A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-14 / 24. szám

bon, a következőket mondta a fő: könyvelő. — Ez egyáltalán nem titok, egé­szen pontosan megmondhatom. De amilyen pontosan szövegezte ön a kárdést, amikor az alkalmazotta­ink átlagfizetéséről beszélt, ugyan­olyan pontosan válaszolok, 2580.— korona. Az ezévi körülbelül ugyan­ennyi lesz, Az alkalmazottak kö­zött viszont vannak a legjobban fizetett bányászokon kívül felszíni dolgozók, takarítónők, hivatalno­kok is, akiknek a fizetésük jóval alacsonyabb, mint a bányászoké. — Egy 8. fizetési osztályba tar­tozó bányász négy és fél, ötezer koronát Is megkereshet. Ha szocia­lista munkabrigád tagja és a szer­ződés előírta tervet teljesítették, vagy túlteljesítették, akkor még több lehet a fizetésük. Sok mende­monda jár közszájon arról, hogy a bányák Igazgatói fantasztikus prémiumokat kapnak, s akik a legnehezebb fizikai munkát végzik, azok lényegesen kevesebbet. És most csodálkozni fog. Nálunk a bánya Igazgatójának fizetése négy­ezer korona, ehhez az elmúlt év­ben még hetven százalékos pré­mium járulhatott, ebben az évben viszont már csak negyven száza­lék. Tehát az Igazgató lényegé­ben kisebb fizetést kap, mint egy bányász vagy akár én. Beszélgetés közben megtudom, hogy a bányásznak másfél ezer alkalmazottja van, ennek kéthar­mada dolgozik lent a föld alatt, negyven adminisztratív dolgozó van, a többi pedig a felszínen vég­zi a ráháruló munkát. Tehát nem igaz az, hogy egy bányász két hi­vatalnokra dolgozik. Jelenleg 29 szocialista munka­brigád áll versenyben. Azt viszont, hogy egy muokabrigádnak hány tagja van, nehéz lenne megmonda­ni. Vannak ugyanis 120—140 és vannak 8 tagú munkabrigádok Is. A létszám tehát attól függ, mi­lyen beosztásban, milyen munka­­területen dolgoznak. A munkabrigádok eredményeit eddig negyedévenként értékelték ki, de ezután már minden tíz nap­ban. A végkiértékelés azonban to­vábbra is negyedévenként van. A tiznaponkéntí kiértékelés lélek­tani szempontból jó serkentő ha­tással van a munkabrigádokra. A győztesek 800—1000 koronás ju­talmat kaphatnak negyedévenként. Ez Ismét 'a munkaterülettől függ, milyen szempontokat vesznek fi­gyelembe a kiértékelésnél. Mivel bányáról van sző, a szénfejtőkröl beszélünk elsősorban. Az ő esetük­ben tehát a kővetkező szemponto­kat veszik figyelembe: a kitermelt szén mennyisége, a megtakarított anyag (bányafa, acéltám, robba­nóanyag stb.) ia balesetek és a mulasztások száma. A pótorl bánya kívülről. A föld' alatt kicsit mást — Szabad szombatokon is dol­gozunk — folytatja a főkönyvelő, közben önt a poharunkba —, mi­vel tudjuk, hogy milyen nagy szükség van a szénre. Ez könnyen megoldható akkor, h:a a bányászok helyben laknak, nehezebb abban az esetben, ha a inunkabrígádban sok a bejáró dolgozó, a falust, aki otthon is dolgozni szeretne. Ilyen­kor a brlgádvezetö rábeszélő te­hetségétől függ, mennyire tudja meggyőzni az embereit. Minden szocialista állammal jó a kapcsolatuk, de a legjobb a szomszédos Magyarországgal, pon­tosabban a salgótarjáni és a püt­­nokí széntröszttel. A magyar gyárt­mányú F-5 szénkombájn csaknem minden helyen jól beválik. Ebben az évben behozniak még egy F—0 magyar szőnkombájnt is. Hogy mennyire jó viszonyban vannak ve­lük, azt igazolja a következő kis epizód is. Hirtelen pótalkatrészre volt szükségük, aminek a hivata­los behozatallá igen hosszadalmas, és? Ilyen fényűzést nem engedhet­nek meg maguknak. Autóba ültek és a pútnoklak ingyen adtak egy több ezer