A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 3. szám
A gümörhorkai cellulóz-gyár egyik részlegének látképe hogy itt a Kényért alatti kis üzemben és a községben a munkásmozgalomnak gazdag hagyományai Vannak. A hires gömörhorkai proletáregységnek köszönhetik, hogy a gazdasági válságok újra jelentkező hullámai ellenére is fennmaradt a munkát, a mindennapi kenyeret biztosító üzem. A továbbiakban nyilatkozzanak a legilletékesebbek, mert kik tudnék ezt jobban a gömörhorkaiaknál. *— A mindennapi létért, a megélhetésért folyó küzdelem határozta meg minden Időben a magatartásunkat. A politikai harcban nem ismertünk megalkuvást. A világ első szocialista állama, a Szovjetunió a napnál is fényesebben bizonyította, hogy a munkásosztály csak szervezetten képes a nagytőke elleni sikeres harcra, csak szervezetten és egységes fellépéssel képes saját követeléseinek a kivívására — mondja Miksztaj József hnb-titkár. — Gömörhorkán ezt nagyon jól tudtuk a múltban és jól tudjuk a jelenben is. Ez határozta meg minden cselekedetünket. Szervezetten léptünk fel a kapitalizmus állandóan fokozódó kizsákmányolása ellen Is. A magasabb munkabérekért egyik leghatásosabb fegyverünkkel, a sztrájkokkal küzdöttünk, izgattunk és lázítottunk a burzsoá hatalom ellen. Ebből az Időből származik a község akkor gúnyos, de számunké mindig kitüntető „Kis- Moszkva“ elnevezése is. Mi erre büszkék vagyunk, mert tudjuk, hogy mennyi áldozatba került az „elnyerése“, és tudjuk azt is, hogy mire kötelez minket a jelenben és a Jövőben egyaránt. Kis-Moszkva nem tagadta meg önmagát a válságos 1968. év augusztuséban sem. Itt nem volt helye a jobboldali Opportunista, antiszocialísta és szovjetellenes hangoknak. Egységesen sorakoztunk fel a párt lenini zászlaja mögött, tanúbizonyságot téve kommunista elvhűségünkről és csehszlovák hazánk iránti szeretőiünkről. Minket nem lehetett megtéveszteni, minket nem tudott senki sem félrevezetni. Idejében felismertük a jobbról jövő veszélyt. Nálunk, Gömörhorkán egy pillanatra sem ingott meg a szocializmus talaja — tüzel Jóska bácsi, az öreg harcos. — A gyár jelentett nekünk mindent: jelentette számunkra az életet, a küzdelmet és a sikereket egyaránt. Sajnos, még ma is harcolnunk kell az' üzem fennmaradásáért. Léptennyomon bizonyítanunk kell létjogosultságunkat, és azt, hogy ennek az üzemnek hagyományaihoz híven kell a jövőben is fejlődnie. De erről többet tudnak az üzemben mondani — fejezi be az idős kommunista. Ojból az üzemben vagyok. A kereskedelmi igazgatónak, Volcsko Gyulának egyszerűen berendezett irodájában kimutatások és grafikonok között böngészve folytatjuk a megszakadt gondolatmenetet. A gyártáseljárás az, ami most a legjobban érdekel. Egy időben ezen a környéken azt rebesgették az emberek, hogy a gömörhorkai cellulóz-gyár már nem alkalmas a termelés folytatására, megszüntetik és más termelöprogrammal bízzák meg. Erre keresem a választ, ezt kutatom és arra vagyok kiváncsi, hogy az előbb leírt sorok megfelelnek-e a valóságnak, vagy csak kitaláltak, légből kapottak. — Van valami alapja a „mendemondának“ — válaszol némi megfontolás után a kereskedelmi igazgató. — Nagyon sokáig kellett bi-' zonygatnunk az illetékeseknek, míg végre kézzel fogható érvekkel és más a mienkhez hasonló jellegű üzemekkel, például a zsolnaival, a rózsahegyivel, a hármáéival, a hencóival való összehason lítással sikerült meggyőzően bebizonyítanunk, hogy a ml üzemünk semmivel sem marad el a többi mögött és hogy az az összeg, amit a beruházási és fejlesztési alapunk feltöltésére az államnak befizetett jövedelmünk arányában igénylünk, mélyen a többi üzem és vállalat igényei alatt marad. Ilyen eredmény eléréséhez főleg az új műszaki és gyártáseljárási vívmányok merész alkalmazása segítette hozzá üzemünket. Favágó és osztályozó részlegünk átépítésével és korszerű gépek üzembe állításával nagyban növeltük a munkatermelékenységet. Az üzem további léte talán ma már nem is a termelékenységtől függ, hanem attól, hogyan tudja megoldani a Sajó vizének szenynyezésmentesitését. Ebben az irányban is tettünk már kezdeményező lépéseket. Az üzem vállalta egy kutatóintézet