A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-21 / 25. szám
enuíĽi, putuuaira leiiiiemeikedett a kötöttségeken és valójában — ember lett. Ezt, télek, magyar politikusnak nem lehet bűnhodés nőikül megtenni. A magyar politika átlagos hangosságában és eredményében mindenben ellenkezője annak, ami Adyt jelenti: ami a szükséges magyar jövőakaratot jelenti, ami magyarságunk ember leien voltát káromolta, hogy félőn és dacosan magyarságunk kincses embervoltát prófétaija, akarja, ígérje és ajándékozza. Mert ez a magyar Ady, ilyen a magyar Ady. A világmindenségbe, a Kozmoszba, a testvéri együttélésbe, népek örömébe és fájdalmába robbant magyar szó és magyar tett. Az emberi tett. A közös emberi kötelesség. A jobb, a szebb, az emberibb föld megteremtése.“ kárpáti híradó 1925 „Nem bízott meg senki és vigyáztad a tengert a hajón, a megbillent hajó órböckosarába másztál. Hagyták, hogy felmássz és vigyázz és te azt hitted, hogy inthetsz és kiálthatsz, ha baj van ... Szegény, jó virtushitű, nyúzott harcos testvérem .. . azt hitted ... Az első pillanatban mi is csodálkoztunk, ahogy finom urak, fajnemesek, koszorús aggszűzek és nagyasszonyok korlátoltságát áttörve — egy nagy nekiinduló lendülettel a kosárban termettéi. Rángatózó, hebegő tósztszáiak és gyulladt bankettszemek körötted. Egy pillanat. A többit már nem láttad: de a kiváltságos úri csorda arcán már gúnyba rándult a hápogó grimasz es feléd bólintottak mézédesen: rendben van fiatalember. Hordópózos kisded játékaikat dehogy is zavarta a te strázsálásod. A bankettes asztaloknál most is jó az élet. Hogy kint kenyér- és melegváró emberek is vannak, új, minden régit megtagadó utak ... ugyan, ugyan ... Bendegúz és Hadúb-Hadik kesztyűs poéták és a Nagy Világító Szövetnek majd eligazítják az egész komédiát. Kongatni, kongatni a harangot fehér asztalnál, tükörtermekben — nincs ennél Istenesebb dologi Az a bolond ott fent az árbocban a kelleténél többet ordít... no csak, neki is valami jófajta kvaterkát, tömjétek be a száját.“ REGGEL, 1926 „Eleinte maga Lenin is úgy hitte, hogy a magyar forradalom a sors kegyeltje: »Ha rólunk azt beszélték, hogy ml a hatalom bitorlói vagyunk, ha mostanáig hallatszanak hangok, mintha a bolsevik hatalmat az erőszak tartaná fenn — úgy most Magyarország példája elhallgattatja az ilyen szóbeszédet ... A magyar burzsoázia az egész világ színe előtt elismerte, hogy önként lemond, és hogy csupán egy hatalom van a világon, amely a nehéz pillanatokban vezetni tudja a népet, s ez a tanácshatalom.« Ma már könnyű azt mondani: naiv elképzelési Akkor, a születés pillanatában, az adottság pillanatában csak ezt lehetett látni s ezt kellett világgá kürtölni. A rémmese — a bolsevik gyilko sokról és hóhérokról — akkor érte el tetőpontját. Leninnek fel kelleti használnia az alkalmat és világgá tudatosítania, hogy abban a pillanatban, amikor a burzsoázia az örvény szélére kergeti az emberiséget, nincs más egyetemes mentség, mint a kommunizmus: Lenin humanizmusa reagált itt örömmel és fellélegzőn a magyar változásokra: »Más országok más úton érnek el, emberibb úton ugyanoda, ahová mi: a tanácsköztársasághoz. íme, azért lesz Magyarország példája mindig döntő jelentőségű.