A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-14 / 24. szám
kűbtvLfiidffo Nyugati hírmagyarázók mostanában gyakran teszik (el a kérdést, tulajdonképpen ki ez úr Washingtonban: Nixon vagy pedig a mindenható Cl A? Mindenesetre úgy látszik, hogy az amerikai titkos szolgálat, a CIA — az amerikai „héjákra", a háború híveire s a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról jelenleg Bécsben folyó szovjet—amerikai ún. SALT-megbeszélések esetleges sikerétől félő hadianyag-gyárosokra támaszkodva — Nixon tudta nélkül készítették elő és hajtották végre a Lón Nol-féle puccsot Kambodzsában, kész tények elé állítva az elnököt. Mindenesetre nehéz magyarázatot találni a mostani kambodzsai invázióra, amikor az amerikaiak már öt éve beszélnek arról, hogy a VDK, valamint a DNFF haderői utánpótlásukat a Laoszon és Kambodzsán keresztül vezető ún. Ho Si Minh-úton biztosítják és feltételezéseik szerint a DNFF vezérkara és fő ellátőbázisa kambodzsai területen "helyezkedik el. Nixon döntése, amellyel jóváhagyta amerikai és dél-vietnami csapatok Kambodzsába küldését, még saját hadügyminiszterét és az amerikai kongresszust is meglepte, mert döntését nélkülük hozta meg. Elképesztő gyorsasággal követik egymást a háború eszkalációjának tragikus hibái Délkelet-Ázsiában. Nixon elnök a „nemzethez intézett“ üzenetében a háború kiszélesítését azzal a csalóka ígérettel Indokolta, hogy emberéleteket ment meg, ha meggyorsítja az amerikai haderők kivonását Vietnamból. Az amerikaiak már sok Ilyesfajta szónoklatot hallhattak vezetőiktől a hosszú és elhibázott délkelet-ázsiai vállalkozás minden szaka-Kambodzsai (khmer) gyerekek szában. Az elnök döntése, amellyel Jóváhagyta az amerikai és dél-vietnami csapatok invázióját Kambodzsa területén, sokkal messzebbre megy elődeinek, óvatos kambodzsai politikájánál. Pedig elődje, Johnson, éppen a sikertelen délkelet-ázsiai kalandba bukott bele, Nixon pedig megválasztását nagy részben a választási kampányban hirdetett béke-programjának köszönhette. Amerikai csapatok Kambodzsába küldésével Nixon saját délkelet-ázsiai doktrínáját vetette el, kiterjesztve azt a háborút, amelytől ígérete szerint szabadulni kívánt. Nixont propagandistái mindeddig úgy állították be a közvélemény előtt, mint a „sikerek emberét", aki megtalálja a megosztott amerikai társadalom száméra a belső kompromisszumokat, s ezek vetületeként az amerikaiak nagy többsége részére elfogadható vietnami politikát. Nixon most — annak a harcnak a küszöbén, amelyet pártja a parlamenti többség megszerzéséért indít —, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a sikerekre, elérkezett kormányzása, nagy, látványos kudarcához. Papagájcsőr és Halászhorog De hát ml is volt a kambodzsai invázió célja? 1966 tavaszán az amerikaiak és a dél-vietnami csapatok hatalmas hadműveletet indítottak, azzal a céllal, hogy a Tay Ninh dzsungelben bekerítsék a DNFF vezérkarát, raktárait, ellátóbázisát. Amikor ez a bekerítő hadművelet sikertelennek bizonyult, az amerikaiak azt állították, hogy a DNFF vezérkara átment kambodzsai területre. A Tay Nlnh dzsungelbe benyúlik egy nagy, horog alakú kambodzsai földnyelv, az ún. „Papagájcsőr“. Az április 29-én megindított első, majd a május első napjaiban végrehajtott további három amorikai-dél-vietnamí hadmozdulattal bekerítették a Papagájcsőrt. De sehol sem találtak lényeges ellenállásra, mindegyik csapás a semmibe sújtott, s a bezárult gyűrűben — akárcsak 1966-ban — nem találtak semmit. Az amerikai vezérkar feltételezve, hogy a népi felszabadító erők északi Irányban, a laoszi határ felé vették útjukat, további három ponton, a Papagájcsőrtől északra, előbb a Halászhorog nevű határkiszögellés alatt, majd afölött, Pleiku magasságában újabb és újabb erőkkel, összesen két hullámban törtek be kambodzsai területre és — semmiféle komolyabb ellenállásba nem ütköztek. Ehelyett Kambodzsa belső területén először csak szórványos partizánakciók, majd pedig szervezett katonai akciók formájában adtak hírt magukról a felszabadító erők, s már a vietnami határtól mintegy 60 km-re fekvő fővárost, Phnom Penh-t veszél’yíztették. Délvietnami fegyveres erők erre rohamcsónakokon és ágyúnaszádokon — a Phnom Penhben élő vietnamiak hazaszállításának ürügyén — a Mekong folyón fölfelé behatoltak ,a kambodzsai fővárosba. Tüntetések világszerte Nixon íjlnök fogadkozik, hogy az amerikai csapatok, „mivel az akció a vártnál gyorsabban halad“, június közepéig elhagyják az országot; a dél-vietnami kormány is Ígéretet tett a délkelet-ázsiai és csendes-óceáni országok djakartal konferenciáján, hogy kivonja csapatait Kambodzsából, de — nem jelölte meg ennek határidejét. Közben Amerika- és világszerte nap mint min folynak a tüntetések a washingtoni kormány kambodzsai agressziója ellen. 230 amerikai egyetem diákjai ütköznek meg a rendőrséggel, s ezeknek az összeütközéseknek eddig már 12 halálos áldozata van. Ezenkívül a választási harc küszöbén törvényhozási válsággal is számolnia kell az ame-IOO A rosszul kiképzett és felszerelt kambodzsai kormánycsapatok „tankját" rikai elnöknek, a szenátusban létrehozott kétpárti bizottsággal, amely arra vállalkozott, hogy megakadályozza a háború folytatásához szükséges anyagi eszközök folyósítását. Az indokínai háború történetében a szenátus soha nem tanúsított ennyire komoly ellenállást az elnök politikájával szemben. A kambodzsai kaliand nemzetközi visszhangját sem hagyhatja figyelmen kívül Nixon. Az Egyesült Államokat egyetlen komolyabb szövetségese sem támogatja ebben az újabb indokínai kalandban. A Szovjetunió május 4-i nyilatkozata is leszögezi, hogy „az amerikai csapatok kambodzsai behatolása következtében csak tovább bonyolódhat az áPalános nemzetközi helyzet“. USA-térkép az amerikai—dél-vietnami erők kambodzsai behatolásáról
