A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-03 / 18. szám
A nézőtér közönsége csak azt látja, azt hallja, ami a színpadon történik, de én a színpad mögött kíváncsiskodom (ez már a hivatásommal járó betegség), s így azt Is látom-hallom, amit a nézőtér nem. Látom, amint idegesen járkál nak, Izzadó tenyerüket törölgetlk, s egyáltalán nem Is titkolják az izgalmakat. S aki már leszerepelt (főként a női versenyzők), szívére szorított kézzel jön le a színpadról: „Ugye, szörnyen elrontottam?" „Borzasztó glkszert csináltaml" — s hasonló megjegyzéseket tesznek, mire a színpad mellett várakozók egymással versengve bizonyítják, hogy nagyon szépen mozgott, egyszóval ennivalóén édes volt. S ez nem is üres hízelgés, hiszen a nézőtér fáradhatatlanul tapsol. Tizenkilenc szám hangzott el, a zsűri visszavonult tanácskozásra. Küvld szünet következett, azután megkezdődött a gálaest. Gróf György, Nagy János, Labancz István, Pereszlényi Irén, Tóth András, Korltár Sándorné, Nagyhajú Éva, Kovács Lajos, a gerencsérl női csoport, Záreczky József, Perheő Györgyné, Balogh Éva énekelt, ős a poredi clterások remekeltek. S ezután már ml más követkéz hetett, mint a győztesek nevének kihirdetése. A zsűri döntése szerint a következő nyolc produkció volt a legjobb: 1 A martost női éneklő csoport 241 pont 2. A lédeci női éneklő csoport 235 pont 3. Mlts Klára 234 pont 4. A nagyraegyerl női éneklő csoport 230 pont 5. Balogh Matlld 225 pont 6. Skrutek Lászlóné 213 pont 7. Szűcs Zsigmcnd 201 pont 8. Varga Katalin t 200 pont Érdemes volt elmenni várba annak ellenére is, Érsekúj hogy — mint minden rendezvénynek — ennek Is megvoltak a maga szépséghibái. Hiba volt, hogy a vendégeknek nem tartottak fent elég ülőhelyet, hogy a rendezvényt későn kezdték, s utána sokan nem tudtak hová lenni, hogy a népdalénekesek nem népvlseleben léptek fel. Pedig még a legszebb miniszoknya Is elbújhat a népviselet melletti Ebben, úgy hiszem, mindenki igazat ad nekem, aki látta a takaros martost és lédeci menyecskéket. Azoknak, akik tovább jutottak, sok sikert kívánunk! S akik nem jutottak tovább? Lehet, hogy legközelebb szerencsésebbek lesznek .,. NAGY LASZLÖ ENDRE Stubnya Arnold felvételei * VASÁRNAP DÉLELŐTT DUDASZÓ MELLETT A tavaszt vasárnap délelőttöknek különleges Ize, szaga, fénye van. Ize, mint a,ropogós hónaposreteké. Szaga hasonlatos a falusi kislány frtssen mosott hafínak illatához. Fénye pedig zsenge, akár csak a virágzó vadgesztenye színe. Ennek a vasárnapi délelőtt ne k azonban hangja Is volt. Mélabús. Szakavatott zenész talán meg ts Indokolta volna, mondván: azért mert a duda slpszárának lyukain félfödés alkalmazásával kromatikus hangot ts klesal a dudából az ügyes dudás. De az is lehet, hogy csak legyintett volna: El, azt a szivet remegtető orgonapontszerű basszust a gordá síp adjat Ml csak hallgattuk Szikora jános bácsi, palásti dudás ereszkedő dallamszerkezetü dudanótáit. Hol „elmondta" azokat, hol pedig „elfúlta". Gyakran szöveg nélküli fi guráclót, „apraját" látszott a nóta végére. Szikora János bácsi érti' a dudaszó módlát. A múlt században, 1895-ben született Húrhegy pusztán. Pásztorok voltak az Ősei. Öt rokona volt dudás. Ezt a dudálót ő maga készítette. Még 1911-ben. Azóta szolgál neki és azóta leg kedvesebb nótája: Sn kezdtem egy barna kislányt szeretni... Mintha a szivünk