A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-10 / 19. szám
Ízes vypp*'/ uzzybe?. -JŠ - <Zte*S eo^c/oFa^ K^rW'S4eu/4io -úcty* (/ &ttZg./Y6€, MQUUe/US H&f^cru/j J/C'xýŕ^ ■Z'tZMjŽ? $ r*t/ /*0*e*fTtO~Z°%S~SSS ^4t^&/^SS/. Kazacskov őrnagy, érdemes művész a lovaglás Hajkln Őrnaggyal Kazacskov és Halktn Őrnagyok tidvözlik a Hét olvasóit beszélget Az üdvözlet magyar szövege: A tavasz lángot vet az ágak végére, és a fű selymére virágot hímeznek napsugár-kezek, mintha habos, könnyű báli ruhába öltözött volna az egész világ. Mert hirtelen kinyílt a tavasz, kitárult, mint az ébredő leány szeme. Mert május van, mint már annyiszor és kedvünk virágdlszes szép kapuit szélesre tárjuk... ... vigye el a feleségének I Elmúltak már azok az Idők, amikor a családok többségében legalább három-négy gyerek eltartásának, felnevelésének gondja nehezedett a szülők vállára. Modernebb lett a világ és a mamák, papák —. közös megegyezéssel — beérik egy-két gyerekkel is. De azért mla is öröm, ha gyermek születik. örült Dráfy Mátyás, a Magyar Területit Színház igazgatója Is, hogy a felesége egy szép, egészséges leánygyermeknek adott életet, Immár a másodiknak. El is újságolta minden ismerősének, minden barátjának. Amint ment az utcán, egyre az járt az eszében, honnét is szerezhetne virágot a boldog mamának. Ekkor megpillantott egy szovjet tisztet, aki gyönyörű csokor szegfűt vitt a kezében. Egy komoly, bajúszos katonatiszt, laki szálegyenesen, katonásan lépked és a kezében — virág. Érdekes kontraszt, de így volt! Dráfy barátunk a gyors elhatározások embere. Odalépett a szovjet tiszthez, udvariasan köszöntötte, bemutatkozott, majd elmondta: — A feleségem éppen szült, egy kislányt. Virágot szeretnék nelol vinni a kórházba. Legyen szives, mondja meg, hol vette ezt a szegfűt. A tiszt elmosolyodott: — Hát akkor engedje meg, hogy gratuláljak! Hajkln őrnagy vagyok. Jegyet vásároltam Alena Tichá művésznő show-műsorára, s ezt a virágot a művésznőnek szántam. — De hol vásárolta? — Egy órával ezelőtt vettem Érsekújvárottl — felette a tiszt, azután hirtelen elhatározással Dráfy kezébe nyomta a csokrot: — Vigye el a feleségének és mondja meg, hogy én küldöm nekil — és már ment is tovább, meg se várta, hogy köszönetét mondjanak érte. Hogy Alena Tichá művésznő kapott-e Hajkin őrnagytól virágot, azt mindmáig nem sikerült megtudnom, de az biztos, hogy ez az eset megtörtént. Otthon vár rám egy lányi A nálunk állomásozó helyőrséget már értesítették érkezésünkről, s a kölcsönös bemutatkozások után Hajkln őrnagy bevezetett bennünket egy terembe. — Foglaljanak helyet. Mindjárt küldök egy tisztet, akinek az édesapja huszonöt évvel ezelőtt itt harcolt és sebesült meg. Pár perc múlva belépett egy fiatal hadnagy. Magas, vállas, a ruhája olyan, mintha most hozták volna haza egy fővárosi ruhaszalonból. — Osztapenko, Borisz Viktorovícs — mutatkozott be, — Hallottuk, hogy az édesapja itt Járt, itt harcolt huszonöt évvel ezelőtt. — Igaz, így történt. Édesapám, Viktor Vasziljevics tizenkilenc éves sem volt még, amikor önként Jelentkezett a frontra. Két testvére akkor már régen a fronton volt. Az egyik hósi halált halt Magyarország felszabadításánál, a másik jelenleg is aktív katonatiszt. Édesapám itt sebesült meg súlyosan. — Él az édesapja? — Igen. Jelenleg tanít. Mindössze negyvennégy éves, de a sebesülése miatt nem mardhatott a katonaságnál. Békát é« boldogságot kívánok a világ népeinek és nemzeteinek! Katona vagyok, a nemzetek békéjének és barátságának űré. Azt akarom, hogy ürük béke és megértés legyen. ÜdvözlBm a Hát olvasűit. — Bizonyára mesélt önnek itteni háborús élményeiről is. — Minden szavára Jól emlékszem. Azt mondta, hogy Itt Dél-Szlovákiában már nem ütköztek csapataink komoly ellenállásba, mert a hltterlsták már legyengültek. A dunai átkelés volt a legnehezebb. — Hol született? Hány éves? — Nyugat-Ukrajnában születtem. Most huszonegy éves vagyok. — Testvére van? — A nővérem most fejezte be a tanítóképzőt. V — Gyermekkorában bizonyára sok mesét olvasott es hallott. Tudja, hogy a mesehős három kívánságát teljesíti egy jó tündér, vjagy egy Jóságos öregember, önnek mi lenne a három legbőbb kívánsága? — Először is az, hogy a lehető legpéldásabban szolgálhassam hazám és a béke ügyét. Másodszor az, hogy bejussak a hadi akadémiára. A harmadik pedig — elmosolyodik és azután folytatja: — szeretném, ha Jól sikerülne a házasságom. Talán már nős? — Még nem, de otthon vár rám egy lány. — Szép? — Nagyonl Nézzék csak, itt a fényképe ... — A szabad idejében mit szokott csinálni? K6t Ismerős őrnagyunk a szovjet hősök emléktáblájánál cr Mvrm wOMAnii L* Muh» *.*. lUUHHMM TH. J«"»»»*,, fl.C. WimwKQ 4,n. KľMIMtM* r.í. aniítnn r.fl. Amtshmo« I.M. *»tn«n I.O, M«««« H.T. 4.Ü. PtMftM C.fl. CtocHst r.A. ClMIMIM *.H. . CWKINKt fit !»»»«««»• 1.1. ' Imiuii C. «MWTM »warm »Mii «SfTtHihT CÍM***« • V i I ; ’ \ ' ' ’" „..-'.i - bf . n i, \ • s ’ 1 f • v , ^ I
