A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-12 / 15. szám
Csallóközkiirtön lakott a legény, Bakán a leány. Búcsún Ismerkedtek össze. Faluhelyen a búcsú a legjobb alkalom a fiatalok találkozására, mert ilyenkor a közeli, de még a távolabbi környék fiatalsága Is összeverődik. Bugár Dénes és Simon Mária sorsa is ekkor fonódott egybe. Nem a körhinták színes forgatagától, nem a saját pillangószárnyú ifjúságuktól bódultak meg, nem 1« a szülők körültekintő választása sodorta őket össze. Kölcsönös rokonszenv, józan mérlegelés vylt kettejük kapcsolatának fő motívuma, legalábbis eleinte. A legény harmlnchatodik évében volt, a leány a huszonhetedikben. Két érett ember, aki tudja mit cselekszik, és a saját sorsa feletti felelősségének tudatában fordítja szekere rúdját. Majd egy évi mátkaság után tavaly ávváge felé tartották meg az esküvőt. Szombaton a lányosháznál szórakozott a lakodalmi vendégsereg Bakán, keddre virradólag pedig a döbbenet szele bénította meg a falut; a háromnapos férj önkezével véget vetett életének. Eddig a tények. Az Oreu iidz Megindul a szóbeszéd Mivel lehet magyarázni eat a példátlan esetet? Miféle sötét titok lappang a tragédia mögött? Híre jár egy búcsúlevélnek, amit a legszűkebb családon és a hivatalos közegeken kívül ugyan senki sem látott, de anynyl kiszivárgott, hogy a fiatal férj az Ifjú asszonyt vádolta: ő kergette a halálba. Mit követhetett el a menyecske, micsoda szörnyűséget, ami elöl csak a halál jelentett menekvést? Már pedig rettentő bűn terhelheti, hiszen a bánat sújtotta család azt sem engedi meg, hogy búcsúvirágait a slrhalomra helyezze, kemény szavakkal űzik el a gyászolók közül. És megindul a suttogás: A fiatalasszony a nász&Jszakán lebabázott... Kiderült, hogy nem is nő, hanem valami felemás lény ... Elviselhetetlenül szadista ... Cifrábbnál cifrább hírek keringenek, amelyeknek vonakodom az ismétlésétől lj, de a kiváncsi szenzációra éhes embereknek tartós, nagyszerű csemege. Bizonyosat senki sem tud, de annál izgatóbb, mert a ma hallott bizalmas értesülést holnap elsöpri a másik, még hajmeresztőbb és még „megbízhatóbb forrásból“' származó hír. De a találgatások, fantáziadús feltevések nyilai nem csupán a fiatal özvegy felé irányulnak, nem kímélik a halottat és családját sem. Egyesek tudni vélik, hogy a fiatalember biológiailag nem volt alkalmas a házaséletre. Tulajdonképpen az anyja, ez a Mauriac „Anyaisten“ alak-Prandl Sándor felvételei fához hasonlítható despota az oka mindennek. Azt a búcsúlevelet — mármint az igazit — ki tudja, hová süllyesztették, mert amit a hatóságnak átadtak, azt bizony nem a szerencsétlen fiatalember Irta, az Jól átgondolt célzattal megszerkesztett hamisítvány. Az érintettek elmondják a maguk igazát A kedélyek még nem csillapodtak le, a hang még elcsúkllk, a kéz megremeg, az idegekben még ott bujkál az utóbbi hónapok izgalma. Akivel csak beszélek, mind az igazat mondja, de az Igazságnak több arca van. A Jóhiszemű tárgyilagosság törekvés ellenére Is. Mozaikkövecskékböl kell összeraknom a mélyen elszomorító históriának hiteles képét. A községi elöljáróság különös, az új világról makacsul tudomást nem vevő embereknek ismeri az öreg Bugárékat. Azaz most már csak az asszonyt, aki tavaly ősszel özvegyen maradt. Lelkűk mélyén valami nagy és feloldhatatlan sértődés élt. Száműzték magukat saját világukba, amelynek határai csak telkük kerítéséig terjedtek. Ezt a szigetet, igyekeztek megvédeni a körülfogó, ostromló hullámoktól. Többek között, nem mutattak hajlandóságot, hogy a telküket Illető vitás kérdésben, a hnb-vel folytatott megbeszélések során tisztázzák a tulajdonjog kérdését. A felajánlott szociális segélyt is visszautasították. Az orvos Is hiába magyarázta az Idősebb Bugárnak még életében, hogy a vele élő, dolgozó gyermekei után mint családtagnak Ingyenes orvosi kezelésre van joga. Nem hagyta magát megvizsgálni, csak pénzért. „Ezektől nekünk semmi sem kell" — vallotta egyetértőleg a házaspár. Az új világ azonban mégis betört hozzájuk. Fiukat és két lányukat nem zárhattak el légmentesen. Azokat már kisebb-nagyobb mértékben „megfertőzte“ a 25 éve tartó új világ. Dénes tragédiájában ágy válik — az otthona falain belüli és kívüli két világ éles kontrasztjának szintén szerepű lehet. Nemcsak a községi elöljárósággal beszélgettünk, más falusiakkal Is. Nem mondanak rosszat öreg Bugáméról, csak különösnek, furcsának, érthetetlennek tartják a viselkedését. Ezt a megállapítást Is mindenütt elnéző hangon teszik, mintegy tudomásul véve a megváltoztathatatlant: mindenkinek megvan a maga hibája. Hát ő éppen ilyen. Ilyen különös ... Számtól szemben Bugárék háza után tudakozódom. — Oda ugyan be nem jut — hajtogatják az emberek. — Nem enged az be senkit. Nem hagyom magam eltanácsolni — s lám, szerencsém van. Bejutok az udvdrba, ahol két ház áll. A régi és az áj, a nem régen épült, amiben az újházasoknak lett volna otthonuk. Fiatal nő nyit ajtót és megkérdi, ml Járatban vagyok. Megmondom, hogy Bugámét keresem. — Az édesanyám nincs itthon. Valahová elment, elutazott, nem mondta hová. Azért csak megkérem, engedjen be, mert akkor vele szeretnék beszélni. Az asztalon párhónapos csecsemő fekszik, azt teszi tisztába, ás készíti el az ételét Bugárék fiatalabbik lánya. Nehéz megkezdeni a beszélgetést, hiszen a rettenetes élmény még olyan közeli. A fiatalasszony nem barátságtalan, de roppant bizalmatlan. Mindjárt arra gondol, hogy az „ellenfér küldött lstentudja milyen fondorlattal. Igazolom magam, akkor kissé megnyugszik. És ő Is elmondja a maga Igazát, a család igazát. Néhány levelet mutat, amit néhai bátyja móg jegyességük Idején váltott a menyasszonyával. Ezekkel a levelekkel azt akarja bizonyítani, hogy a bátyja tulajdonképpen már meggondolta magát és a lány viselkedése miatt el Is akart állni a házasságtól, a lány azonban megkövette őt, és Ígéretet tett, hogy ezentúl megjavul és a vőlegénynek nem lesz oka a panaszra. KI tudná megállapítani ennek alapján, hogy komoly szakadás fenyegette-e akkor kapcsolatukat, vagy csak a szerelmesek között gyakran előforduló, nyom nélkül elmúló civődásról volt-e sző? A szomszédos szobából zörej hallatszik át. Tartózkodik ott valaki? on
