A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 1. szám
A proletár nemzetköziség A nemzedékváltás folytonosságának biztosítása olyan probléma, amely elől nem térhetett és nem tért ki egyetlen társadalom sem. Az ifjúság nevelésének, irányításának kérdése tehát gyakran kerül az állami és politikai szervek, társadalmi szervezetek, tanárok, szülők figyelmének középpontjába. Jogosan merül fel a kérdés: vajon az ifjúsági mozgalom jelenlegi helyzete, szétforgácsoitsága biztosítéka annak, hogy az idősebb nemzedék helyére megfelelően felkészített új nemzedék lépjen? Hiba lenne elhamarkodottan felelni erre a kérdésre meggyőződött igennel, vagy kétkedő aligha szócskával, esetleg visszautasító nemmel, hisz napjainkban furcsa ellentmondások közepette alakul az ifjúság élete. Az ellentmondásokat fel kell tárnunk, szembe kell néznünk velük, mindenféle álszemérem nélkül, mert másként nincs továbbfejlődés. És ez még csak félmunka, meg kell szüntetnünk az ellentmondásokat. Aggasztó az ifjúsági mozgalom szétforgácsoltsága, bár igaz, hogy az egyetlen, az egységet demonstráló szervezet, a CSISZ az utóbbi években képtelen volt megoldani az ifjúság problémáit. A szövetkezeti fiatalok érdeklődése más irányú, mint a főiskolásoké, bár köztudott, hogy célkitűzéseik végső vonala egy pontban, a szocializmus eszmeiségében találkozik. Államunk hatalmas áldozatokat hozott és hoz a tanulóifjúságért, ugyanakkor egyesek a követelőzést tűzték ki programul. Más esőtekben pedig a munkásfiatalok megszerezték önmaguk számára a termelési szakképzettséget, de társadalmi tevékenységük megrekedt a báli termek poros levegőjében, a vendéglőkben. Ilyen kibékíthető és kibékíthetetlen ellentmondások között élnek a mai fiatalok. A példákat lehetne sorolni tovább. Végsőként még azt is meg lehet említeni, hogy politikai ellenlábasaink hatására társadalomellenes magatartás is tapasztalható volt az ifjúság körében. Hazánk magyar nemzetiségű fiataljai sem mentesek ezektől a problémáktól. Helyzetüket még bonyolította az a körülmény, hogy nemzetiségi létük kifejezésére a CSISZ keretében nem találtak elég teret. Példaként lebegett szemük előtt az első köztársaságbeli magyar ifjúsági szer-A Hét társadalompolitikai melléklete 1 vezet, amely nemzetiségi szervezet volt ugyan, de a haladás érdekében egyesítette a magyar fiatalok különböző rétegeit. Nem is volt számukra egészen érthető, hogy a Belügyminisztérium miért nem engedélyezte a MISZ működését, hisz sokan közülük őszintén hitték: a nemzetiségi ifjúsági szervezet is szolgálhatja a szocializmus ügyét. Az ifjúság magatartását meghatározó tényezők bonyolultsága a múlt esztendőben csak fokozódott. Hogy ez mennyire így van, azt mindenki tudja, aki csak az ifjúság között forog. Gondoljunk csak a „hivatalos“ majd a „hivatalosnak mondott“ és a „magán“ vélemény közötti eltérés annyira elterjedt jelenségére. A Csehszlovákia felszabadulását követő első években, amikor a harc a hatalomért folyt, egészen természetes volt, hogy az ifjúság legöntudatosabb rétegét alkotó kommunista és velük rokonszenvező fiatalok a politikai harc első sorában küzdöttek. Amikor az ország újjáépítése az ifjúság erejét, lelkesedését igényelte, fiatalok tízezeréi mentek önként dolgozni a különböző ifjúsági építkezésekre. Közben az ország egyre erősödött. Gazdaságilag és politikailag. Az ifjúság önkéntes munkája mind kevésbé volt gazdaságilag létfontosságú. A jövedelmezőségre hivatkoztunk és arra, hogy az ifjúság csak tanuljon és dolgozzék jól a munkahelyén. A politikai harcot is a politikai harcról folytatott beszélgetésekkel pótoltuk. A nevelés erkölcsi intelmekre, tanórákra, gyűléseken és összejöveteleken folytatott beszélgetésekre, a