A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 3. szám
ĹJjévi beszélgetés as új igazgatóval A Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat nemzetiségi életünk egyik legfontosabb intézménye. Mondana nekünk néhány szót a kiadó 1969. évi tevékenységéről? — Egy nemzetiségi kiadó szerepét és jelentőségét tekintve rendkívül hasznos lehet, ha munkáját valóban tudatosan, a lényegre összpontosítva végzi, végezheti. A mi esetünkben ez a lényeg: a csehszlovákiai magyar kultúra- és irodalomszervezés feladatának vállalása, s a testvérnépek irodalmi értékelnek közvetítése mind hazai, mind külföldi vonatkozásban. Bár a sorrendi fontosság eleve és érthetően a hazai magyar művek kiadására esik, tevékenységünk csaknem kétharmad részét a cseh és a szlovák irodalmi alkotások közvetítése tölti ki. Így hát a tamáskodókkal szemben, akik bizalmatlanul fogadták, s nem egyszer még ma is kevés meggyőződéssel támogatják az önállósult kiadó munkáját, egyetlen érvünk van: munkánk... S ha a több mint másfél évtizede végzett munka arányában kérjük a megbecsülést is, erre nemcsak okunk, de jogunk is van. Ezzel tulajdonképpen válaszoltam arra is, mit tartok, s mit tarthatunk az 1969-es évben — a könyvkiadás viszonylatában — a leglényegesebb momentumnak. Az a tény ugyanis, hogy tízegynéhány év után végre ismét eljuthattunk odáig, hogy a nemzetiségi kultúra egyik legsajátabb területe, a könyvkiadás önállóságot élvezhet, s állami könyvkiadóként szerepelhet, nemcsak nemzetiségi életünkben fontos határkő, hanem irányjelzője azoknak a politikai változásoknak is, melyeknek az elmúlt években a nemzetiségi politika vonatkozásában is tanúi lehettünk. Kevéssé vigasztaló viszont, hogy az úgynevezett kezdeti nehézségeket a mi esetünkben túlontúl bőkezűen adagolták. Jórészt ennek is tulajdoníthatjuk, hogy az előző években kedvező irányban fejlődő hazai magyar könyvkiadásban megtorpanás tapasztalható, s a beütemezett művek közel egyharmada — nyomdakapacitás hiánya miatt — nem- jelenhetett meg. Rendkívül hátrányos ez számúnkra, mivel nemcsak a külföldi kapcsolatokat s az induló kiadó jóhírét rontja, hanem károsan befolyásolja az 1970-es kiadói tervet is ... Egyben azonban rámutat arra is, hogy az önállósítással járó sokirányú felelősség terén alapvető mulasztások történtek, ezek jóvátétele az elkövetkezendő hónánj, Bár az irodalmi termés (itt a hazai irodalomra gondolok) viszonylag szerényebb, hisz az 1968-as év nemcsak a nagy lehetőségek és színvallások éve volt, hanem az aktív politizálásé is, színvonal dolgában, úgy érzem, nincs mit restelkedni. Noha a kiadó dolgozói mindent megtettek, ami erejükből telt, hátralékaink nyugtalanítanak bennünket. Joggal elvárjuk, hogy minden szempontból kedvezőbb feltételek között végezhessük munkánkat, mind eddig . .. Szándékainkon, terveinken kívül tehát, melyek joggal számon kérhetők egy induló intézménytől, jócskán akad ledolgozni, behozni valónk is, hogy valóban olyanokká lehessünk, amilyenek szeretnénk lenni, s amilyennek azok is szeretnének bennünket látni, akiknek kedves a csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom fejlődésének az ügye. Mik az elképzelései az új évre vonatkozóan, melyek a legfontosabb, halogatást nem tőró teendők? — A kevésbé látványos, vagy mutatós résszel kezdem: szervezetileg — ami munkájának tartalmát és formáját illeti — képessé tenni a kiadót sokirányú és sokigényű munkája elvégzésére. A továbbhaladás szempontjából ez alapvető kérdés! Ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben törekednünk kell a megfelelő munkafeltételek biztosítására, s ebbe a nyomdai kapacitás éppúgy beletartozik, mint a kiadó megalázó elhelyezésének megszüntetése ... Jellegénél fogva a kiadónak sokrétű munkát kell vállalnia. Elsőrendű feladata hazai magyar irodalmi alkotások kiadása s az ezzel összefüggő irodalomszervező szerep, valamint a cseh és szlovák irodalmi termékek köz veti tése. Nem feledkezhet azonban meg más jellegű művek kiadása feltételeinek biztosításé ról sem. Cseh és szlovák vonatkozásban ugyanis az egyes tudományos, szakmai jellegű vagy más művészi iránytkép viselő alkotások kiadására mások illetékesek, nem a szépirodalmi (hanem az akadémiai, képzőművészeti stb.) kiadó, sajátos helyzetünknél fogva azonban az ilyen jellegű művek kiadása is ránk vár. Elvileg, persze, semmi akadálya, hogy az illetékes szlovák szakosított kiadó adja ki ezeket a műveket, de az elmúlt húsz év gyakorlata terén legfeljebb kivételeket bizonyíthat, általános szabályt aligha. Jellegnél fogva az ifjúsági s még inkább a gyermekirodalom alkotásainak kiadása követel magának heŕyet. A Mladé letá kiadásában megjelenő művek ugyanis fordítások, s hazai alkotók — tudomásom szerint — ezt a gyakorlatot nem érvénytelenítették. Ennek ellenére a magam részéről mégis a képzőművészeti alkotásokat részesíteném előnyben. Az elmúlt húsz év alatt ugyanis — legalábbis tudomásom szerint — egyetlen ilyen jellegű kiadvány sem jelent meg magyar nyelven Csehszlovákiában. S bár az elmúlt év kiadói elképzelései között ott szerepelt Szabó Gyula és Lőrincz Gyula alkotásaiból készült egy-egy kiadvány, a szándéknál ez az elképzelés sem jutott tovább. Meglehetősen mostohán kezeltek a történelmi, szociológiai stb. jellegű müvek, nem beszélve a publicisztikai alkotásokról és a riportkönyvekröl... leendő tehát van bőven, csak legyen lehetőségünk, hogy szándékainknak legalább egy hányadát megvalósíthass sukl Ezek között a lehetőségek között tartjuk számon a lapkiadói tevékenység megkezdését is, melyre ugyancsak módunk van. Elsősorban olyan jellegű sajtótermékre gondolunk, mely a mai napig hiányzik a csehszlovákiai magyar sajtórendszerböl, s így a csehszlovákiai magyar ^szellemiségből is: egy társadalmi, kulturális, közérdekű hetilap megjelentetésére .. Ugyanakkor a magazinok és más időszaki kiadványok sora — mind csupa csábító alkalom ... Ügy kell tehát a lépteinket igazítani, hogy a jámbor óhajokból kultúránkat, közéletünket gazdagító realitás lehessen. A Szlovákiai Könyvkiadói Főigazgatóság megértéssel kezeli ügyünkét, reméljük, a segítség másutt sem marad el... Az eredeti kiadványuk példányszáina rendkívül alacsony, az előállítási folyamat pedig nagyon hosszú. Elképzelhetó-e gyors és hatékony javulás, ami a példányszám növelését és az előállítási folyamat lerövidítését illeti? — Az előállítási folyamatot illetően nincsenek illúzióim. Elsősorban a nyomdaiparban kell gyökeres változásokat elérnünk, hogy valóban megjavulhasson a sokszor kiszolgáltatott helyzetben levő kiadó tevékenysége. Ezeknek a változásoknak pedig az alapja: új nyomdák építése és a meglevők korszerűsítése. Meglehetősen kevés olyan nyomdánk van ugyanis, mely minden szempontból képes kielégíteni az igényeket. A mi szempontunkból hasznos volna, ha a dél-szlovákiai nyomdák valamelyikének, elsősorban a komárominak korszerűsítésével el tudnánk érni nyomdai kapacitásunk jelentős bővítését. A könyvterjesztést, tehát az eredeti