« ÚT, 1934 „Ami ma Németországban a kultúra terén történik, az a tudomány megbecstelenitése, a szellem meg gyalázása. Ilyen körülmények között mi sem természetesebb, mint a kultúra ünneplése, agyonünneplése. Aki báborút csinál, békét ha zudik, aki kultúrát gyilkol, kultúrát ünnepel cinikus arcátlansággal. Ha az útonálló megbecstelenített áldozatát liliomkirálynüként akarná ünnepeltetni és önmagát, mint az erények lovagját: kiröhögnék, elvernék, meglincselnék. A fasizmus, mely a békét gyalázza, a kultúrát becsleleníti, ugyanilyen útonálló. De a világ nem röhög, nem üt, nem lincsel. Néz és hallgat, lát és káromkodik, hunyorít és tapsol. Hitler igy lesz egyre merészebb, a fasizmus így lesz öntelt, mohó és telhetetlen. A fasizmust a világ közönye élteti és az emberek gyávasága trágyázza. A mai Európában kultúrgyilkos is lehet kultúrünnep rendezője. Aki a német egyetemek világbírét sárba rántotta, aki 1202 egyetemi tanárt és docenst tett földönfutóvá, 1936-ban virágkoszorú mögé bujtatja tettét és kultúrmanifesztációra csábítja a világot. Az alkalom a heidelbergi egyetem 550 éves jubileuma.“ MAGYAR NAP, 1936 „A fasizmus erkölcstartaiom nélküli antihumánum. Hatalmi dinamika, mely csak fanatizált szolgákat ismer. A fasizmus a meggyőződésben megrokkantak sodró hulláma, az állásfoglalás nélküliek üres mellveregetése, a deklasszáltak, az utánam-özönvízemberek menekülési formája. Menekülés, mely egy raffinált felfogó hálózatba ütközik, passzivitás, mely csak ezen az antimorálís, antikulturális síkon aktivizálódhat fegyverhordozóvá. A fasizmus fegyverdinamikája így és nem másképp jött létre. A fasizmus felületjelenség, mely viharzó erővel sodor magával mindent, ami a felületen van. Ez sikerének titka, ez veszélyének a perspektívája. A meggyőződés gyökerei a mélyben marad nak: az állásfoglalás előfeltétele a mélységgyökér. A krisztianizmus, a humánum és szocializmus tanításait és mártírjait csak a mélységgyökerek tették halhatatlanná.“ MAGYAR NAP, 1936 „Ha az író könyve megjelenése előtt nyilatkozik, akkor ez a reklámnak egy fajtája. Ezt tagadni dőreség volna. Nyilatkozatom tehát tudatosan szolgálja a reklámot: a könyv ügyét, a könyv sikerét. És ez így van rendjén. A szlovenszkőí író csak akkor kap kiadót és így reklámot, ha megfelel az előírásoknak, ha teret enged mindenféle irányításnak és üzletpolitikának. De, ha azt próbálja leírni, ami a szívén, ha nem alkuszik, akkor az író kiadó, ügynök és reklámfőnök egyszemélyben. De reklámja épp azért nem lehet frázis. Nem szajkózhatja a kommünikék sablonját: »az irodalom eseménye« — hisz jól tudja, hogy ennek a frázisnak megfelelően itt Szlovenszkón alig vau könyvesemény. Könyvem az igényesség minden tudatával esemény akar lénni.' Esemény, tehát: hatás. És mert a hatás nem személyi ügy többé, a könyvreklám közösségi célt szolgál.“ MAGYAR NAP, 1937 ■„Mi: a csehszlovákiai magyarság. »Európa és mi«: ez a kapcsolódás — szerep és küldetés, hűség és vállalás. »Hazánk Európa«: mondottuk a kezdet kezdetén. »Hazánk Európa«: mondjuk ma, amikor diadalmas hírnökök temetését celebrálják és hitehagyói gyalázatát tapsolják. Akik valamikor reménykedve, öneszmélön kapaszkodtunk beléje, ma a látszólag elveszett posztokon tudatosan igeneljuk és vállalón hirdetjük. A csehszlovákiai magyar kisebbség csak mint európai hang és szín jelenthet pluszt az emberi haladás síkján. A magyar nyelv védökötelezettségein túl, az itteni kisebbség szellemértékké csak így emelheti önmagát. Minden más eszközzé silányítja és szolgává nyomorítja, egyszerű közlekedő edénnyé, mely csak mechanikus funkciói ismer. Csak a kikapcsolódás, csak az érdektelenség szül szolganemzedéket, csak az egyoldalú orientáció nevel vak fanatikusokat. Mindkettőt kerülni kell. Amikor idecsöppentünk Csehszlovákiába: egy meleg illúziói eszekből zuhantunk az új valóság kemény talajára. Az új haza idegen volt, hideg és mi szomorúak vagy gőgösek. Ezen a síkon sose