A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-14 / 24. szám
Egy stockholmi ház. Éppen olyan, amilyet ezret Is láthatunk. A ház ban lakó férfi egyáltalán nem különbözik a többi lakótól. De ez csupán a látszat. Gören Ludnberg olyan élményen ment keresztül, ami igazén ritkán fordul elő, amit soha, soha nem fog elfelejteni. Még álmában sem. — December elején történt — kezdi. — Jegyesemmel Egyiptomban töltöttük a szabadságunkat. Hosszt! hónapokig takarékoskodtunk, b úgy örültünk első közös utazásunknak, mint a gyermekek, mivel Gunnelnak nagyon szigorúak voltak a szülei. Alig töltötte be ia tizennyolcadik évét, s korábban nem engedték őt külföldre utazni. Kairóig repülővel Jutottunk el, s egy olcsó szállodában kaptunk szobát. Mindjárt városnézésre indultunk. Egyenesen elbűvöltek bennünket a szűk utcácskák, az üzletek és a nagyhangú elárusítók, a bámészkodó gyerekek és az arcukat sűrű fátyol mögé rejtő nők. Minden olyan izgalmasnak ígérkezett. A legnagyobb meglepetés azonban este ért bennünket, amikor viszszatértünk a szállásunkra. A bőröndjeinket tárva-nyitva, ruháinkat széb dobálva találtuk, s ami a legnagyobb baj volt, minden pénzünk eltűnt. Itt voltunk egy idegen országban, fillér nélkül. Tanácstalan voltam. Gunnelnak nyoma veszik — Ne szomorkodj — próbált Gunnel vigasztalni, — találunk valami munkát. Kairó elég nagy város, megkeressük a visszautazás költségeit. Másnap elindultunk munkát keresni. Az egyik bárból a másikba mentünk. Nekem sehol nem kínáltak munkát, Gunnel szerencsésebb volt. De én nem akartam, hogy ő egyedül dolgozzon, s így tovább kerestünk. A harmadik napon találtunk egy kis nappali bárt. Jó benyomást tett ránk. A tulajdonos angolul is beszélt és nagyon udvarias volt. — Emiatt ne legyen gondjuk! — mondta barátságosan. — Én majd vigyázok a menyasszonyára. Nyugodtan Itt hagyhatja nálam. Este ezután mindig eljöhet érte. — Megpróbálom, csak nem falnak fel — nyugtatgatott Gunnel is. — Hiszen a pénzre szükségünk van. Kissé aggódtam ugyan érte, de azért beleegyeztem. Reggel elkísértem a munkába, este pedig érte mentem. Közben én is munkát kerestem. Három napig minden a legnagyobb rendben ment. Gunnel minden este megkapta a neki járó pénzt, s ez elég volt a szállodára meg a kosztra. A negyedik napon történt — folytatta Lundberg. — Szokás szerint, este 11-kor elmentem Gunnelért, hogy hazakísérjem. De sehol nem láttam. „Bizonyára még valami dolga van a konyhában“ — gondoltam és sört rendeltem. A kávéház már csaknem teljesen kiürült. Csak a csapos és két arab volt ott rajtam kívül. A csapos hozta a sört. A másik kezével egy levelet tett elém és sző nélkül visszament a pult mögé. Felnyitottam a levelet és először is az aláírást néztem: Gunnel. A borítékból bankjegyek estek ki. Angolul írta, nem tudtam megérteni, hogy miért. De Gunnel írása volt. Amit csinált, öntudatlanul tette „Kérlek, ne haragudj rám. Megismerkedtem egy férfival és beleszerettem. Vele akarok maradni. Remélem, megértesz“ — irta. Ügy ért a hír, mint derült égből a villámcsapás. Gunnel és egy idegen férfi? Nem, ez nem lehet igaz. Tudtam, hogy nagyon szeretett. És miért ír angolul? Bizonyára