koronás alkatrészt, még­pedig azonnal. Másik esetben a szakemberek szinte tehetetlenek voltak az egyik vájat továbbépíté­sénél la folyóhomok miatt, ami mel­lesleg az Itteni bánya legnagyobb átka. Erre Putnokról átjött több bányász és a problematikus helye­ken segítettek. Igen gyakori köz­tük a tapasztalatcsere és minden évben többször találkoznak velük. A mizsérfai bányákkal inár kilenc éve versenyben állnak. Azóta la verseny váltakozó szerencsével fo­lyik. — És hát a hibák? Azok Is van­nak. Jelenleg nincsen kultúrhelyi­­ségünk és a kultúrház már hat éve épül. Talán 1972-re befejezik. Fiatal lányok részére nincs ná­lunk munkalehetőség, s ezért az­után — érthető okokból — a fiatal bányászok nem akarniak nálunk maradni, Inkább elmennek Príe­­vídzára vagy Handlovára. Hiba pél­dául az is, hogy a bányalámpák nem a mi tulajdonunk, hanem az osztravai Elektrosvíté, s használati dijat, havi 32 000 koronát fizetünk értük. Eszembejut a bányalámpa. Hi­szen én is voltam csaknem két évig bányász. Négy és fél kiló, s mindig akkor mond csődöt, ami­kor a legnagyobb szükség van rá. Ha meg jő, akkor is csak úgy vi­lágit, mint egy szentjánosbogár. Sürget bennünket az idő, be kell fejeznünk a beszélgetést. Kint ra­gyog a májusi nap és a fák tava­szi koronáján zöld fényvlzesések zuhognak alá a kincset rejtő föld­re, s mélyen a föld alatt, a pislá­koló bányalámpák fénye mellett sokszáz ember dolgozik poroan, vízben, verítékben fürödve azért, hogy szebb legyen a holnapunk. S akikkel még beszélgettem, m föld mélyének névtelen hősei kö­zül, ne gondolják azt, hogy meg­feledkeztünk róluk. Valamelyik számunkban róluk külön Írunk. Addig is szeretettel üdvözli lapunk a hatvankét éves Bakk János bá­csit, aki a fiából is becsületes bá­nyászt nevelt és a veje is bányász, Valoviő Stefánt, aki kijelentette, hogy ha újra kezdhetné, Ismét csak bányásznak menne, és Strhársky Stefánt, akivel egy nagyon kelle­mes órát töltöttünk együtt. S nem feledkezünk meg a széparcü, örök­fiatal Komárek János bácsitól sem, a színpad szerelmeséről. Felvételek: Bugyi László és Prandl Sándor rrr^m Pusztul az állatvilág Ha a növény- és állatvilág a jövőben Is olyan ütemben fog pusztulni körülöttünk, mint ma, néhány évszázad műlva már csak a tankönyvekből Ismerkedhetnek meg a diákok egyes állatokkal és növényekkel. Ilyen ál láspontra jutottak a blolúgusok. A ritka állatfajok megmentésének legjár­­hatőbb átja rezervátumok, védett területek létesítése. Így az eleven bloló­­glal Illusztrációk, mint Noé bárkájának utasai, talán még átmenthetők a jövőbe. A civilizáció átka A civilizáció lejlődése egyre szorosabbra húzza a gyűrűt a vadon világa körül. Hány állatfajta pusztult ki már csaknem teljesen az eszeveszett hajtúvadászat következtében! Bölényekkel már csak az állatkortek kará­­malban találkozhatunk, az őrlés testű bálnák végnapjai is meg vannak számlálva, a a kékrókák a bőrüket vitték vásárra az emberrel folytatott harcban. Ahogyan az emberiség rádöbbent, hogy a természet lassan pusztulásnak Indult körülötte, sorra születtek a különféle vadvédelmi törvények. Az Egyesült Alantokban már 1833-ban kiadták az első védolml rendeletet, amely a floridai Indian foiyő egyik szigetét nyilvánította vadrezervátum mű. Azóta a világ minden táján egyre erősödik a törekvás, hogy minél többet megmentsenek a természet pusztuló szépségéből és az eredeti vad­­fejtfikból. Még Afrikéban is, ahol a vadvilóg gazdagsága és tarka sokszí­nűsége a legérlntetlenebbnek tűnik, ma