A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-21 / 25. szám
Húszéves a felszabadulás uHvti magyar színjátszás Csehszlovákiában Májusban múlt húsz éve, hogy az 1948-as Győzelmes Február ered-’ ményeként megszületett 1950-ben az Állami Faluszínház, melynek magyar művészegyüttese még azővben megkezdte áldásos tevékenységét Szlovákia magyar falvaiban és városfalban. A felszabadulás után öt évvel újra megszólalhatott a magyar színész színpadjainkon, ős hazánk magyar nemzetiségű dolgozói örömmel tapasztalták, hogy részűkre igazi felszabadulás lett a jégtörő Február. Megjelentek a magyar lapok, megalakultak a Csemadok-csoportok, és elkezdte működését a hivatásos magyar szinház is, megindult a Faluszínház magyar csoportjának munkája. Az akkori Faluszínház magyar csoportjából a később megalakult MATESZ-nál még ma is aktívan dolgoznak Bugár Béla, Ferenczy Anna, Turner Zsigmond a komáromi anyiaszínháznál, Gyurkovics Mihály és Lengyel Ferenc a színház kassai részlegénél, a Thália Színháznál. A MATESZ-nál dolgozik ma is — ügyintéző munkakörben a Faluszínház magyar csoportjának két érdemes művésznője: Bottka Zsuzsa és Lelkes Magda, valamint Jurišič János, a szervezési osztály vezetőjének tisztében. űk nyolcán maradtak a színháznál a régi, 1950-es faluszínházi magyar gárdából. A többiek? Fekete Gyula, Budai Mária, Húsvár Ferenc, valamint a Faluszínház úttörő rendező-vezetője, Műnk István már a Temetőben alusszák örök álmukat, a többi lelkes fiatal és kevésbé fiatal szerte az országban, más munkakörben dolgozva emlékezik vissza a húsz év előtti indulásra. Jubilálnak tehát művészeink, színházi dolgozóink, húsz munkás és áldozatos évre visszatekintve. Köszönetét mondunk nekik az egéz szlovákiai színházlátogató közönség nevében lázért, amit húsz éve oly lelkesen elkezdtek és amit ma Is oly odaadótan szolgálnak: a magyar színházkultúrát Csehszlovákiában. (SJ) ferenczy Anna Turner Zsigmond Bugát Béla Újra megfilmesítik a Halálos tavaszt? Zilahy Lajos, az Amerikában élő magyar író Barcelonában járt, ahol tárgyalások folytak, Illetve folynak egy spanyol—jugoszláv koprodukciós filmről, a Halálos tavaszról. Az író Barcelonából Jugoszláviába repült, hogy Szabadkán megtekintse Imbroszl boszorkány című darabjának előadását. Szabadkán elmondta az író, hogy a Halálos tavasz c. regénye 29 nyelvén jelent meg, s hogy a vakok is olvassák. Azt is elmondta, hogy mielőtt elhagyta Magyarországot, 30 kötetét adták ki az Athenaeum gondozásában. Amerikában aztán megírta a nagy trilógiát, s régebbi munkált maga fordította angolra. Regényei nagy sikert értek el. Megfilmesített müvet kapcsán ezt mondta az író: — Legizgalmasabb élményem a Szépanyám című filmregényemhez fűződik. Amerikai producensem ugyanis egyszer arra kért, írjak egy forgatókönyvet az „istent Garbónak", mert újra a kamerák elé óhajt lépni. Megírtam, átadtam és örültem: mégiscsak nagy dolog, hogy Greta Garbo játssza az én darabomban a főszerepet! Nyugodtan sütkéreztem a Mexikói-öböl homokján, amikor távirat érkezett, hogy azonnyomban közöljem személyi adataimat. Főképpen, hogy mikor születtem, melyik napon, hány órakor, milyen volt az időjárás. Megadtam a kért adatokat és vártam producensem jelentkezését. Kiderült, hogy Greta Garbónak nem tetszett a csillagképem. Bér chem volt. Azóta is átkozom magamban a csillagjósokatt Az Imbroszi boszorkány Szabadkán került először színpadra. Az író megtekintette az előadást, utána elmondta, hogy a darabot 21 esztendővel ezelőtt írta. 1949 szeptemberében az első kéziratot elküldte párizsi ügynökének, aki azt írta, hogy 19 darabja közül ezt tartja szerkezetileg legértékesebb drámai müvének. Néhány hét múlva azonban élete legnagyobb csapása érte: a Howard Egyetem telefonon értesítette, hogy 18 éves fia a műtőasztalon fekszik. Meg is halt. Egyetlen gyermekének az elvesztése négy évre paralizálta a Mestert. Tavaly találta meg a kéziratot és látta, hogy húsz év után sem kopott meg, mert a Kelet és a Nyugat kettészakadása — sajnos — ma is aktuális téma. Az előadásról így nyilatkozott: — Őszintén mondom, hogy az előadás nagyon tetszett. Árut kaptam, jobb, mint amit vártam. Élmény volt számomra az előadás. Büszkék lehetnek a színházukra. Köszönet a szép előadásért a rendezőnek és a színészeknek! Zilahy Lajos még sok kérdésre adott kimerítő választ, mert most is alkot: sokszor anekdotlzál és tréfál. Mikor megkérdezték tőle, hogy mi sikerének és népszerűségének az oka, titka, ezt válaszolta: ' — Nem kell azt magyarázni, nem kell keresni a népszerűség okát. Hogy mégis válaszoljak a feltett kérdésre, elmondok egy anekdotát. Aki ért belőle, megkapja a választ arra, hogy miért olvasottak a műveim. Bemard Shaw egyik színdarabját kegyetlenül levágta egy kritikus. A nagy író a darab harmadik előadásán a színház előcsarnokában megszólította a kritikust: „Barátom, én tökéletesen egyetértek önnel. A darab, amit írtam, ócska szeméti“ — Abban a pillanatban a nézőtéren hatalmas taps jelezte az előadás végét, és Shaw így folytatta: „De mit tehetünk mi ketten egy nagy tömeg ellen?!“ 17
