A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-21 / 25. szám

A Nemzeti Front és o politikai struktúra

A párt vezető szerepe a Nemzeti Frontban

Már a januárt megelőző időszakban történtek körültekintő kísérletek arra, hogy különböző indítékból pontosan meghatározzák a párt vezető szerepének a lényegét, rögzítsék e vezető szerep érvényesítésének a formáit. Egyre fokozódott ugyanis az az igény, hogy a párt ne utánozza az állami, a gazdasági és társadalmi szervek tevékenységét, hanem a társadalomban születő ellentéteket elemezve erősítse a maga integráló szerepét, tárja fel a társadalom valódi szükségleteit, érdekeit és lehetőségeit, mozgósítsa a tömegeket a nehézségek és ellentétek leküzdésére. Az 1968 januári KB ülés, amely szétválasztotta a legfőbb állami és pártfunkciókat és így megteremtette a tömegpolitíkai és szervező munka kibontakozásának a feltételeit, nem hatott eléggé mozgositő erőként a párttagság széles tömegeire, januártól áprilisig, e viszonylag rövid, de fontos időszakban a párt teret engedett egy számbelileg kicsi, de igen aktív antikommunista csoport kialakulásának, amely csoport, jobban mondva csoporton egyre nyíltabban követelték „a kommunista párt hatalmi igényének" a megszüntetését, diszkreditáló kampányt indítottak a párt politikája elíen és erkölcsi nyomást gyakoroltak a párt vezetőire. Az akcióprogram — már e nyomás hatása alatt — ugyan egyértelműen leszögezi, hogy a szocialista fejlődés egyetlen biztosítéka a párt, de a program politikai fejezetei nem egy olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek éppen a politikai élet terén támasztanak kétségeket e vezető szerep iránt.

Mindenekelőtt a politikai pártok partnerségének a kérdése az, amely olyan illúziókat támasztott, hogy a pártoknak kiváltságos helyei biztosítanak a politikai rendszerben, az állam politikai struktúrájában. A program szó szerint ugyan elutasítja az oppoziciós politika platformjának a lehetőségét és a hatalomért folytatott nyílt politikai harcot, a pártok versengését, de a pártok egymáshoz való viszonyát mégis különlegesnek jelölte meg. Ezzel a Nemzeti Frontban tömörülő társadalmi szervezetek hátrányos helyzetbe kerültek (nem lehettek politikai partnerek!, nem kapcsolódhattak bele az állam politikájának a kialakításába. pedig az akcióprogram azt is leszögezi, hogy a politikai pártok nem zárják el a dolgozók érdekvédelmi szervezeteit attól a lehetőségtől, hogy „közvetlenül“ is hatást gyakorolhassanak a politikai életre. Ezt a „közvetlen“ fogalmat azonban sokféleképpen lehet értelmezni (pl. úgy, hogy helyet kapnak az állami szervekben, de úgy is, hogy különböző eszközökkel nyomást gyakorolhatnak a hatalmi szervekre |. Maga az alajivető tézis sem

világos, vagyis az a tétel, hogy „az állam poli tikájának formálásában részt vesz az egész Nemzeti Front, a politikai pártok, amelyek alkotják és a társadalmi szervezetek is.“ (Szó szerint ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a politikai pártok konstuitív tagjai a Nemzeti Frontnak, míg a társadalmi szervezetek csak hozzájuk csatlakoznak.}

A politikai partnerség fogalma megnehezítette a párt vezető szerepének a rögzítését is, de a pártra nehezedő nyomás ellenére a programban mégis sikerűit kinyilvánítani azt az elvet, hogy a szocializmus marxista-leninista koncepciója alapvető feltétele a társadalom helyes szocialista fejlődésének. Abban az időszakban, amikor a kommunistaellenes erők egyre nyíltabban vetették fel a hatalom kérdését és a társadalom irányításának egész problematikáját a hatalom kérdésére korlátozták, ez a megfogalmazás nem mutatkozott elég gé határozottnak és aktivizálónak. Az a tény, hogy a programban megfeledkeztek a párt marxista — leninista politikájának szervezési biztosításáról és biztosítékairól, védekezésre kényszerítette a pártot. Ezen az állapoton csak a CíJKP 1968 májusi központi bizottsági ülése tudott változtatni, de ekkorra már egyéb destruktív folyamatok is elindultak és hatni kezdtek az állami mechanizmusban.

A párt vezető szerepét nem lehet egyedül a hatalom kérdésére korlátozni. A munkásosztály hatalmának a kérdése alapvető kritériuma a szocialista társadalomnak, de e kritériu mok közé tartozik a termelőerők társadalmi tulajdona is és a társadalom többségét képező dolgozók érdekében megvalósított társadalmi nyugalom is. Ebből kifolyólag a párt nem engedélyezheti az ellenzékbe szorult kisebbség nyílt politikai harcát á dolgozók hatalma el len, mivel ennek a harcnak nyíltan ellenséges az osztályjellege, ezért a harc képviselőit nyíltan el kell nyomni, jobban mondva a társadalom többségének az érdekében ki kell zárni a politikai életből.

Már említettük, hogy itt nemcsak az adott politikai konstelláció fenntartásáról van szó, hiszen a munkásosztály alapvető érdeke a társadalmi rend állandó változása, a termelési és társadalmi viszonyok szocialista transzformálása a technika, valamint a termelési erők fejlődésének a bázisán. A párt vezető szerepének a lényege ezért éppen abban nyilvánul meg, hogy e változások irányába szervezi a társadalom rétegeit, mozgósítja őket a rendelkezésre álló erők és eszközök teljes kihaszlására, a munka szervezési színvonalának ál landó fejlesztésére, a szabadidő növelésére és az emberek alkotó képességének a kibontakoztatására.

