A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-14 / 24. szám
A PÉTER PÁL EP» egyház és más épületek építését, amikor néhány bástyát kis cellákra osztottak, a falak lőréselt szűk ablakokká változtatták, s rácsokat szereltek rájuk. A kőcellákba szabadgondolkodők, lázadók: a cár legveszedelmesebb ellenségei kerültek. Kétszáz év alatt az erőd, amelynek ágyút egyszer sem tüzeltek ellenségre, kazamatáiban emberek ezreit emésztette el. „A Téli Palotával szemben a Névéből kiemelkedő kőrengeteg krónikája — írta Kropotkin, a forradalmár, a Péter-Pál erőd foglya — csak gyilkosságokról, kínzásokról, élve eltemetett, lassú ktnhalálra Ítélt vagy a nedves, sötét magánzárkákban őrülésbe kergetett emberekről beszél." Itt volt Ragyiscsev, a szabadgondolkodó, aki Utazás Pétervárról Moszkvába című könyvében felemelte szavát a jobbágyi rabság ellen, és aki II. Katalint annyira megrémítette, hogy az a következőket mondta róla: „Pugacsovnál Is veszedelmesebb lázadó.“ Itt élték utolsó napjaikat kivégzésük előtt a dekabristák, a nemesi forradalmárok, az 1825-ös felkelés résztvevői, és Itt akasztották fel őket azon a ködös reggelen a füstölő tüzek fényénél. Ide vetették börtönbe Dosztojevszkijt, aki a bástya udvarán tett sétákon, újra * és újra összeszámolva a 17 csenevész fát, ezt Ismételgette: „Embernek kell lenni az emberek közt és annak is kell maradni mindörökre.“ Itt végezték ki a nyolcvanas években azokat a forradalmárokat, akik a cár ellen merényletet követtek el, köztük Lenin bátyját, Alekszandr Uljanov diákot és Nylkoláj Klbalcslcs mérnököt, aki az erődben megszerkesztette egy lökhajtásos repülőszerkezet sémáját. Ide zárták Gorkijt, aki fogsága alatt írta A Nap fial című darabját. Ugyancsak Itt raboskodott Bauman, a híres bolsevik. Itt, olyan szűk helyen, hogy még ülni Is csak felváltva lehetett, sínylődött a fellázadt Szemjonov-ezred 3000 katonája ... S szemben, a Néva másik partján terjeszkedet közömbösen a Téli Palota, a cári rezidencia. Lakói tudták, hogy Végül ők Is a Péter- Pál erődbe jutnak, persze nem a kazamatákba. Az elhunyt uralkodókat a Péter-Pál székesegyházba temették, nehéz uráli monolit sírkövekkel díszített sírokba. A Péter-Pál erődben volt a világ legszörnyűbb börtöne, az Alekszejevszklj-sánc. Fennállásának hosszú évtizedei alatt egyetlen fogoly sem került ki élve Innen. Titkos börtön volt ez, aki ide került, az eltűnt mindenki számára, még maga sem tudhatta, hol van. S ha meghalt, titokban temették el, idegen néven. A forradalom első lövése. A Bastille erőd volt, azután börtön lett, s mint börtönt rombolta le a népharag. A Péter-Pál erőd sorsa más. Akkor, amikor összetört az önkényuralom sokévszázados gépezete, az erőd a forradalom oldalára állt... 1917-ben az erődbe forradalmár katonákat küldtek. A helyőrségnek, melyet a cár, azután pedig az Ideiglenes Kormány gondosan válogatott össze, nemcsak a foglyokat kellett őrizni, hanem a fegyverraktárt Is. Százezer puskát, ágyúkat, lőszert tartottak itt készenlétben. Égetően fontos kérdés volt, hogy a felkelés napjaiban kié lesz az erőd. És nemcsak az ott tárolt fegyverek miatt. Az erőd ágyút a Téli Palotára, az Ideiglenes Kormány rezidenciájára meredtek. 1917. október 23-án a Péter-Pál erődben tartott viharos gyűlés után a helyőrség úgy határozott, hogy támogatja a forradalmat. Fennállása óta először foglalták el az erődöt. Mégpedig belülről. Közvetlenül a felkelés előtt megérkeztek az erődbe az Auróra cirkáló matrózai, a forradalom hű katonái. De Itt kiderült, hogy az erőd ágyúi, melyek az évszázadok során berozsdásodtak, nem alkalmasak lövésre. Valamivel modernebb lövegeket találtak a fegyvertárban, de ezekből is hiányoztak egyes alkatrészek. A katonák és munkások pedig, akik bekerítették a Téli Palotát, már készen álltak a rohamra. Csupán a jelet várták, az Auróra és a Péter-Pál erőd ágyúlövéseit. S ekkor a matrózok elhatározták, Az erőd területén őrzik l. Péter vitorlását Foto: M. Gracsov hogy kockáztatnak. Az egyik öreg ágyút megtöltötték vaktölténnyel. Felhangzott a lövés. Október első lövése. S erre válaszolt az Auróra cirkáló. Kitört a forradalom. Múzeum, védett terület. A Péter- Pál erőd utolsó foglyai az Ideiglenes Kormány miniszterei voltak. A felkelés másnapján vitték oda őket. De nem sokáig maradtak ott.i Amnesztiával szabadon bocsátották őket: szavukat adták, hogy nem vesznek részt a forradalom elleni harcban. Meg kell mondani, hogy ezt a becsületszót azonnyomban megszegték. Véget ért a polgárháború. Beköszöntött a béke, s felmerült a kérdés, ml legyen az erőddel — hiszen az Lenlngrád, Oroszország történelmének egy része. 1924. február 24-én határozatot hoztak, hogy Itt legyen a Forradalmi Múzeum egy részlege. És az erőd megnyitotta kapuit, hogy mint múzeum, sohase záruljon be. De az erőd emlékszik. Emlékszik Péterre és Trezzlnlre, s emlékszik a Trubeckoj-bástya foglyaira. őrzi az orosz forradalmárok valamennyi nemzedékének emlékét. Emlékszik a II. világháborúra, amely eljutott Lenlngrád falaiig. Visszaidézi az alaplnlsta lányokat, akik a fasiszták bomba- és golyózápora közepette százméteres magasságban ponyvával vonták be a székesegyház fagyos szélben kilengő aranytornyát. Ma pedig hajóként ring az erőd a Néva széles víztükre fölött, aranyló árboca széthasítja az alacsonyan úszó felhőket. Kétszázötven év alatt négy élete volt az erődnek; négy élete, mint a városnak, melynek közepén emelkedik. K. BULICSEV
