A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-07 / 23. szám
Fábry Zoltán halott. Agyunkig hasít a fájdalmas valóság. Fáj, mert csak mi, a kis náptöredék tudjuk igazán, hogy mit veszített vele az emberiség, a szocializmus ügye, a magyarság és a mi népünk. Talán a véletlen, talán a legmélyebben érző ember sejtése diktálta ezt a cikket, búcsúszavait a nagy halottaktól, de most már tudjuk, hogy tőlünk, az élűktől is. Intése fogadalomként íródik belénk: „Egy emberrel kevesebb él a háborúktól, fegyver-gyiloktól szabadulni nem tudó füldtekén, de magvetése, embersége tanítványok soraiban él és hat tovább.“ S3 Adamis Gusztáv Fábry Zoltánnál Stószon, 2965-ben Egy pedagógus halálára Halál-áprilisi Váci Mihály, Veres l3éter — bármilyen hihetetlen — testi valóságukban nincsenek többé. Barátaim voltak, pályatársak: Kortárs az egyik, évfolyamtárs a másik. És alig ért véget ez a haláláprilis, májusba fordulva, újabb gyászjelentés lapult a napi postában: május 2-án Budapesten meghalt Adamis Gusztáv „nyugalmazott gimnáziumi tanár, életének 92. évében“. Kevés embernek mond, jelent valamit ez a név, és én most mégis láthatóvá akarom tenni e név viselőjét, hallhatóvá egy élet mondanivalóját. A pedagógusnak, a pedagógiának kell itt emléket állítani, a lanftó, a tanár nehéz, munkáját dicsérni, a halál, a feledés némításából kiragadni, és felmutatni azt, ami száz és ezer diák — emberöltők és generációk hordozóiba — egyenletes folyamatossággal tudást lopott, kultúrát tudatosított. Minden igaz pedagógus emlékét nevelő munkája jelenti és embersége biztosítja. A budapesti „Köznevelés“ című pedagógiai lap második áprilisi számában egy velem folytatott interjú jelent meg. Itt mondom: „A humanizmus: emberségpedagógia. És a pedagógia alapjában és végeredményében: emberségre való nevelés. Életművemet vox humana névvel szokták jelölni. A vox humana hirdetése pedagógusok nélkül elképzelhetetlen. Az emberség praktikumát és jövőjét .elsősorban ők jelentik. Amikor most forró szívvel őket köszöntöm, e kézfogásnál és kapocsnál nincs természetesebb és egyenlítőbb mozdulat.“ És e kézfogásnál elsősorban Adamis Gusztávra kellett gondolnom. A kérdésre: „Kik voltak legkedvesebb tanítói, milyen írói indítékokat kapott tőlük?“ — az emlékező felelet Adamis Gusztáv nevével kezdődik és a végkonklúzió így hangzik: „Ű indította meg bennem az erkölcs iránti érdeklődést.“ Igen, Adamis Gusztáv első indítóm volt: a kézenfogó, az ajándékozó, és ajándékára — a tudás becsületére — vigyázó. „A szellem: erkölcs“ — ez a könyveimen végigvonuló axióna-refrén itt és ekkor született, 1908-ban Rozsnyón. A hatezer lakosú Rozsnyó a világháborúk előtt igazi diákváros volt. Két főgimnázium — katolikus és evangélikus — két polgári, katolikus papnevelde, szeminárium és bányászati szakiskola. 1908-ban vagyunk. Az evangélikus gimnázium első osztálya a földszinten, a pedellus-lakás szomszédságában egy oldaltraktusban elhelyezve, a többi osztálytól eltérően az udvarra néz. Az osztályfőnök a magyar—latin szakos Adamis Gusztáv. Az első leckenap után az első feleltetésnél az én nevem hangzik el. Jelest kapok latinból és biztató dicséretet. Az osztály magyar órái a János vitézt idézik — hatvankét év múlva is. Kint ködös téli délutáni homály (akkor még kétszakaszos, délelőtti, délutáni tanítás folyt], az osztályban még nem ég a villany, de Petőfi bűbájos meséje mindennél jobban világít és melegít: a legfőbb realitásra, az igazságra szoktat. Az osztályfőnök Petőfit — az igazságosztást — lopta a szívünkbe. A III. osztályba jártunk már, amikor fiatal osztályfőnökünk, idősebbeket, várományosokat megelőzve, váratlanul a gimnázium igazgatója lett. Nem tanított többé bennünket, de szemét nem vette le rólam. Egy tátrai kirándulásra emlékezem. Én, a negyedikes gimnazista voltam a legfiatalabb résztvevő. Hogy törődött velem! És később — hogy szidott! Volt egy hanyatló görbém. Sokat olvastam, az időt a tananyagból kellett lopni. Az olvasmányélmény fontosabb lett, mint az algebra vagy a görög. Az ő megrovása — a különkihallgatás — volt a legfájdalmasabb, de használt. Aztán háborúba mentünk mindketen. Mire hazaértünk, megváltozott világ várt. Az evangélikus gimnáziumot becsukták, a premontrei katolikusból állami gimnázium lett. Adamis Gusztáv nyugdíjaztatásáig itt tanárkodott. A nyugdíj Horatiust is jelentette. Kedvencét, a kultúra egyik folyamatosságát — Horatius Nostert — most már tiszta gyönyörűséggel olvashatta. Szemét azonban még most sem vette le rólam. Amikor „A kultúra védelme“ címei» Szlovákia és Ruszinszko minden magyarlakta városában antifasizmusra toborzó előadásokat tartottam, Rozsnyón ott ült az első sorban Adamis Gusztáv. Könyveimet elküldve, levélben köszöntem meg szellemerkölcsi csíráztatásomat. 