A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-14 / 24. szám
Omlik a vén szén — zúgnak a gépek, és a verítéket nincs időd letörOini sem. Várnak a csillék üresen, éhesen. „Szenet még, szenet még)“ — zúg a gép. Itt felsőbbrendű fehérek nincsenek, csak szénporos, siető fekete emberek és az ezüstszínű csillagok helyett itt a bányalámpák fénylenek. A pislákoló bányalámpa libbenő kis jánosbogárka, és zúg az akna, dalol a tárna ... A bánya ezernyi szeretőjét várja, hogy Öleljék őt életre-halálra. A fekete nászágyra veríték csorog ... Itt nincsenek fehér, földi angyalok, itt a fekete testben fekete vágy dobog. Itt fekete kezek ütnek a föld fekete testtébe fekete sebet. Itt a jó ember is feketén nevet! Ezt dalolta fülembe a tárna, ezt zúgták a gépek... > Y r II N. LÁSZLÓ ENDRE A KSV-BO-as szénkombajn az első Üzemrészben, mellette Brezovský mérnök Mint testnek a vér Naponta háromszor viszi ás hozza Nagykürtösről a pótorl szénbányába az autóbusz a bányászokat, mert kell a szén az üzemeknek és a családoknak egyaránt Úgy kell a szén, mint testnek a vfir... •— Nagykürtösből aligha lett volna város, ha nincs a pótorl bánya és nem ad kenyeret — nagyon megérdemelt kenyeret — csaknem kétezer embernek' — mondja Vámos László, a járási pártbizottság titkára. — Nagykürtös 1946 előtt nyolc-kilencszüz lukiad község volt, ma körűibe:ül ötezer lakosa van. Sokáig elbeszélgetünk Vámos Lászlóval, mivel Ismeri az egész járás problémáit mint funkclonárus és a rádió tudósítója. De-ml most nem azért jöttünk el ebbe az új járásba, hogy a nagykürtöst problémákról Írjunk. Minket a bánya érdekel elsősorban, és a bányászok élete, küzdelme a jobb jövőért. A számok embere, Sarlnay Ferenc i'könyvelő A számok beszélnek A pótorl bánya hivatali épületében már tudnak jöttünkről, s pár perc múlva Sarlnay Ferenccel, a számok emberével, azaz a bánya főkönyvelőjével beszélgetünk. Már előzőleg megtudtuk, hogy két kislánya és egy fia van. Az egyik kislány az atlétikai versenyeken nyeri az érmeket, a fia pedig az Ifjúsági fényképktállltás első diját nyerte meg. A főkönyvelő elvtárs vesszőparipája pedig a cukrászat, másfél-kétméteres tortákat készít. Még nem is láttuk, de már nem Idegen. És most itt ülünk egymással szemben, előtte vastag aktacsomó, etettem a jegyzetfüzet. Hirtelen feláll és a páncélszekrényhez siet és én olyan reménytelennek látom a helyzetemet... Attól tartok, hogy még vagy ötven kiló papírt vesz elő és én könyökig koptathatom a kezsm. De nemi A páncélszekrény mélyéről két szép pohár és szikrákat szóró konyakosüveg kerül elő. He-Vámos László, a járást pártbizottság titkára lyes, Így mindjárt könnyebb lesz a szelektálás, s csak azt Írom le, ami a leglényegesebb. üsszecsendül a két pohár, egymás egészségére, minden pótorl bányász egészségére Iszunk. Azután beszélni kezd, én meg jegyzetelni. Meglepetéssel tapasztalom, hogy a papírokba csak itt-ott néz bele. A számok a fejében vannak, hiszen idestova húsz éve tölti már be ezt a munkakört. Lássuk csak, mit Is tudtam meg tőle? 1950-ben 20 000 tonna volt az évi termelés, jelenleg viszont ennek a háromszorosa. S hogy ezt elérték, az nemcsak a gépesítésnek köszönhető, hanem elsősorban a szocialista munkabrigádoknak. 1951-től önálló a pótorl szénbánya, azelőtt Handlovához tartozott. Négy üzemrészből áll, melyek légvonalban 3—4 kilométerre vannak egymástól. A termelés java része energetikai szén. Háromnegyed részét Novákyba küldik a villanytelepnek, a párkányi papírgyárnak és egy kisebb mennyiséget a rimaszombati sör- és cukorgyárnak. Az energetikai szenet őrölniük kell, csupán az elmúlt évtől osztályozhatják a szén egy részét, eml lényegesen nagyobb jövedelmet jelent az előzőnél. Jelenleg a kitermelt szénmennyiség negyed részét osztályozzák. A bánya szénkészlete, ötven évig tarthat ki, ha a termelés a jelenlegi színvonalon marad. — Egy tonna szén kitermelése nálunk — és ezt az utolsó szót húzza alá, mert később visszatérek rá — kereken 106.— koronába kerül — mondja Sarlnay Ferenc. — Az értékesítése viszont már nem a mi dolgunk. Csak anynylt árulhatok el, hogy az osztályozott szén tonnájáért harminc koronával többet kapunk. S még értékesebb lesz a pótorl szén, mivel emelkedik a kalóriafoka, ha megkapjuk a legmodernebb szénmosógépet. — Előbb említette, hogy a Jegyzetemben húzzak alá egy szót, mert még visszatér hozzá.' — Igen tudom, a „nálunk“ szó azt jelenti, hogy Szlovákiában és pontosabban a pótorl szénbányában egy tonna szén 106.— koronába kerül. Ugyanakkor Csehországban, ahol sokkal kedvezőbbek a munkafeltételek, sokkal olcsóbban termelik ki a szenet. A felszíni bányákban például mindössze 23.— koronáért. Ez a magyarázata annak, hogy a csehországi bányászok átlagkeresete kb. 25 százalékkal magasabb, mint nálunk. Hia az újságíró bármelyik csehszlovákiai bányába ellátogat, mindenütt arról beszélnek, hogy kevés a bányász. Pótoron jelenleg mindössze 40—50 bányász hiányzik. Viszont a pénz mindenkinek kell, s az emberek — a bányászok — oda mennek, ahol jobb a fizetés. S amikor megkérdeztem, hogy mennyi volt a bánya alkalmazottainak átlagfizetése az elmúlt év-
