A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-10 / 19. szám
A kegyelet koszorúi az elesett szovjet hősök szimbolikus sírhelyén mór legendává nemesedett. 1948-ban tizenhét taggal megalakították az első szövetkezetét. Nem volt könnyű az út. Pénz kellett vetőmagra, szántásra, műtrágyára. Dudás, Boros, Bálint és Rasko házára jelzálog kölcsönt vettek fel a banktól, hogy az első lépéseket megtegyék. A szívós, céltudatos munka meghozta gyümölcsét, nem fényűzően, de Jól éltek, az adósságokat kifizették, és Furlnda meg a többiek közbej áKására végre szubvenciót Is kaptak az államtól. 1950- ben Tőre szövetkezeti falu lett. Szárnyra kapta őket a hír, sokat foglalkozott velük a sajtó, a rádió, egymást érték a különböző küldöttségek, számos egyénileg gazdálkodó kisgazda jött el tapasztalacserére, hogy a saját szemével győződjön meg a szövetkezet életképességéről. — Emlékszem — mondja mosolyogva Furlnda elvtárs —, egy füst ember nemcsak a gazdasági épületekre és a határra volt kiváncsi, hanem betért a házakhoz, a konyhába és az asszonyoktól kérdezősködött, hogy van-e elég zsírjuk, mit esznek, milyen a berendezés, hogyan öltözködnek, meg tudnak-e élni a keresetükből. A csodák Ideje elmúlt, ma már ritkán vetődik el újságíró Tőrére, elmaradoztak a küldöttségek Is, de a közel 500 lakosú községet ez egyáltalán nem zavarja, szívósan, céltudatosan megy a maga útján, és sok tekintetben még ma is példakép lehetne. Furinda Rezsővel íalulátogatásra Indulunk, csodálom ezt az idős kommunistát, hogy hol vesz ennyi energiát, életkedvet, figyelme mindenre kiterjed, még arra Is, hogy az új Járda mellett véletlenül vagy kószakarva kitörtek egy kis facsemetét. A falu múltja és jelene összefonódik életével, és képzeletében a jövő Is reális valósággá válik. Minden tettét a közösség iránti szeretet Irányítja. Együtt ól az emberek gondjával, bajával. Tőrén a régi ős új párhuzama nem frázis — de tény. A bekötőút mellett új házsorok és négy egységből álló modern emeletes háztömbök. Az emeletes szövetkezeti lakások előtt füvesítik az üres teret, hogy a por ne szálljon az ablakokba, mutatóban egy piros-sárga pad is kint napozik már, akárcsak valamilyen városi negyedben. Hátul kertek példásan megművelt sora. — Először ide akarták tenni az ólakat, közvetlen a bokk mögé — meséli Furinda Rezső. — Emberek — mondtam nekik —, ez nem lesz így jó, az új házban ne éljünk a régi móndon, csak a jó levegőt rontjuk el, tegyük az ólakat a kert végébe, megfelelő távolságon. Ki fog oda kijárni, sárt dagasztani — vetették ellen. — Csináljon mindenki keskeny betonjárdát a kertje hosszában, és az ólak kényelmesen megközelíthetők lesznek. Megtették, és most már mindenki örül a szép környezetnek. A falu régi utcája is megváltozott, kétoldalt a járda mellett virágágyások díszelegnek. Nagy kőhalmok tanúskodnak róla, hogy újat építenek a régi sáros út helyébe Is. Persze azért még akad sár, különösen a régi major közepén, a szövetkezet udvarán. Szlmondel László, a szövetkezet elnöke éppen a víz leeresztésével foglalatoskodott, amikor felkerestük. Többnapos eső alaposan feláztatta a talajt. Ami talán a látottak alapján nem Is meglepő, az elnöktől megtudtuk, hogy a faluból mindössze hatan vagy nyolcán járnak máshová dolgozni. A fiatalok nagyobb része megtalálja a számítását a szövetkezetben. A traktorosok, a műhelyben és a mezőgazdasági gépeken dolgozók átlagos életkora nagyon kedvező. A munkaegység értéke 26 korona. Az átlagkereset meghaladja a havi 2000 koronát. Az öreg tagokat, az indulás úttörőit is megbecsülik: évente három mázsa gabonát és 25 ár kukoricaföldet kapnak Ingyen. Az elnök számokat idéz, a fejlődés eredményeinek bizonyítására. A termelés emelkedésével azonban nem növekednek arányosan a bérek, csak lassúbb ütemben, mivel a mezőgazdasági gépek, felszerelések ára az utóbbi években alaposan megdrágult, a biztosítási díjakat Is felemelték. Megnéztük a „húsgyárat“, a korszerű automtazlált sertéshizlaldát, ahol Zlma Pál 388 hízót gondoz egymaga. Szinte miden gombnyomásra működik. A Jól öltözött állatgondozót először Inkább valami művezetőnek véltem. A régi major emlékei mint őskori leletek, fel-felbukkannak a modern fvlámpák oszlopai és a magányos akácok, Furinda kezsú pártelnök Sztmondel László, a szövetkezet elnöke tttmaradt fenyőfák alatt: a hatalmas cementvályú porladozó, repedt oldalával, már nem Is perlekedik az elmúlással, a volt béreslakások verejtókszagú falat is lebontásra kerülnek. Ugyan kinek lenne ma már ilyen lakásra szüksége. A kerítés mellett halomba rakott, szétszedett parasztszekerekre is pusztulás vár. A kopott, kenetien tengelyek, mint rozsdás ágyúcsövek leskelődnek az ébredező fűben. Főlrecsú8ZOtt kerőkrúfok a sárdagasztó, inatroppantó béresvilágot idézik. A kora hajnali, késő esti munka emlékeit. Huszonöt év, világot változtató negyedszázad. Tőrén nemcsak a Jelen, de a múlt is emlékeztet, hogy mit köszönhetünk a Szabadságnak. ozsvALD Arpád Prandl Sándor felvételei hét 18