rákényszerltették. Valaki diktálta neki ezt a levelet. Arab lehet, aki nem tud svédül. Odamentem a pult mögött álló férfihoz. Az csak a vállát vonogatta és a tulajdonoshoz küldött. — Fogalmam sincsen, hol lehet. Néhány órája szó nélkül elment egy férfival. Többet én sem tudokl — mondta a tulajdonos. Szélütöttként hagytam el a kávéházat. Az első utam a rendőrségre vezetett. Ott vigasztalni próbáltak és elkérték tőlem a menyasszonyom fényképét. Mi történhetett Gunnellal? Egész nap kétségbeesve kerestem az utcákon. A fényképével kávéházról kávéházra jártam, de hiába. Senki nem látta, senki nem tudott segíteni rajtam. Azután megint visszamentem a rendőrségre. Azzal a hírrel fogadtak, hogy megtalálták a Gunnel nevére szóló munkavállalási engedélyt. Állítólag egy alexandriai bárban dolgozik. Az első vonattal Alexandriába utaztam és egy bérkocsival abba a bizonyos bárba hajtattam. Amit azután ott láttam, az leírhatatlan: a bárpult mellett ült Gunnel. Csillogó estélyiruha volt rajta és közömbösen nézett át a férfiak feje fölött. Egy ugrással mellette voltam és mindkét kezét megragadtam. Gengszterek áldozata lett — Gunnel — szólítottam meg —, mondd el, mi történt veledl Gyere el innét! De ő továbbra is úgy nézett rám, mintha sohasem látott volna. Kitépte magát a kezemből. — Hagyj békén — mondta. — Itt jól érzem magam. Nagyon Jól. Nem akarok visszamenni hozzád! Lassan, tagoltan beszélt, mintha transzban lett volna. Az arcán nyugodt, de mégis oly idegen mosoly. Ügy látszott, egyáltalán nem tudja, hol is van tulajdonképpen. Egyszerre megértettem, hogy valamilyen kábítószer hatása alatt áll. Amikor erőltetni kezdtem, hogy jöjjön velem, kidobtak a bárból. Teljesen kétségbeestem. Mit tegyek? Másnap autót béreltem, sötét szemüveget és kalapot vettem. így állítottam be a bárba. Ott megkérdeztem, hogy menyibe kerül Gunnel és megvásároltam őt. A szobában felismert, és én is láttam rajta, mennyire gyenge és közönyös. A gengszterek rövid idő alatt szenvedélyes kábítószer-fogyasztót csináltak belőle, aki már nem tud kábítószer nélkül élni. Láttam rajta, hogy mindent odaadna egy adagért. Ezt a felismerésemet iparkodtam azonnal kamatoztatni... — Elmegyünk úgy másik bárba — mondtam szelíden —, ott mindent megkapsz, amit itt kaptál, és még több pénzt. Hazugsággal mentettem meg Beleegyezett, ölembe vettem és futottam vele, ahogyan csak bírtam, a kijárat felé. Amikor azután autóba ültünk, zajt hallottam a hátunk mögött. A mulató tulajdonosa felfedezte szökésünket. Gyorsan beindítottam a motort. Üldözőbe vett bennünket a szűk utcákon keresztül. Iparkodtam kijutni a főutcára, s ez magam sem tudom, hogyan sikerült. És ekkor kezdett Gunnel kiáltozni. A kábítószer hatása már elmúlt. A hátsó ülésen volt egy üveg whisky. A kezébe nyomtam. Az alkohol egy időre megnyugtatta. Jegyet váltottam az első gépre, amely Alexarxdriából indult. Gunnel kiáltozott és úgy viselkedett, mintha megháborodott volna. A stewardess bevitte az elsősegélynyújtó helyre, injekciót adott neki, mire ismét megnyugodott. Tizenegy órára már Svédországban voltunk. Guunelt azonnal bevittem a kórházba. Két hónap alatt úgy-ahogy rendbejött. Dús Neue Blatt
