A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-10 / 19. szám

„Ha a tréfamester valamit mond, egyikünk sem tudja megőrizni a komolyságátľ

— Olvasok, nézem a tévét, eljárok a moziba vagy horgászok. De nagyon szívesen biliárdozok Is.

Én katona fia vagyok I

Néhány percig Hajkin őrnaggyal beszélgetünk, majd tizenkét fiatal katona masírozott be a terembe. A vezetőjük Jelentést tesz az őrnagynak, aki most újra felénk fordul:

— Nézzék csak, elvtársak, ezt a tizenkét katonát. Egy évfolyambellek, s mindegyiküknek, az édesapja részt vett ennek a szlovákiai városnak a felszabadításában.

Látszik, hogy valóban egykorúak, szinte még gyerekek, még la testmagasságuk is egyenlő. Csak arcuk Jellege mutatja, hogy a Szovjetunió más-más vidékén látták meg a napvilágot kerek húsz esztendővel ezelőtt, tehát már Jóval a második világháború befejezése után. Az arcuk komoly, öntudatos, amint feszes vlgyázzban állnak Hajkln őrnagy előtt. A komolyság a fegyelemmel Jár, de az öntudat mást Nemcsak az egyén öntudata ez, aki bízik önnön erejében, hanem azé az emberé, aki tudja, hogy mögötte áll az egész szovjet haza és az egész szocialista tábor.

— Én katona fia vagyokl — mondja büszkén Jakov Petrovics Mlckevlcs. — Az apám most hatvan éves, még dolgozik. Budapestnél és ennél a szlovákiai városnál Is ő építette katonáival a hidat. Sokat beszélt nekem a háborúról és az Itteni emberekről.

— Kívánkozik hasa?

— Ott akarok lenni, ahol szüksége van rám a hazámnak I

Ez Igazán katonás felelet volt. Most egy másik katona áll előttünk. Nylkola] Vaszlljevics Lobanov, ű az Udmurt Autonóm Köztársaságból került ide hozzánk a csapattestével. S ha udmurt (vagyis votják), hát szcgről-végre rokon.

Feszes vigyázzállás, s mintha szégyellné, hogy a keze be van kötve. Az őrnagy Írja le helyette a nevét.

— Édesapja még él?

— Él és egészséges, a mezőgazdaságban dolgozik.

— Mesélt önnek valamilyen Itteni élményeiről?

— Éppen ennek a városnak a felszabadításánál kapott súlyos fejsebet, s csak az orvosok ügyességének köszönheti, hogy életben maradt.

— Testvérei vannak?

— Két fiú és egy leány.

— ön hol dolgozik?

— Az lzsevszkl kohászati üzemben.

— Menyasszonya?

— Még van rá időm, fiatal vagyok.

Akit mór az egész környék ismer

Kazacskov őrnagy érdemes művész, a katonazenekar karnagya mutatkozik be. Zenekarával már szerepelt a környék valamennyi falujában és megtanult sok magyar szót is. Tolmácsunk elmondja, hogy zenekarával kisegített már a területi színházban is.

Mosolygós, kedves ember, akivel nagyon hamar össze lehet barátkozni. Sajnos, csak pár perce van, mert próbára kell sietnie.

Elmondja, hogy már megszokott Itt, s ez annál is könnyebben ment, mert a zene révén összebarátkozott egy Itteni magyar hegedümüvészszel, Dobi Gézával. Tőle megkapta néhány magyar nóta kottáját Is, s azóta la műsorukban magyar számok is szerepéinek.

— Mint minden muzsikusban, bennem Is van valami kóborlást szenvedély, s ezért mindenütt Jól érzem magam. Nemrégen eljött a feleségem Is utánam, tehát semmim sem hiányozhat. Eddig (ezt külön hangsúlyozza) egy fiam és egy lányom van, mindketten Iskolába Járnak.

Még sokáig elbeszélgetünk a fiatal katonákkal és az őrnaggyal, de felesleges lenne elismételni a szavaikat, hiszen lényegében mindnyájan ugyanazt mondják. Mosolyogva állnak a fényképezőgép elé, utána megkérdezik, hogy kapnak-e a képekből? (Legalább marad valami emlékük.)

■

Hajkln őrnagy kísér ki bennünket a kapuhoz, s úgy beszél velünk, mint régi Ismerősökkel. Igaz is, régi Ismerősök vagyunk. Huszonöt éve Ismerjük a szovjet embert, aki elhozta hozzánk a szabadságot.

A Szlovák Nemzett Felkelés ünnepén Is felléptek

A park virógos tál alatt Járunk. Meseszerűen kék az ég, biztatóan ragyog a friss fü. Igen, ősidők óta így Jön a tavasz. Ilyen egyszerűen, raagétólértetődően, mint a szerelem, de a szabadságért harcolni kellett mindig, minden korban! NACV LÁSZLÓ SNORE

Stubnya Arnold felvételei

Borisz Vlktorovlos Osxtapenko szenvedélyes biliárdjátékos

Kazacskov Őrnagy vezényel Cserhát-pusztán