerült és goromba. Túlérzékeny, mindennel elégedetlen, kíméletlenül bírál mindent és mindenkit. Lobbanékony, mindenkivel szembehelyezkedik. Szeret kérkedni, öntelt, fontoskodó. Vagy lebecsüli, vagy túlértékeli önmagát. Néha akaratgyenge, néha meg szeretne ledönteni minden korlátot« Gondterhelt, levert, látszik rajta, hogy az érzések zűrzavarában vergődik. Viselkedése szögletes, nem tud és nem akar alkalmazkodni. S a szülő, aki a fentiekben nagyjából vázolta a serdülőkor ismertetőjegyét, kétségbeesve kér és vár segítséget az iskolától és a társadalomtól. Mit tehet a szülő gyermeke érdekében? Találja meg a módot, hogy hatni tudjon gyermekére. Okosan teremtse meg a régi bizalmas légkört. Érdeklődjék gyermekének minden munkája, minden terve iránt. Legyen pajtása és jóbarátja gyermekének. Szórakozzanak, sétáljanak együtt. Beszéljék és vitassák meg a felmerült problémákat. Ne hagyja gyermekét kétségek között vergődni. Örüljön a sikereinek, és bátorítsa, ha csügged. Tanítsa meg hinni saját képességeiben és akaratában. Ebben a korban ugyanis gyakori jelenség, hogy a „jő tanuló" hanyatlani kezd, panaszkodik felfogóképességére, és sokszor úrrá lesz rajta az alacsonyabbrendűség érzése. Gyöngéd, de biztos kézzel irányítsa gyermeke jellemének fejlődését. Adja vissza önbizalmát és munkakedvét. Nyugtassa meg, hogy hanyatlása, feledékenysége, ingerlékenysége, szórakozottsága a korral jár, s hogy csak átmeneti korszakról van szó. Mutasson rá az akaraterő nevelésének fontosságára. Nagyon helyes, ha ebben a korban a gyermek figyelmét rátereljük az önnevelés és az önművelés kérdésére. A mindennapi munka pontos és lelkiismeretes teljesítése s a törhetetlen akarat mindenkit hozzásegít az életben az előtte álló nehézségek leküzdésére. Ha a gyermeket megtanítottuk a pontosságra és a munka szeretetére, ha megtanítottuk akarni, akkor a javára döntöttük el a sorsát. Legyünk tudatában annak, hogy a gyermek jelleme és boldogsága nagyon sokszor a serdülés korában dől el. Ehhez a tanításhoz sok türelemre van szükség. S ha eredményesen akarjuk fékezni a gyermek szeszélyeit, minden körülmények között türelmesen meg kell őt hallgatnunk — bárhogy Is fáj a fejünk, bármilyen fáradtak is vagyunk. És vegyük mindig komolyan a gyermeket, kezeljük egyenrangú félként. Minden szavunkból és minden cselekedetünkből érezze, hogy a javát akarjuk. Viselkedésünk, magatartásunk olyan legyen, hogy sohase kelljen csalódnia bennünk. Ne feledjük, hogy a gyermek ebben a korban követendő példakép után sóvárog. Meleg családi légkörre, jó szóra, szeretetre vágyik. Ha azt akarjuk, hogy nevelésünket siker koronázza, ki kell küszöbölnünk a belső ellentéteket és jellembeli fogyatékosságokat. A szülőnek szilárd eszményképpé kell magasztosulnia gyermeke előtt, akihez a gyermek vélt elhagyatottságában bizalommal fordul problémáival. Soha ne zárkózzunk el a gyermek elől, kérdéseire adjunk mindig kielégítő választ. A válaszunkban ne legyen gúny vagy csipkelődés. Megértéssel, szeretettel többre megyünk. Sokszor lehet tapasztalni, hogy a serdülők nem viselkednek helyesen. Sokszor tévednek „tilosba“. Talán cigarettáznak, kártyáznak vagy csavarognak, gorombáskodnak, lökdösődnek, feleselnek, sokszor azért, mert nem mindegyikük tudja, hogy mi illik és mi nem. A szülőkre, a pedagógusokra, általában a felnőttekre hárul a feladat, hogy elsősorban példás magatartásukkal neveljék az ifjúságot a helyes viselkedésre. Szép szóval, és nem szidással. Szoktassuk a gyermeket udvariasságra és az emberbaráti érzés ápolására. Érezze, hogy csak akkor tarthat számot a társadalom bizalmára és megbecsülésére, ha rendelkezik' ezekkel az erényekkel. Tudatosítsuk benne a gondolatot, hogy csak úgy lesz értékes tagja a társadalomnak, ha a közösség érdekeit sohasem téveszti szem elől. Ügyeljünk arra, hogy a serdülő gyermek sokat legyen a szabadban, szinte mindennap sportoljon és játsszék. Legyen gondunk arra, hogy tudatosan gondozza egészségét. Ne tekintsük a testgyakorlást jelentéktelen dolognak, örüljünk annak, ha a gyermek szeret korcsolyázni, úszni, evezni, kerékpározni. Tapintatosan gondunk legyen rá, hogy a nemi érés korában duzzadt ereje ne terelődjék tévutakra. Szoktassuk pontos életrendhez, kemény testedzéshez. Sok felnőtt hajlamos arra, hogy minden serdülőben huligánt lásson. Ez nem helyes, és nem igazságos. A felszínre kerülő hibákat a felnőtteknek céltudatos nevelő munkával kell a serdülők gondolkodásából és magatartásából kiirtaniuk, hogy a gyermek egyenrangú részesévé váljék a családi és társadalmi közösségnek. Nagyon nehéz a serdülőkor szélsőségeit nyesegetni, de következetes, türelmes, megértő neveléssel nagy mértékben segítségére lehetünk a serdülőnek, aki ebben a korban elsősorban szép szóra, szeretetre és megértésre vágyik.
