A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-24 / 21. szám
Jóba Alajos Bűvészmutatvány Rögtönzők neked egy utánozhatatlan világot a virágok reggeli {dilijéből a rákok hátrajáró boldogságából hngy higgyél ábécém mágiájában Rezignáció Mert a csillagok oltalmát kinőttem utamra dőlnek groteszk árnyak temetetlen és szemfedőtlen álmomra holt tárgyak vigyáznak Mert az éjszakákat is kinőttem pirosán csöppen szemembe a hajnal koraszülött és időtlen lázadás sem vigasztal Nagy Olivér Lépnek a bátrak Komor idő. Ködlepte tájak. Puszta közepén minek kiáltsak ... Hol van az út? Ösvényt sem látok! Induljak mégis? Valahol vártok! Megtörténhet, ingoványt érek — felzavart kígyók, gyilkoló mérget. Szakadékba léphet a lábam, erőm veszthetem nyúlós hínárban ... — Áll a gyáva, lépnek a bátrak! Lesz még napfény ködlepte tájak ... ! (1969) A m í ig lehet A Csemadok érsekújvári járási vezetősége a közelmúltban felhívással fordult a kultúrszervezetekhez, a vállalatok vezetőihez s főleg a tanítósághoz, hogy a rohamosan veszendőbe menő népi vonatkozású tárgyakat, szellemi értéket mentsük meg az utókor számára. Éppen ideje már erre is gondolni. Csak amynyival szeretném kiegészíteni az ott elmondottakat, hogy a temetőket se mellőzzük, ha már annyira nekibuzdultunk a gyűjtésnek. Egyes temetőkben 100—140 éves sírkövekre is akadhatunk, s ezek anyaga, formája, de főleg a felirata sokszor nagyon érdekes lehet. Ilyen érdekes feliratú sírkőre akadtam 12— 13 évvel ezelőtt a szőgyéni templom mögötti temetőben. Egy részét le is jegyeztem, de azóta elkallódott ez a feljegyzés. A minap újból arra jártam, de a terep azóta jócskán megváltozott. A régi temető egy részén új plébániát építettek, de a kiszedett régi síremlékeket a mögötte levő ma is használt temető egyik sarkában szépen összerakták. A többinek nekitámasztva felfedeztem az általiam keresett sírkövet. Nem érdeklődtem senkitől, de valószínűnek tartom, hogy éppen az alábbi feliratának köszönheti azt a megtiszteltetést, hogy nem került valahová a többi alá: ERNEST HEMINGWAY: ÜLDÖZÉSES VERSENY William Campbell Pittsburgh óta egyfolytában üldözéses versenyben állt egy kerékpár-mutatványossal. Üldözéses versenynél a kerékpársportban a versenyzők egymás után, egyenlő időközönként indulnak. Rendkívül gyorsan hajtanak, mert a verseny többnyire rövid távra van kitűzve, és ha engednek az iramból, a másik versenyző, aki tartja a sebességét, behozhatja a távolságot, mely az indulásnál elválasztotta őket. Mihelyt egy versenyzőt beértek és lehagytak, kiesik a versenyből, le kell szállnia a gépről, és el kell hagynia a pályát. Ha egyik versenyzőt sem érik utói, a verseny győztese az, aki a legnagyobb előnyt szerezte. A legtöbb üldözéses versenyben, még ha csak két induló van is, az egyiket beérik hat mérföldön belül. A mutatványos Kansas Citynél érte utói William Campbellt. William Campbell remélte, hogy sikerül megtartania némi előnyt a mutatványossal szemben, amíg a Csendes-óceán partját elérik. Aszerint fizették, hogy mint első induló mennyivel előzte meg a mutatványost. Mikor a mutatványos beérte, már ágyban volt. Agyban volt, amikor a mutatványos-csoport menedzsere bement a szobájába, s mikor a menedzser kiment, úgy döntött, hogy akár ágyban is maradhat. Kansas Cityben nagyon hideg volt, és ő nem sietett kifelé. Nem szerette Kansas Cityt. Benyúlt az ágy alá az üvegért és ivott egyet. Megjavult tőle a gyomra. Mr. Turner, á mutatványos-csoport menedzsere nem akart inni. William Campbell tárgyalása Mr. Turnerrel kissé különös volt. Mr. Turner kopogott az ajtón, Campbell kiszólt: — Tessék. Mikor Mr. Turner belépett a szobába, ruhadarabokat látott egy széken, nyitott bőröndöt, az ágy melletti széken egy üveget, az ágyon pedig feje búbjáig betakarva feküdt valaki. — Mister Campbell — mondta Mr. Turner. — Nem rúghat ki — szólt William Campbell a takarók védelme alól. A takarók alatt meleg, fehér és szűk volt a világ. — Nem rúghat ki csak azért, mert leszálltam a biciklimről. — Maga részeg — mondta Mr. Turner. — Ö, igen — mondta William Campbell, egyenesen belebeszélve a lepedőbe, és ajkával az anyag szövését érezte. — Maga bolond — mondta Mr. Turner. Eloltotta a villanyt. A villany egész éjszaka égett. Most reggel tíz óra volt. — Maga részeg bolond. Mikor ért be ide a városba? — Tegnap éjjel — mondta William Campbell a lepedőbe beszélve. Jólesett a lepedőn keresztül beszélnie. — Beszélt maga már valaha lepedőn keresztül? — Ne próbáljon szellemeskedni, Cseppet sem szellemes. — Én nem vagyok szellemes. Én csak lepedőn keresztül beszélek. — Persze, lepedőn keresztül beszél. — Most elmehet, Mr. Turner — mondta Campbell. — Nem dolgozom magának többé. Brjuhanov; A fiú és a medve
