A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-07 / 23. szám
NV. TUNBERN madár úr Madár úrnak hívnak, s mivel szelíd, nyugodt a természetem, illik is rám a név. Egyébként ebből a történetből Is kiderül, milyen vagyok. Egy délután egy borbélyüzletben ültem, forró vízbe mártott törülközővel az arcomon. Egyszercsak egy rabló lépett be revolverrel s a borbélyra szólt: — Ürítsd ki a kasszát, s add ide a pénzt! Egy felesleges mozdulat, és lövök. A szegény borbély azonban túlságosan lassú volt, a rabló megdühödött és rálőtt. Meghalt, mielőtt a padlóra zuhant volna. A gyilkos nem vesztegette az időt, a kasszához ugrott, kiürítette és eltűnt. — Tudna személyleirást adni róla? — kérdezte az egyik nyomozó. A tanú csak a fejét rázta, s őszintén bevallotta, úgy megijedt, hogy fel sem mert pillantani. A rendőr ezért hozzám fordult. Mielőtt azonban kérdezhetett volna valamit, a tanú megint megszólalt. — Na, ő aztán még kevesebbet mondhat! Egész idő alatt be volt a feje takarva egy törülközővel. — Hát akkor nincs mit tenni —szólt a rendőr, s megindult kifelé. — Kétlem, hogy valaha is fényt derítünk erre az esetre. Ekkor közbeavatkoztam: — Uram, szóltam a rendőrhöz — Madárnak hívnak Azt hiszem, a segítségükre lehetek ebben az ügyben. Zavartan nézett rám, aztán kollégájához fordult, s jelentőségteljesen a homlokára mutatott. De azért betessékeltek az autóba, hogy a főnökhöz vigyenek. — Látják, a Madár nevet szenvedélyem miatt kaptam — magyaráztam útközben. — Mivel papagájokat nevelek, időközben megtanultam utánozni a hangokat. Ta Ián sikerül valakivel felismertetnem a gyilkos hangját, s egykettőre kézre kerül. A rendőrök gyanakodva néztek rám, ezért igen meglepődtek, hogy a főnökük kitörő örömmel fogadott: — Ö, kedves Madár úr, régéé nem láttam! Vagy két éve. — Pontosan tizenkilenc hónapja múlt, hogy kézrekerítette Eddie Melone-t — mondtam. — Remélem, emlékszik még rá — fordult a főnök az egyik mun katársához. Az bólintott — Természetesen, hiszen o voit az egyetlen tanúnk a segítségével sikerült a másvilágra küldenünk azt a bűnözőt — s a többiekhez fordulva folytatta a történetet. — Jól emlékszem arra a rablógyilkosságra a készruhaüzletben. Ez az úr a próbafülkében volt, Eddie ezt nem tudta, s azt hitte, megússza szárazon. — Egy szót sem értek — szóit az egyik nyomozó — Pedig egyszerű. Madár úrnak van egy különös tulajdonsága Ha sötétbe kerül, hallása hihetetlen módon megélesedik, s utána tökéletesen tudja utánozni az az idő alatt hallott hangokat — Ez alkalommal hasonló volt a helyzet, mint a próbafülkében — mondtam —, a fejem törülközővel volt betakar a semmit sem láttam, ezért kitö Ihetetlenül az emlékezetembe véstem a gonosztevő hangját — Uraim, ebben az esetben egye dülálló előadás szem- és fiiltanűi lesznek — fordult a főnök az öszszegyűlt detektívekhez -- Természetesen, ha Madár úr lesz szíves elkezdeni. Bólintottam, s egy székre ültem, háttal a többieknek A szemem lehunytam. — Ez egyfajta önhipnózis — magyaráztam a rendőröknek — Kezd hetem? — Hallgatjuk — mondta valaki. A néma csöndben lassan, tagoltan megismételtem a gyilkos szavait, pontosan utánazva a hangol ÜRÍTSD KI A KASSZÁT, S ADD IDE A PÉNZT! EGY FELESLEGES MOZDULAT. ÉS liÖVÜK Megfordultam, s a nyomozók arcán láttam, hogy felismerték a haňgot. — Ez Lefty Miller — mondta az egyik. — Igen, ez Leity hangja — mondta a másik. — Nagyon jól ismerjük a jómadarat — fordult felém a főnök. — Köszönöm, Madár úr, felbecsülhetetlen szolgálatot tett nekünk. Most végre van bizonyítékunk, sarokba szoríthatjuk. — Örülök, hogy segíthettem — mondtam —, nem szeretem a gyilkosokat. Sz. Arajev, (Azerbajdzsán): Agyagedények A nyomozók leplezetlen csodálattal néztek. A főnök megint meg szólalt: — Továbbra is hű marad elhatározásához. hogy nem hajlandó mindezt a sajtó tudomására hozni? — Természetesen Nem akarom, hogy a bűnözők tudjanak rólam. — Kezet ráztunk, a többiektől is elköszöntem, az utcára mentem. Taxit hívtam, s az igazi gyilkos lakására hajtattam a pénzért. Nevezzük az illetőt Smithnek. — Ráharaptak a zsaruk? — kér dezte. — Világos — feleltem. Smith elégedetten dörzsölte a kezét. — Előbb Eddie, most Lefty — mondta. — Még egy kicsi, s a kezemben tartom a környéket, zsarolhatom a kereskedőket. — Engem ez a legkevésbé sem érdekel — mondtam. — Igazán? Azt sem szeretnéd tudni, hogyan dugtam el Leftynél a revolvert és a borbély pénzéi, hogy a rendőrségnek legyen bizonyítéka: Tényleg nem akarod, hogy elmondjam? — Tényleg nem érdekel — mondtam, miközben átszámoltam a pénzt, amit Smith-töl ezért a munkáért kaptam. — Tudod, hogy engem csak az üzlet érdekel Hívj máskor is, ha szükséged van rám.- Ühöm — mondta Smith a kezét dörzsölve — Nem lehetetlen, hogy hamarosan szükségem lesz rád. Van itt egy fiatalember, aki az utóbbi időben az én kerületembe furakodott. Minél előbb magnetofonra veszem a hangját. Mondd, nem tudnád rövídebb idő alatt megtanulni? — Színész vagyok, és nem papagáj — feleltem. — Sajnálom, de legalább egy évre szükségem van. Elégedett lehetsz, hogy ilyen jó eredményeket érek el. Ötezer dollárral a zsebemben, elégedetten léptem ki Smith-től. Csinos összeg, igaz. sokat is költők. A madaraim valóban sokat esznek, a madárétek meg nem olcsó. Válasz olvasóinknak Sok levél érkezik szerkesztőségünkbe olvasóinktól, akik nagy elismeréssel írnak Loviesek Béla: Forgószélben című regényéről, s érdeklődnek, hogy folytatódik e a regény, t or? Örülünk, hogy a lapunkban folytatásokban megjelent regény ilyen nagy visszhangra talált és tetszett olvasóinknak. Leveleikre azt válaszolhatjuk, hogy Loviesek Béla dolgozik regénye második részén, s reméljük, hogy ennek folytatólagos közlését már az ősszel megkezdhetjük. Adig is olvasóink szíves türelmét kérjük. SZERKESZTÚSEG