legjobb esetekben vitákra szorítkozott. Mágikus hatóerőt tulajdonítottunk a szónak és nem vettük észre, hogy a szóbeli nevelés túltengése milyen nagy veszélyeket rejt magában. A CSISZ érintetlenül hagyta az ifjúság életformáját és az utóbbi években már nem is irányította gyakorlati tevékenységét, csupán az ifjúság gondolatainak befolyásolására törekedett. Tehát nem alakított az ifjúságban új tudatot és meggyőződést, hanem csupán valamilyen elméleti tudást, mely számtalan esetben békésen megfért a gyakran vele ellentétes és idegen meggyőződéssel. És odajutottunk, hogy most a reális lehetőségek józan lemérése után, az ifjúsági mozgalom szétforgácsoltsága láttán, egyre inkább érlelődik bennünk a gondolat: tenni kellene végre valamint a nemzedékváltás folytonosságának biztosításáért, mert végső soron a szocializmus létéről van szó. Megalakult a Lenini Ifjúsági Szövetség. Programnyilatkozatában leszögezte viszonyát a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz. Marxista—leninista elvek alapján, a proletár nemzetköziség szellemében, egységes ifjúsági szervezet keretében akarja fajra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül a kommunista párt köré tömöríteni a fiatalokat, társadalmipolitikai erőt létrehozni belőlük. Megalakult. Alapszabályzatát a Belügyminisztérium jóváhagyta. Belépett a Szlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetségébe, mert a jelenlegi politikai helyzetben csak ilyen módon biztosíthat teret nemes célkitűzéseinek megvalósításához. Központi bizottságában, szerveiben és szervezeteiben magától értetődő módon, a proletár nemzetköziség szellemében helyet biztosított a nemzetiségi fiataloknak, magyaroknak és ukránoknak is. szellemében Nem túlzunk, ha állítjuk: irányt mutat azoknak, akik célt tévesztettek. Ha az eddigi, gyakran formális ifjúsági munka fékezőleg és kiábrándítólag is hatott, most a Lenini Ifjúsági Szövetség végre valóban társadalmilag égetően szükséges feladatokat állít a fiatalok elé. A politikai harc lehetőségét nyitja meg az ifjúság előtt. Vajon — vethetik fel egyesek a kérdést — nem elavult és irreális az, hogy az ifjúságnak, függetlenül szakmájától, dolgoznia kell a társadalomért és aktív politikai harcot folytatva kell nevelődnie? Van-e erre gyakorlati lehetőség? Az ifjúság bevonása az ország építésbe és a politikai harcba nem az ifjúsági mozgalom letűnt korszakának már elavult munkamódszere, mint azt egyesek hiszik. Az ifjúság általában igényli azt a harcot, csak egy része a rossz munkamódszerek miatt leszokott a harcról. A kor követelményeinek megfelelő szervezeti formákban, klubokban, iskolai, üzemi, falusi szervezetekben, szakkörökben először a lelkesebbek talán viszonylag kis csoportja, de az egész ifjúságot szem előtt tartva, már megkezdte a munkát. Korunk ellentmondásai közepette nő és napról napra erősödik az az ifjúság, melytől országunk, népünk jövője függ. A felnőtt nemzedék haladó szellemű tagjai felismerték a Lenini Ifjúsági Szövetség küldetését és tudják, hogy a jövőt, a holnapot formálják, amikor a szervezkedő fiatalokat segítik. HAJDÚ ANDRÁS Ozsvald Árpád a szivárvány hídján Nem igaz, hogy a hóhullásban csak a fiatalok borulnak össze. Nem igaz, hogy csak az öregeknek van szükségük a csöndre, mindig veszekednek a halállal. Van, aki elmegy s nem siratják, hajtinc-sét nem őrzik ládikában, legendák tornyából kirekesztik. Nem igaz, hogy a nyáj örökké összetartó. Nagy viharban szétfut riadtan, a gyengét, a korcsot veszni hagyja. Nem igaz, tavak tükrén a csendes égbolt, záporok dühe, partok hatalma, a keréknyom — a szomjat oltó. A szivárvány hídján megpihentem — lábam a semmiben harangozott. * 9 Felelős szerkesztő: Mács József