kiadványok példányszámának emelését tekintve már könnyebb a helyzetünk. Itt elsősorban rajtunk: egyrészt az alkotókon (a művek színvonalán), másrészt a könyvterjesztő hálózat kiépítettségén múlik, milyen számban kelnek el a művek. A terjesztésről szólva hadd említsem meg, hogy az 1970-es évre a hazai magyar kiadványok esetében érvényesíteni kívánjuk az előjegyzési formát, valamint a csehszlovákiai magyar írók művei együttes előfizetésének formáját. Az előbbi az egyéni rendelési lehetőséghez igazodik, az utóbbi forma pedig az iskolák, szövetkezetek, klubok, népművelési intézmények és népkönyvtárak támogatására számít. Főnöd Zoltán, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat igazgatója A terjesztőhálózat bővítése céljából szeretnénk növelni a bizalmiak számát (a részesedést 1970-re 12 százalékban állapítottuk .meg), ugyanakkor szeretnénk az eddiginél jobban bevonni a könyvterjesztésbe a belkereskedelmi üzlethálózat erre alkalmas boltjait, felettes hatóságaik engedélyével, a boltvezetők hozzájárulásával. Megítélésem szerint a közönség részéről az érdeklődés megvan. Ezt — hogy csak néhány nevet említsek — Fábry Zoltán, Dobos László, Turczel Lajos, Egri Viktor, Rácz Olivér, Mács József, Gyurcsó István könyveinek sikere is bizonyítja, könnyen gazdára találnak azok a művek, melyek mondanivalójuknál s színvonaluknál fogva számot tarthatnak az olvasók érdeklődésére. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy meglehetősen kiaknázatlanok nálunk az író-olvasó találkozók. Meggyőződésem, hogy egyetlen alkotóművész számára sem megalázó a közönséggel való találkozás. A megismerés ugyanis eleve érdeklődéssel párosul... Ezzel a kiadó távolról sem akarja a maga dolgát másra hárítani, nem is beszélve arról, hogy az érdekek szintjén ez távolról sem másl Van-e lehetősége a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalatnak a nemzetközi kapcsolatok bővítésére? Ha igen, milyen irányban? — Ezek a kapcsolatok elsősorban Magyarországgal rendkívül élénkek, s az illetékes szervek nagy megértéssel kezelik ezt a kérdést. Az elmúlt hetekben tettünk lépéseket annak érdekében, hogy a jugoszláviai könyvpiacra is bejussunk, s az ottani termékek eljussanak hozzánk. A tervezett megállapodás a kölcsönösség elvén épül, s bízunk benne, hogy külkereskedelmi szerveink révén elképzeléseink az idén már megvalósulhatnak. Keressük a kapcsolatokat a bukaresti nemzetiségi kiadóval, valamint a kárpátaljai kiadói szervekkel. Meglehetősen keveset tudunk egymásról, az éveken át alkalmazott különböző „szempontok“ miatt... Meggyőződésem, hogy e „szempontok“ helyett a szocialista internacionalizmus konkrét tettei kerülnek majd előtérbe. Végül szeretnénk, ha arról is beszélne, többéves aktív újságírás után hogyan illeszkedik be új munkakörébe? — .....Mindenkinek van egy álma“ — mondja a divatos sláger, s a kéthónapos igazgatóskodás után sem mondtam le a reményről, hogy ismét újságíró legyek. Bár véletlenül csöppentem a szakmába, 15 év alatt megkedveltem, megszerettem s hiányzik is. Nem akarok persze dezertálni, ami rám vár, igyekszem felelősséggel elvégezni. Mint magyar-történelemszakos tanártól nem esik messze az új „műfaj“ sem, s meggyőződésem, hogy kevesebb gonddal nyugodt, szép szakma ez. De nem is volna igazi az újrakezdés, ha minden „terülj, terülj asztalkám“ módjára történne, s hiányozna az újat-teremtés neheze, izgalma. Bár, nem ártana, ha sokszor kevesebb lenne belőle... A beszélgetést vezette: MÁCS fÚZSE?