találkozhattunk volna. De felettünk nagyobb egység boltozódott: a háborús nemzedék egyszerre látta meg és élte meg reménnyé. Felettünk új egység boltozódott: a humánum csodája és prostituáltja — Európa! A hazátlan illúzió csakúgy fészekbe csöppenhetett itt, mint a számító, kerítő ravaszság. Szentek és kalmárok, megszállottak és megtollasodottak jelszava egyformán Európa volt. A mi itteni esetünkben kapaszkodó naiv hit és a törvénnyé szentesített állami elkptelezettség várt találkozóra. Ebből a találkozásból világító szikrának kellett volna csiholódnia: az európai tudatot Közép Európában kikristályositó küldetésnek, Európa-nevelő demokráciának. A gyújtó szikra máig sem csiholádott: Európa vágyálom maradt, a valóság lépten-nyomon cáfolja. A demokrácia adottságaival az itteni Európa-igenlő magyarság szerepének megfelelően sáfárkodott, nem rajtunk múlott, hogy az eredmény nem közelíti meg az igazoló célkitűzést. De a célkitűzés marad, a vállalt küldetés elherdálhatatlan, mert ha máról-holnapra, a minden-mindegy rezignációjával mi is feladjuk Európa-igenlésünket, akkor önmagunkat, jogunkat, elkötelezettségünket adtuk fel, örökségünket a Beranok és Jarossok, a Goyák és Milotayak egy tál lencséjéért." MAGYAR NAP, 1938 „A horogkereszt a kiválasztottság szimbóluma, a német tájvédelem egyedül üdvözítő biztosítéka, a vérerkölcs diadalmi zászlaja. Szimbólum, mely világot renget, valóság, mely csak németeket, harcot és fegyvert ismer A horogkereszt: a mai németek szentkorona-tana. a legfőbb fogalom és egyetlen indokolás. A szentkorona tana legitim apát mutat fel: Szent Istvánt, valakit. A horogkereszt ugyanakkor csak kóklereket ismer. Ez a sosevoltnak, a legsajátosabbnak és német lényegnek kikiáltott privilégium: úgy beteg erküicskreatúra, a gyilkos lázálma, melyhez a német szellemnek nem lehet köze. Minap a japán bombák hatását tanulmányozhattam a filmhíradóban. Romhalmaz és hullák, páni félelem és kapkodó menekülés keretezték a rom- és hullatakarítást. És akkor — mintha csak valami rossz álom lenne — itt is. ott is horogkeresztes zászlócskák! De ez egy pillanat volt. A szemen) káprázoit, nem jól láttam? A film továbbpergett, a sorraküvetkező autóverseny dübörgő képei nem adhattak feleletet. De a kávéházban, az illusztrált lapokban, újra csak elém bukkant a kép: a bombák temetőromhalma zában horogkeresztes zászlócskák! Japán bombázás után és Sanghájban! Tévedés? A szöveg magyaráz: »A kép jobboldalán a kínai vöröskereszt ambulanciája, melyet a fehér mezőben levő ho rogkeresztről lehet felismerni«. A különbség mindössze ez a fehér mezőny és az ellenkező irányba kampúsodó horog. Hogy a horogkereszt Dem német patent, hogy a lehetetlenség itt is esak idegen toliakkal takarózhat, azt régen tudtuk. de horogkereszt, mint kínai vöröskereszt és Sanghajban japán bombázás után: ez napjaink történelmének egyik legdémonibb villanása! A horogkereszt, a vér és a vas barbarizmusa, ma egyedül üdvözítő gyilkos erkölcsöt jelent Európában. Ami Európában tanknak, tőrnek, bombának és népgyilkolásnak ad menlevelet és igazolást, az, ime, Ázsiában, mint a sebkötözés, a fájdalomenyhítés, az embersegités és irgalom szimbóluma mered az igazsággá duzzasztott hatalmi kizárólagosságra, az ellopott horogkeresztre. - A horogkereszt nemcsak a krisztusi kereszt megcsúfolása, de a kínai fájdalmas irgalom szembeköpése. Sanghajban, Nankingban ma romhalmazok és hullák, sebesültek és betegek felett szemfedőként és gyógyírként az igazság vádoló horogkeresztje lobog. A horogkereszt visszanéz, de Európa behunyja szemét.“ MAGYAR NAP, 1938
