A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-19 / 16. szám
1ST V M a kommunista JJ MLm ii A m erkölcsről Társadalmunk átépítésének bonyolult folyamata, a kapitalizmusból a szocializmusba, majd a kommunizmusba való átmenet gyökeres változásokkal jár nem csupán a gazdasági életben, ha nem a társadalom szellemi felépítményében, életmódjában — az emberek tudatában és erkölcseiben. A társadalom, s az abban kialakuló társadalmi kapcsolatok mindig konkrétak, egy bizonyos történelmi korszakban vizsgálandók. Hasonlóképpen az erkölcs is, mint a társadalmi tudat egyik formája, mindig az adott konkrét társadalom erkölcse. A tudományos szocializmus megalapítói rámutattak arra, hogy az erkölcs, mint a társadalmi eszme egyik formája, nem megváltozhatatlan, hanem amiképpen a társadalom s annak viszonyai változnak, ugyanúgy megváltozik az emberek erkölcsi nézete. Mint ahogy az emberi társadalom fejleszti a társadalmi termelést s ezzel megváltoztatja az emberi kapcsolatokat, a magatartást, éppúgy változik az erkölcs is, amely mindig a társadalmi élet anyagi feltételeitől függ. Lenin elutasította azokat a nézeteket, melyek szerint az erkölcs örök és változhatatlan, független az emberi és osztályszempontoktól. Rámutat arra, hogy az uralkodó köröknek az erkölcsről vallott ilyen nézete nem egyéb merő hazugságnál, a munkások és parasztok elbutitását szolgálja a nagybirtokosok és kapitalisták érdekében. A munkásosztály nem titkolja saját erkölcsének osztályjellegét s nem is védelmezi mint örök erkölcsöt. Amikor a politikai hatalom megszerzéséért harcol, arra törekszik, hogy megsemmisítse a régi kizsákmányoló rendszert, iétrehozza az osztálynélküli társadalmat, s az osztálytársadalom megszüntetése után létrehozza az össztársadalmi erkölcsöt. Lenin továbbfejleszti a gondolatot, hogy miként kell értelmezni a munkásosztály erkölcsét az osztálytársadalom feltételei között. Mindent erkölcsösnek tart, ami elősegíti a régi kizsákmányoló társadalmi rend elpusztítását, s ami a dolgozók egyesülését eredményezi. Az ilyen erkölcs az emberi társadalom felemelkedését, a kizsákmányolás teljes megszüntetését szolgálja. Gj TÁRSADALOM ~ REGI EMBEREKKEL Az új társadalmat olyan emberek alkotják, akik őrzik a régi társadalom bizonyos csökevényeit, régi szokásait és hagyományait. Az új erkölcs csak az új társadalom kialakításáért folyó harcban jön létre. Ezzel különbözik Lenin marxizmusa az utópista szocializmustól, amely — idézünk — „... az új társadalmat nem a régi közösség tagjaiból, nem abból az emberanyagból akarta felépíteni, amely a véres, mocskos, rabló kapitalizmust alkotta, hanem rendkívül becsületes, különleges üvegházakban és melegágyakban kitenyésztett emberekből. Ez a nevetséges gondolat ma már mindenkinek nevetséges és senki sem védelmezi, ám nem mindenki akarja vagy tudja átgondolni az ezzel teljesen ellentétes tanítást, a marxizmus tanítását, átgondolni azt, miképpen lehet a kommunizmust felépíteni az ezeréves rabsággal, jobbágysorssal, kapitalizmussal, felaprózott kisgazdálkodással, háborúkkal stb.. megrontott átlag emberanyagból.“ (Lenin) A Hét társadalompolitikai melléklete 16 9 Felelős szerkesztő: Mács (őssel A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megteremtette nemcsak az új társadalom fel építésének anyagi és politikai feltételeit, ha nem az új emberi kapcsolatok és az új erkölcs kialakításának a feltételeit is. Természetesei) ennek megvalósítása nem könnyű dolog. A régi, amelyet az emberek anyajegyként hoztak át az előző társadalomból, túl mélyen beléjük gyökerezett. A Lenin által a kommunista err kölesre való nevelésre vonatkozó e század elején kitűzött feladatok, még ma is időszerűek. Mivel kezdjük? Ám hogyan lehet alkotó módon továbbfejleszteni Lenin gondolatait a kommunista nevelésről a mi feltételeink között? Emlékezzünk vissza a Nagy kezdeményezésből vett közismert idézetre: „A munkatermelékenység végeredményben a legfontosabb és legfőbb dolog az ój társadalmi rendszer győzelme szempontjából ...“ Nálunk is ez a döntő tényező a kommunizmusba való fokozatos átmenet érdekében. A munkához és a munka eredményeihez való viszony: ez a kommunista erkölcs legfontosabb kritériuma. Erre ösztönöz Lenin. A munkatermelékenység fokozásának az útja a komplex gépesítésen, vegyszeres termelésen s főleg az automatizáláson át vezet. Mit jelent ez? A termelőeszközök állandó tökéletesítését, az új technika fejlesztését ,ám ugyanakkor a munkások érdekeltségének elmélyítését, mivel a termelőeszközök fejlesztése nélkül a munkatermelékenység fokozása elképzelhetetlen. Következtetésünk: a kommunista erkölcs mai mércéje a munkához, a munkaeszközökhöz és a közös tulajdonhoz való viszony. A MUNKÁHOZ VALÓ VISZONY A kommunista erkölcs alapvető vonása — a munkához és a társadalomhoz