mér két hatalmas nemzeti park védi Uganda területén a pusztuló állatvilágul. Ugyancsak Ugandában ta­lálható egy másik érdekes létesítmény is, ahol kizárólag a sebesült és magányos illatokat ápolják. Az Egyesült Államokban a Yellowstone Nemzet! Park a legnagyobb és legrégibb vadrezervátum. Itt a természet apró darabkája még eredeti pom pújában tárul a látogatók elé. A Szlklfis-begységben kijelölt szabályos négy­szög alakú területet több millióan látogatják meg évente, ás a gleccser­­völgyek, tengerszemek, gejzírek nyugtalanul váltakozó hátterében az őst állatvilág sokrétű, mozgalmas életével Ismerkedhetnek meg. Kihal a medve? Az oposszum, ez az értékBs bundájú erszényes patkányfélu néhány év­tizeddel ezelőtt mér ritkaságszámba ment az Egyesült Államokban, ma pedig egyre jobban szaporodik. Az apró állatkák az enyhe éghajlatát ked­velik és leginkább a földön tartózkodnak, de ügyesen kapaszkodnak fel a fákra is, ha gyümölcsöt keresnek vagy ellenség elől menokülnek. Rend­kívül szívós, szapora állatok. Nyilván ennek tudható be, hogy még nem pusztullak ki, halott biológiai szempontból meglehetősen alacsony törzs fejlődési szinten maradtak. Embrlőjukat ugyanis mór 13 nap műlva világ­ra hozzák, s kb. 12 hétig nevelik erszényükben! Általában 15—25 utóduk VBn, de életképességüket növeli az is, hagy jól bírják a sérülésoket. Az alaszkai úriésmedvák viszont a ritkuló állatfajok közé tartoznak, mint általában azok az állatok, amelyek valamilyen rekorddal dicseked­hetünk. Ezek a 700 kg-os átlagsűlyű állatok a szárazföldi húsevők lóg nagyobb példányai. Nem vérszomjas ragadozok, mert jórészt döglöt tengeri halakkal, tengeri madarakkal, vagy partra vetőit bálník tetemével táp lólkoznak, ha pedig beköszönt a lazacok vándorlásának Időszaka, ügye­sen halásszák ki a folyókból az Ízletes csemegét. A tavasz végén növényi táplálékot is fogyasztanak, ezzel egészítve kt étlapjukat. Az emberre nem veszélyesek, egyetlen éles füttyszóval könnyen elriaszthatok, mart állí­tólag a magas hangok kellemetlenül hatnak rájuk. Mégis egyre csökken a számuk. A medvék Is mindjobban közelednek ahhoz a pillanathoz, amikor el­tűnnek a természet színpadéról. Az északi barnamedvék számát például Svédországban 250—3D0-ra, Finnországban 3—4'JO-ra becsülik, Norvégiában pedig már csaknem teljesen kipusztultak. A színes vadvilóg másik érdekes képviselője, a krokodil viszont még u vadrezorvátuinban sem tartozik á kedvelt lakók közé. Az alattomos, lusta állatok órákon át várnak áldozatukra a vízfelszín alatt, s Ilyenkor csupán két szemük mered ki a víz alól. A masómedvétöl kezdve a teknősig sző röstttl-bóröstül megesznek mindent. Időnként kavicsokat Is nyelnek, hogy gyomruk — mini valami élő golyösmalom — összeőrülje a lenyelt csontot, bőrt és tollat. Noé bárkái az őserdőben A védett területeken, mint Noé bárkáiéban, még érintetlen a gazdag állatvilág, viszont a civilizáció egyre nagyobb pusztítást végez. A külön féle vadászati tilalmaknak la az a célja, hogy egy-egy értékes állatfajt megmentsenek a teljes pusztulástól. Erre valóban nem az állatkertek zárt világa, hanem e természetvédelmi területek eredeti környezete a legal­kalmasabb, ahol a látogatók élő biológiai tankönyvként csodálhatják meg a természet lenyűgöző szépségű világát. ««) Az állatvilág egyik kihalásra ítélt tagja, a nagy barna medve a sekély vízben némán vár, amíg hal közeledik felé, azután mancsával lecsap rá, átharapja és a parton fogyasztja el.

Next

/
Thumbnails
Contents