A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-10 / 19. szám

FH ^ ■

I II laKI

'Čú/iM&L-'

Derékig vízben állnak a ráncos törzsű, bütykös fejű, öreg fűzfák, a véres harcok néma tanúi. A megkésett böjti szél aprft esőcseppeket vág az arcunkba és táncolva fut tova a Garam kövér hátén, mely ezüstszürke köpenyét méltóságosan teríti szét a zöld legelőkön. A nagy kanyar, mint valami hatalmas, félelmetesen ölelő kar szorítja körül Tőrét Itt állunk a töltésen, felettünk gömbölyű tavaszi felhő, mellettünk az örökké rohanó víz a hallgatag fűzfákkal. Az embe rek, a falu a 25 év előtti tavaszra emlékeznek. Távolabb, a falu közepén vörös koszúk díszítik az elesett szovjet katonák szimbolikus sírhelyét.

— Itt épül majd fel az emlékmű a Garam partján, ahol most állunk — mondja Furlnda Rezső pártelnök, messze környéken ismert idős kommunista, aki egész életében a szegények szószólója volt, sztráj kokat szervezett, agitált, biztatta u csüggedöket a legnagyobb elnyomás idején is, a csendőrszuronyok árnyékában.

— Engem Zsemléren ért a felszabadulás — mutat botjával a Garam túlsó partján, a fák mögött megbúvó közeli falu irányába. — A tankok nyo mában jöttem haza. Első dolgom a vetőmag biztosítása volt. Akinek több volt, attól kértünk és igazságosan szétosztottuk mindenkinek. Tudtam, ha nem vetünk, nem aratunk, s ha már megmaradtunk a nagy világ égés után, élni is kell valamiből.

Tőre zsellérfalu volt mindig, egypár gazda kivételével, két kézi munkások, uradalmi cselé dek lakták, a régi majorság (most a szövetkezet telepei nyomasztó súllyal nehezedett a községre. Földbirtokosok, bérlők kezében volt a fekete Garam-parti föld. A felszabadu lás elsöpörte a földbirtokosok uralmát, kizsákmányoló rendszerét, összedőlt a régi világ. A volt cselédek, zsellérek ittmaradtak.

A kezdet, a felemelkedés ma

A volt béreslakdsok A modern szövetkezeti lakások

Túre régi utcája