1965-ben meglátogatott. Pontosan emlékezett mindenre: az első latin remeklésre és a második osztályban egy kitűnő vizsgafeleletre. Én már csak annyit tudok erről, hogy a vizsga szokatlanul korán, reggel hatkor kezdődött. Délelőtt az akkor még óriási szenzációt jelentő Berlin—Budapest autóversenyre szeretett volna időt szakítani tanár és diák. Vilmos német császár öccse, Henrik herceg rendezte a túrát, magyar részről József főherceg és gróf Andrássy Géza voltak a főszemélyek. A vastag prémbundákba öltözött nagyurak Betlér felől jöttek, ahol az Andrássy-kastélyban alaposan ehettek és ihattak, mert nagy jókedvükben teli pezsgös palackokat dobáltak lábaink elé. Ezen az 55 éves emléken nevettünk a stószi találkozón. De Adamis Gusztáv emlékezett még valami másra is. Szokásban volt, hogy a diákok megajándékozták osztályfőnöküket névnapján. Az ajándékot a lakásra elvinni: nagy kitüntetés-számba ment. És Adamis jól emlékezett: az elsőben én voltam az ajándékvivő, a kitüntetett. Ekkor mutatott be gyerekeinek: „Látjátok, ez Zolika, akiről már beszéltem nektek, legyetek olyanok, mint ő.“ Leveleiben Zoli fiamnak szólított, egyik utolsó, tavalyi siófoki lapján a megszólítás: „Kedves Zolikám!“ A folytatás pedig így hangzik: „A magyar tenger partjáról, ahol életeidben először üdülök.“ Ezt olvasva belémdöbben valami: a pedagógus sorsa, aki tanári fokon is a nemzet napszámosa maradt. íme, valaki, aki a régi Magyarországban gimnáziumi igazgató volt, és mégsem juthatott el üdülni a Balatonra! A halál, a gyász, a szomorúság szorításában egy pedagógusra emlékeztem. Tanáromra, első indítómra, emberségre, tisztességre, nevelőmre, valakire, aki mintha csak védangyalként kísért volna végig az é'etemen. Védőszentre kell emlékeznem. És ez nem blaszfémia és nem nagyzolás. Csehov jut eszembe. Egyszer azt írtam róla: „tanítók védszentje“. Senki nálánál jobban nem tisztelte, becsülte és szerette a tanítókat: szentté avatta a nemzet napszámosait. És ezzel önmagát tisztelte meg. Egy lett velük szentségben, emberségben, embernevelésben. Itt és most — Adamis Gusztáv esetében — maga a tanító is védszent lett. Legyen áldott, léte, emléke! Adamis Gusztáv meghalt. Egy emberrel kevesebb él a háborúktól, fegyver-g%Hkolóktól szabadulni nemtudó földtekén, de magvetése, embersége tanítványok soraiban él és hat tovább. Bennem is. A gyász órájában, a pedagógusnak — a pedagógusoknak — kijáró tiszteletadással, ezt szerettem volna itt megköszönni. FÄBRY ZOLTÁN Találkozunk Zselizen A Csemadok KB, a lévai tárást és a zselizl városi szervek közreműködésével hazánk felszabadulása 25. évfordulójának ünnepségei jegyében kerül sor 1970. fünlus 13—14-én Zselizen hazánk magyar népművészeti együttesei XV. Országos Népművészeti Fesztiváljának megrendezésére. Ez az egyedülálló fesztivál lehetőséget ad hazánk öntevékeny népművészeti együtteseinek, hogy összemérjék erejüket, felbecsüljék, mennyit fejlődtek az elmúlt év alatt és megismerjék a többi élenjáró együttes munkaformáját és műsorát. A XV. Országos Népművészeti Fesztivál műsora: 1970. júnins 13-án szombaton, 14 óra 30 perckor a zselizi művelődési házban, A TŰZNEK NEM SZABAD KIALUDNI — válogatás a magyar népdalkincs gyöngyszemeiből, a műsorban fellépnek a TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT... és a RÖPÜLJ PÁVA felszabadulási népdalverseny győztesei, valamint hangszerszólisták, paraszttáncosok és a Csemadok KB „Szőttes“ kamara táncegyüttese. 19.00 órakor, a Schubert-parkban Külföldi vendégek műsora. Fellép a finn KUOVALA VÁROS VEGYESKARA és a magyarországi DUNA Állami Népművészeti Együttes, amely már bejárt sikeres műsorával több országot, a múlt hónap végén tért vissza sikeres angliai vendégszerepléséről. 22,20-túl 4,00 óráig NÉPMÜLATSÁG Fellépnek a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek III. országos versenyének első helyezettjei. Június 14-én, vasárnap 7.00 órakor Zenés ébresztő a hangosbeszéiőn keresztül 9.00 órakor Népviseletbe öltözött csoportúk és népi együttesek ünnepi felvonulása 10.00 órakor, a Schubert parkban KÖRBE, KÖRBE, KARIKÁBA — gyermek és ifjúsági táncegyüttesek fesztiválja. Fellépnek a >0
