A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-03 / 18. szám
Az új nemzetközi Lenin - békedíjasok A nemzetközi Lenin-békedljakat az 1968 — 1969-es évekre hét kiváló békeharcosnak ítélték oda. Ezek: Ludvík Svoboda, Csehszlovákia államelnöke, Linus Pauling amerikai vegyésztudós, Safíeh Ahmed el-Sejk, a szudáni szakszervezeti szövetség főtitára, Jaroslaw Iwaskiewicz lengyel író, Akira Ivai, a japán szakszei vezeti főtanács (Sohyoj főtitkára, Bertil Svanström svéd újságíró és Khaled Mohieddin újságíró, az Egyesült Arab Köztársaság béketanácsának főtitkára. ümitrij Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Lenin-békedíj bizottság elnöke a bizottság nevében üdvözölte a kitüntetetteket a nagy, jubileum, Lenin születése 100. évfordulójának1' küszöbén Ismeretes, hogy a konszolidáció ütemét két fő tényező határozza meg: a jól végzett, elkötelezett, becsületes munka és a dolgozók kezdeményezése. A kettő egymással összefügg, sőt egyik a másik nélkül nem sokat érne. A szocialista termelésben, az építkezésben, közlekedésben, <ie a népgazdaság többi ágában sem formális tényezők ezek, még ha sokan becsmérlően is nyilatkoznak róluk, különösen a dolgozók kezdeményezéséről, ami többnyire a kötelezettségvállalásokban és a szocialista versenyekben jut kifejezésre. És, hogy dologózóink tisztában vannak a követélményekkel, azzal, milyen nagy szükség van segítő kezükre, azt a napi sajtóban sűrűn megjelenő felhívások, példamutatások, a vállalásaik teljesítéséről beszámoló jelentések is bizonyítják. Különösen mostanában, felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmával győződhetünk meg erről égyire gyakrabban. Minek is tagadnánk, amúgyis a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy hol itt, hol ott szorít a cipő. Pillanatnyilag talán a legnagyobb a népgazdaságban a hiány a A Hét társadalompolitikai melléklete 18 9 felelős szerkesztő: Mács József tüzelőanyag- és az energiaellátásban. És hogy ez a fogyatékosság milliós károkkal jár, azt felesleges hangsúlyozni, hiszen mindenki tudja, hogy villany nélkül megbénul az egész élet. Az üzemek, a gyárak leállnak ... A hosszú téli estéken mi is nem egyszer ültünk órákon keresztül egy-két gyertya fényénél... Mi tehát a teendő, hogy vissza ne térjenek ezek a rossz idők? — kérdezhetné valaki. A válasz természetesen egyszerű és kézenfekvő: egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy a hiánycikkek pazarlása jóvátehetetlen bűn. Hányszor láttuk, hogy a lépcsőházban éjjelnappal ég a villany. Mégsem vettük magunknak a fáradságot, hogy eloltsuk ... A műhelyben is nem egyszer járatják a gépeket, anélkül, hogy arra szükség volna ... Kicsinyesség — mérik fel sokan helytelenül a helyzetet és elfelejtik, hogy áz ilyen rossz gazdálkodás egyszerre többhélyütt is előfordul' Ezért nem téveszthető szem elől az igazság, mely szerint „sok kicsi sokra megy“. Részben ezzel magyarázható, hogy szakembereink szerint még egyszer annyi villanyáramot fogyasztunk, mint Ausztriában, vagy az Egyesült Államokban, esetleg Nyugat-Németországban. És háromszor annyit, mint Franciaországban, vagy Svédországban. Csakhogy ennek a kevésbé örvendetes ténynek több oka is van, legfőbb oka azonban a termelésben keresendő. Lényeges javulás csupán a gépberendezések korszerűsítésével, az új technika és technológia következetes igénybevételével és megfelelő gazdálkodással, fokozatosan lesz elérhető. Ám egy dologért mégis csak az egyéneket, — engem, téged, valamenynyiünket terhel felelősség: hanyagsággal párosuló végtelen közönyünkért... Ezért nem tekinthető véletlennek Miroslav Bauer iparügyi miniszterhelyettes közlése, mely szerint az iparügyi minisztérium felszabadulásunk. 25. évfordulójának tiszteletére a fűtőanyag és a villanyáram gazdaságos kihasználása érdekében az év végéig tartó versenyt hirdetett ki, melyen az egyéneken és szakembereken kívül a népgazdaságban dolgozó munkacsoportok is részt vehetnek. A verseny győztesei természetesen ezúttal is méltó jutalmakban fognak részesülni. A cél tehát a korszerű technológiával és a helyes gazdálkodással, az energetikai források gyarapítása nélkül 15—211 százalékkal több fűtőanyag, illetve villanyáram biztosítása, ami, ha sikerül, minden valószínűség szerint kitűnő vállalkozásnak bizonyul majd. A GSKP KB januári plénumának hatá rozata alapján megszületett akció után ezért nem tesznek pontot az év végén. De ennek azért sem volna értelme, mert pó tolhatatlan értékeinkkel nemcsak az idén, de tartósan kell jól gazdálkodnunk úgy, hogy ez a népgazdaság állandó tovább fejlesztését eredményezze. Ezért volna kívánatos, ha az iparügyi minisztérium intézkedését az ifjúság is megszívlelné és szervezeteikkel együtt behatóan foglalkoznának a lehetőségekkel. Ha ugyanis kivétel nélkül valamennyien bekapcsolódunk ebbe a versenybe, kiki a maga módján, igyekezetünk nem lehet hiábavaló. Kedvező hatása az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban, de még háztartásainkban is érezhető lesz. Ezért pedig érdemes némi áldozatot hozni. A kötelezettségvállalások és szocialista versenyek tehát a dolgozók megértése jóvoltából ismét „divatba jönnek“. Csakhogy többé nem lesznek formálisak, semmitmondók, hanem olyanok, melyek tetemes összegeket képviselve valamennyiünk megelégedésére valóban gyarapítani fogják nemzeti jövedelmünket, biztosítani jobb, gondtalanabb életünket. És ez a konszolidáció céljai — km —