Ezért a part vezető szerejve alatt azt értjük, hogy a párt ismeri a társadalmi folyamatok realitását és a fejlődés szempontjából képes őket tudományosan elemezni, képes a program célkitűzéseit megformálni, hogy ennek alapján kijelölhesse a társadalom élete minden alajivető területének a politikai irányvonalát. E vonal megvalósítása érdekében a maga politikai, ideológiai, szervezési eszközeivel mozgósítja a dolgozókat és a kommunisták segítségével oda hat, hogy a párt jiolitikai vonala az állami és társadalmi szervek vonalává is váljon. A pár vezető szerepének a megszilárdítása ma alapvető feltétele az állami és társadalmi szervek perspektivikus és eredményes munkájának. Ezért e vezető szerep állandó princípuma kell hogy legyen a Nemzeti Front működésének is. Mindebből eredően a pártnak meg kell követelnie, hogy a kommunisták a maguk munkájával nyerjék meg az emberek bizalmát, hogy a társadalom minden tagja képességeinek megfelelően végezze feladatait és igy gyakorlatilag segítse valóru váltani a párt politikáját. De ebből ered az is, hogy a párton belül biztosítani kell a kommunisták tapasztalatai értékelésének állandó lehetősé

gét, a párt politikájának a formálását. A jiárt tagjainak minduntalan érezniök kell, hogy a párt objektiven értékeli a tevékenységüket és megvédelmezi őket minden ellenséges és konzervatív nézettel szemben.

A párt egész társadalomra kiterjedő vezető szerepe azonban egyáltalán nem zárja ki, sőt feltételezi a kommunisták és a párton kívüliek állampolgári egyenjogúságát. Ugyanez vonatkozik az intézmények kapcsolataira is. A Nemzeti Front nem biztosít a pártnak kiváltságos helyet a Nemzeti Front többi szervezetével szemben. A párt tekintélyét nem a szervezeti szabályzatokon keresztül biztosítja, hanem a társadalom életében betöltött súlyával és a kommunisták tekintélyével a társadalmi szervezetekben. A Nemzeti Fronton belüli viszonyokat jellemezve ]. Koreák, a Cseh- Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontjának elnöke ezeket mondta: „A Cseh Nemzeti Front megalakulásától kezdve a szocialista demokracia kifejezője. Ez azt jelenti, hogy tanácskozásain minden egyes esetben abból az elvből indul ki, hogy tagszervezetei Önállóak és egy máshoz való viszonyukban egyenjogúak. Az alapvető politikai kérdések megoldásához megállapodásokkal járulnak hozzá ... Az alapvető politikai kérdéseket az egyes pártok és társadalmi szervezetek először a maguk kebelén belül tanácskozzék meg, és az ezután el fogadott megállapodás kötelező a Nemzeti Front minden szervezetére. A Nemzeti Front statútumát mint politikai-szervezési normát értelmezzük, amelynek hozzá kell járulnia ah hoz, hogy a Nemzeti Front a CSKP vezető szerepének elismerése és érvényesítése mellett az összes szocialista erők minden formalizmustól mentesen aktívan járuljanak hozzá a szocialista demokrácia kialakításához és megszilárdításához.“ (Svél v obrazech, 1969. dec. 2.)

A Nemzeti Front szervezeteinek egyenrangúsága, amely a nézetek konfrontálása alapján kialakított közös álláspontban és megállapodásokban jut kifejezésekre, lehetővé teszi, hogy a párt leellenőrizhesse saját álláspontjának a helyességét és így integrálhassa az összes társadalmi erőket politikájának megvalósítá sára. A Nemzeti Front politikai feladata le hetévé teszi, hogy a kommunista párt a tár sadaiom élcsapata maradjon, vagyis olyan erővé váljon, amely felismeri a társadalom el következő változásait és kezdeményezően segíti, hogy ezek a változások a szocialista tar sadaiom javára valósuljanak meg. Ezért kri tizál mindent, ami az adott viszonyok közt el maradott és fékezi a társadalom fejlődését.

A Nemzeti Front jelenlegi feléledése tehát nem átmeneti jellegű. Csehszlovákia politikai fejlődésének történelmi tapasztalataiból ered, kifejezi az eddigi fejlődés eredményeit, a társadalom jelenlegi állapotát, politikai és szó ciális differenciáltságát. Az állami szervek mellett mint politikai szerv magába tömöríti a társadalmi, érdekvédelmi és politikai szerve zeteket és így fontos részét képezi egész politikai rendszerünknek. Az 1968-ban megalkotott törvény a Nemzeti Frontot ruházza fel azzal a döntési joggal, hogy a párttípusú politikai szervezeteket a tagjai közé fogadja-e. E döntéstől függ ugyanis az egyes szervezetek legális léte, működési lehetősége.

A Nemzeti Front struktúrájának mozgékonysága, alakíthatósága lehetővé teszi,, hogy folyton tökéletesítse az állami szervekhez való viszonyát és így biztosíthassa a csehszlovák politikai struktúra rugalmasságát és szilárdságát. A pártnak, mint a Nemzeti Front vezető erejének szilárd elhatározása, hogy anélkül fogja érvényesíteni politikai elképzeléseit, hogy bármely szervezet számára recejiteket írna elő vágy parancsolgatna neki. Ezt hangsúlyozta Guétáv Húsák is újévi interjújában (Rudé právo, 1970 jan.

Fordította uj