dobbanása meghangasodott volna. Olyan daldalamokat búgat ott ki a bőr dudábóll Aztán „nótát váltott". Sorra látszotta azokat a nótákat, melyekre Vutcslcs Tihamér zeneszer zó azt mondta nekt a budapesti Zeneakadémián, hogy „rokon a Dráva menti dudások nótájával". Köztudott ugyanis, hogy jános bácsi már a neves zeneszerző elölt is bemutatta művészetét. Gondolt egyet s Oroszlány József tanító ki séretében felutazott Budapestre s ott ts megmutatta, hogy mit tudI Furcsa zene a dudaszói Hallgat tuk s feledve azt, hogy a ml fülünkbe új dallamokat, új ritmusokat muzsikálnak a csattogó vo natkerekek, a búgó motorok, a zú gó gépek, gondolatunkban olyan korok elevenedtek meg, melyeknek más volt a problémája, élet ritmusa, stílusa, melyekben más volt a társadalom életérzése, mini ma. Ázsiából került Európába még az Időszámításunk utáni I. század ban a duda, mint hangszer. Fény korát a XI/III. században élte. A francia királyt udvarban virtuózok látszottak rajta. Balassa jános huszárjai között népszerű tábori hangszer volt. Apafi feledelem udvarában pedig a tánczene hang szereként Ismerték. Azóta persze nagyot lépett a vl lúg. Sok minden megváltozott. De a dudaszóban felismerhetők a pásztorélet mozzanásának neszei. A sok pentaton dallamban az ázsiai pusztaságok végtelenségei. Benne maradt a dudaszóban az, ami benne volt a huszárok szórakozásaiban, elődeink táncaiban. Szólt a duda ... Csak szólt... A dallam úgy ereszkedett a mástk után, mtnt a tyúk ereszti szép, szemérmes védő mozdulattal szárnya tollát a csibék fölé. Szusszantott néha, mtnt a sziromra ereszkedő pille repdesése. Ringó, játékos medvehangulattal dobbantotta felénk a hangokat. Letette János bácsi a dudál. Megpödörte bajszát és véglgstmltott borostás álián. Zsebkendője után kotorászott, megtörölte a száját. Készült nagyon a mondanivalóra. Végül kt ts mondta: „Kedves uram, úgy gondolom, hogy ezt a dudát Is be kellene adni a múzeumba ..." Meghökkentett a „múzeum“ szó. Mindkettőnket. Tudjuk, hogy a Csemadok palásti szervezete néprajzi csoportot alakított és néhány hét múlva néprajzi szobát, amolyan kisebb múzeumot nyit, de jános bácsi ajkáról olyan furcsán hangzott ez a szó. Néhány éüe azon kesergünk, hogy szépséges táncaink, dalaink, nemzett lelkünk kincset múmiákká, muzeális tárgyukká válnak. Kesergünk, hogy a szakadék nöttön nő a színpad és a nézőtér, a színpad és a táncterem, az ünnepi szokás és a mindennapi szórakozás között. Annyi bizonyos, hogy okvetlenül szükség van a még föllelhető népművészeit kincsek teljes feltárására és megőrzésére, de csak azért, hogy múzeumba tegyük azokat? Meghökkenve néztünk egymásra. A pillanatnyi zavar után fotós barátunk találta meg a legjobb vá laszt: „Nagyapa, csak játszszonl... Tudja, amíg ml hallgatjuk, addig ez a zene van. Nem örül?" János bácsi felvette a dudát. A dullamslpra Illesztette öt ujját. És fújta lelkesen, csöndes szusszand sokkal egyik nótát a másik után. Mélabús dallamok kergetőztek a vasárnapi délelőtt Izet, szagai és fényei között. Joseph Haydn G-dur kvartettje nek egész tételén dudabasszus húzódik végig. Ogy mondják, hogy Innen ered a dudamenüeti elnevezés. Ha zeneszerző volnék, valam’ hasonlót alkotnék jános tjácsl dudanótáiból, ha már a fiatalok fii lét és lábát nem tudtuk hozzá szoktatni a dudaszóhoz. HAJDO ANDRÁS Fényképezte: Tóthpál Gyula