való új viszony — már néhány versenyben nálunk is kifejezésre jutott. A „Szocialista módon dolgozni — szocialista módon élni“ jelszó a munkatevékenység és az életmód, a munka és az erkölcs közötti kölcsönös viszonyra mutat rá. A jó viszony kialakítása nemcsak a munka, hanem a munkatársak közössége iránt is: ez a lényege a kommunista nevelésnek. Minden nevelő igyekezetünk, nemcsak az iskolákban, hanem a dolgozók, a felnőttek között is, elsősorban a múlt csökevényeinek, az individualizmusnak és az önzésnek a kiirtására kell hogy irányuljon, mivel társadalmunk építésénél ezek a jellemvonások sokat ártanak. SZOÜTALISTÁ HAZAFISÁG —1 NEM NACÍOANUZMUS A kommunista erkölcs további fontos vonása a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus. A hazafias érzelmek és eszmék egy-egy nemzet fejlődésében jelentős szerepet játszottak. „A hazafiság egyike a legmélyebb érzelmeknek — mondja Lenin —, amelyet egy-egy ország száz- és ezeréves fennállása erősített.“ Erre az érzelemre alapozzuk gyermekeink hazafias nevelését. A mindennapi élet tárgyai, amelyekkel a gyermek kicsi kora óta találkozik, az otthon, a kert, a mezők, rétek és dombok mély nyomokat hagynak benne. Az ember életének legnehezebb napjaiban is örömmel tér vissza szülőföldjére. Ámde Lenin a szocialista hazafiságot mindig összekapcsolta a proletár internacionalizmussal. Élesen elítélte a cári kormány nacionalizmussal áthatott politikáját, amely akkor az ok tatásügy tervén is érvényesült. A nemzeti el lentétek felkorbácsolásával a cári rendszer az osztályharcról akarta elterelni a figyelmet. FEGYELEMRŐL Lenin különleges jelentőséget tulajdonított az öntudatos fegyelemre való nevelésnek, mint a kommunista erkölcs fontos tartozékának. Szinte valamennyi beszédében, amit az ifjúsághoz, munkásokhoz és parasztokhoz intézett, hangsúlyozta, milyen fontos a fegyelem nemcsak a kizsákmányolok elleni harcban, hanem az új társadalom építésében is. A fegyelem, mint az erkölcs része éppúgy változott, mint a társadalmi viszonyok. Lenin 1918 júliusában a szovjetek össz-oroszországi kongresszusán ezt így indokolta: „ .. .Minden új társadalmi rendszer új emberi viszonyukat, ój fegyelmet követel meg. Volt idő, amikor jobbágyfegyelem nélkül nem lehetett gazdálkodni, akkor a fegyelmet egyetlen dolog — a korbács jelentette, a kapitalista uralom idején a fegyelmet az éhség biztosította. Ám most, a szovjet fordulat óta, a szocialista forradalom kezdete óta a fegyelmet teljesen új alapokon kell felépíteni— a munkások és szegényparasztok szövetsége iránti bizalom fegyelmére, elvtársi fegyelemre, a kölcsönös megbecsülés fegyelmére, az önálló és kezdeményező harc fegyelmére van szükség.“ Ehhez a gondolatához Lenin a Komszomol III. össz-oroszországi kongresszusán is visszatér: „A régi dresszúrával, amit a régi társadalomban alkalmaztak a többség ellen, mi szembehelyezzük a munkások és parasztok öntudatos fegyelmét...“ Ebben a beszédében Lenin arra is rámutat, mit kell tennie „a fiatalok azon nemzedékének, amely a burzsoázia elleni fegyelmezett és kegyetlen harc folyamán vált öntudatos emberek nemzedékévé“, és hangsúlyozza: „ha megtanuljuk a felzárkózást ás egyértelműséget, győzünk a további harcban és ha megerősödünk, valóban legyőzhetetlenekké válunk. Kom munistának lenni tehát azt jelenti: meg kell szervezni és egyesíteni az egész felnövekvő nemzedéket, a fegyelemben és nevelésben például szolgálni. Akkor elkezdhetitek és befejezhetitek a kommunista társadalom épületének építését.“ A fegyelem harcban, munkában és tanulással születik. Ezért kell az ifjúság számára olyan helyzeteket teremteni, ahol edzheti akaratát, tevékenységével, akadályok leküzdésével növelheti szívósságát, hogy alkalmassá váljon társadalmi feladatok teljesítésére. Lenin a szovjet emberek fegyelmét az „önálló és kezdeményező harc“ fegyelmének nevezte. A fegyelmet csupán az előírások betartására korlátozni már csak azért sem lehet, mivel az életben vannak helyzetek, melyekben önálló döntésre és önálló választásra van szükség. Az az ember, aki mindig csak utasításra vár, ilyen helyzetekben enged a véletlennek s akkor is a könnyebb ellenállás útját választja, ha tisztában van azzal, hogy választása helytelen. A fegyelmezett ember mindig igyekszik teljesíteni feladatait s nem várja állandóan az utasításokat és parancsokat, ám tevékenységét alárendeli a társadalom érdekeinek, olyan célnak, ami erkölcsi szempontból magasabbrendű s társadalmilag hasznosabb. Vlagyimir Iljics Lenin születésének századik évfordulója alkalmából érdemes elmélyülni a nagy forradalmárnak és államférfinak a kommunista erkölcsről szóló gondolataiban. Hiszen az új ember új erkölcse nélkül nem építhető fel a szocializmus, nem teremthetők meg a kommunizmusba való átmenet feltételei. J. V. (PRAVDA)