által kidolgozott kétfokozatú cellulózfeltárás-folyamat bevezetését és állandó alkalmazását. A próbaüzemeltetés már a befejezéshez közeledik, az állandó termelést 1970-b'an kezdjük el. A terv magában foglalja a cellulóz feltárásánál keletkezett szennyező anyagok 95—98 százalékának összegyűjtését, besűrüsítését (elpárologtatással) és elégetését úgy, hogy közben gőzt is termel a gyártás szükségleteinek megfelelően. Ez viszont népi egyszerű feladat, mert valamennyi berendezésnek savállónak kell lennie, csakhogy ezeket tőkés államoktól kapjuk. A beruházási költségek még így is meghaladják a 100 millió koronát, az üzem azonban nem rendelkezik ekkora összeggel. De ha a vízügyi szervek az érvényben levő törvények szerint hajlandók lennének az 50—75 %-os segélynyújtásra, úgy a ráfordítás 5—6 év alatt megtérülne. Az akció megkezdéséhez már el kellene kezdeni az építkezési munkálatokat. A döntést a felettes szerveknek kell kimondaniuk, a tervek készen vannak, csak jóváhagyásra várnak. Az üzem „boszorkánykonyháján“, rrm 7 a laboratóriumban régi ismerőseim és Jóbarátaim, Barna Kálmán és Jánosdeák Zoltán fogadnak. Barna Kálmán egyébként a Cseinadok helyi szervezetének titkára, Jánosdeák Zoltán pedig az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. Mind az üzemnek, mind a községnek mindketten kiváló ismerői, a cellulózgyártásban jártas szakemberek. Miután végigvezetnek a cellulóz-gyártás bonyolult, de szép és értékes folyamatán, visszatérünk a laboratóriumba, ahol a vegyi eljárást van alkalmam megtekinteni elejétől végéig. Most, pedig arról tájékoztatnak, milyen gyártási eljárással lehet lombos fából [nyír- és nyárfából) cellulózt előállítani. A tisztítás, aprítás mechanikai úton, a főzés vagy feltárás vegyi, úgynevezet kalciumbiszulfídos eljárással történik. Fehérített cellulózt is gyártanak. Ennek lényege, hogy osztályozott barna cellulózból klórozással eltávolítják .a lignin további részét. Ez a cellulóz-fajta az igényes fehér papiros gyártásához szükséges. A gömörhorkatak életében a község, a szövetkezet és a gyár egyet jelent, nem lehet a hármat egymástól elválasztani. Túlzottan egyoldalú lennék, ha a gömörhork.aiaknak csak a munkájáról írnék és olyan képet festenék, mintha ebben a faluban a munkán kívül nem ismernének mást. Van azonban olyan büszkeségük, amilyennel a környéken, de messze földön is kevesen dicsekedhetnek: ez a szakszervezeti üzemi klub, amely nemcsak van, de tevékenyen működik is. Neves budapesti színészek, énekesek, parodisták, előadóművészek szereplése ma már természetes és mindennapos itt. Szívesen látottak azonban a hazai művészek, együt tesek is. Gyakran járt itt a MATESZ társulata, s novemberben Gömörhorkán tartotta első bemutatóját a Tbália Színház, de megfordul itt az „eperjesi J. Záhorský Színház társulata és a hivatásosakon kívül sok-sok műkedvelő. S aki csak teheti, máskor is szívesen ellátogat ide. ütvös Dezsőtől, az üzemi klub vezetőjétől az iránt érdeklődöm, hogy mit tervez a klub a jövőben. — Most készítjüK 1970-es évi munkatervünket. Azon fáradozunk, hogy a külföldi művészeken kívül teret és lehetőséget nyújtsunk ha zai szereplőknek, együtteseknek, s társadalmi szervezeteknek, intézményeknek is rendelkezésére kívánjuk bocsátani a klubot. Nagyon szívesen látjuk vendégül a Cseinadok szervezetek színjátszóit. Nálunk is működik egy műkedvelő színjátszó csoport, Prihradszky Lajosnéval az élén. Éppen most mutattuk be Szigligeti Ede—Tabi László—Vince Ottó: Párizsi vendég című háromfelvonásos zenés vígjátékét s hozzátehetem, nagy sikerrel. A klub saját zenekara rendszeresen szórakoztatja a közönséget. Gazdag könyvtárral is rendelkezünk, lehet itt biliárdozní, sakkozni, a kisteremben pedig, aki arra kíváncsi, nézheti a tévé műsorát. Az az érzésem, vállalkozásom nak eleget tettem. Ha dióhéjban is, de bemutathattam olvasóimnak egy olyan községnek az életét, amelynek erkölcsi-politikai profilja olyan körülmények között formálódott, hogy méltán kiérdemelte az egykor megbélyegzésnek szánt, de ma annál büszkébb nevet — a Kís- Moszkva elnevezést. ICSEK ISTVÁN Balázs Bálint és Ambrúsz Istuán Karbantartók
