A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-12 / 15. szám
LENIN és a Magyar T anácsköztársaság Részlet Réti László dokumentumkönyvéből A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása — a marxizmus—leninizmus győzelme, Lenin eszméinek fényes sikere volt Magyarországon. Ezért írta a Vörös Újság március 23-án, Lenin diadala című cikkében: „A Magyar események újabb fényes győzelmét jelentik Leninnek, a nemzetközi proletárság dicső vezérének, s egyben a legnagyobb kudarcot a csődbe jutott kapitalista kizsákmányolás megmentőjének, a frázi soktól csöpögő Wílsonnak. Még egy-két csapás, és ez a hatalmas bálvány romokban fog heverni, míg Lenin eszméi diadallal járják be az egész világot.“ Táviratváltás Amikor a Magyar Tanácsköztársaság létrejött, ellenséges területek és frontok választották el Szovjet-Oroszországtól. Nem volt más közvetlen összeköttetési lehetőség, mint a szikratávíró. Ez azonban akkor még viszonylag új technikai vívmány volt és nem működött mindig hibátlanul. Lenin és Kun Béla a Tanácsköztársaság fennállásának rövid 133 napja alatt gyakran váltottak táviratot, de ennek egy része vagy egyáltalán nem vagy csak késve és eltorzítva érkezett meg, más részének a leírt szövege nem maradt fenn vagy nem került elő. így ezt a táviratváltást jelenleg csak hiányosan tudjuk rekonstruálni. Már március 22-én a Magyar Tanácsköztársaság fennállásának első napján sikerült közvetlen távíró-összeköttetést teremteni Moszkvával, ahonnan Lenin Kun Bélát kérte a készülékhez. Kun azonban akkor éppen nem tartózkodott ott, és helyette Pór Ernő, a kommunista párt egyik vezető tagja vette fel az érintkezést Leninnel. Lenin üdvözletét küldte a magyar proletárkormánynak és külön Kun Bélának. Még ezen a napon Kun is küldött egy üdvözlő és Szovjet-Oroszország ,segíségét kérő táviratot Leninnek. Ezt a táviratot már másnap közölte a moszkvai Pravda. Lenin igen nagy lelkesedéssel fogadta a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását, méltányolta annak mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első követőjének, világtörténeti jelentőségét. Mégis nyugtalanították őt a Tanácsköztársaság létrejöttének körülményei, főleg az egész szociáldemokráciával való pártegyesülés, és ezért már március 23-án külön táviratban kért felvilágosítást Kun Bélától. Kérdéseinek lényege az volt, biztosítva van-e, hogy az új kormány valóban kommunista kormány lesz. Kun válaszában hivatkozott arra, hogy a legjelentősebb jobboldali vezetők kiléptek a pártból, valamint kiemelte saját személyes hatását a párt és a kormány vezetésében. Lenint a válasz megnyugtatta. Néhány nap múlva gramofonlemezre vették és az egész Szovjet-Oroszországban sok ezer példányban terjesztették Lenin erre a célra készített beszédét, amelynek ez volt a címe: Tájékoztatás a Kun Bélával szikratávírón folytatott beszélgetésről. Ebben Lenin meleg szavakkal szólt Kun Béláról és a magyar proletárforradalomról. Április közepén, a román burzsoá hadsereg támadása miatt, hirtelen válságosra fordult a Magyar Tanácsköztársaság helyzete. Kun április 22-én és 27-én táviratban kért Lenintől sürgős segítséget. Hogy a második táviratot Lenin megkapta-e, arra nincs adat, azt azonban tudjuk, hogy az első csupán május 13-án jutott el hozzá. Ekkorra a helyzet azonban már megváltozott, a Magyar Tanácsköztársaságot fenyegető közvetlen veszély elmúlt. Lenin üdvözölte az erősödő magyar Vörös Hadsereget és közölte, hogy a szovjet csapatok fokozott mértékben támadják a román ellenforradalmi csapatokat. Erzsébetfalvából Leninváros Szamuely Leninnél Első pillantásra érthetetlennek látszik, hogy ugyanakkor, amikor Szamuely Leninhez repült, Kun egy rádiónyilatkozatot kért tőle. Ennek magyarázatát az akkori körülmények adják. Egyrészt Szamuely útja az ellenséges frontokon keresztül feltétlenül szigorú titoktartást igényelt. Nem írhatott tehát erről Kun. Másrészt egyáltalán nem volt biztos, hogy Szamuely visszaérkezik-e. Ha nem, akkor sor kerülhetett volna a kért rádiónyilatkozatra. Szamuely azonban szerencsésen visszaérkezett és magával hozta Lenin üzenetét. Szamuely a repülőtérről egyenesen a Budapesti Munkás- és Katonatanács ülésére sietett. A hétőrás repülőúttól fáradtan, de nagy lelkesedéssel számolt be tapasztalatairól, Leninnel folytatott megbeszéléseiről. „Lenin elvtársnak — mondotta — nincs egyéb óhajtása és nincs egyéb kérése, sőt mondhatnám, nincs egyéb követelése, mint az utolsó csepp vérig, az utolsó szál emberig kitartani a forradalom védelmére, a proletariátus felszabadítása érdekében. Nincs visszavonulás, nincs megalkuvás, nincs meghajlásl Aki a forradalom katonájává szegődött, annak a forradalom harcát végig kell vívnia.“ „Nemzetiségi politikánk lenini" A dicsőséges északi hadjárat során a magyar Vörös Hadsereg jelentős szlovák lakosságú területeket szabadított fel. Lenint rendkívül érdekelte a területek sorsa, ezért Csicserin útján június 9-én a következő kérdést intézte Kunhoz: „Antant rádiók lelentik, hogy a magyar vöröscsapatok nem magyar területeket szállnak meg. Nem kellene-e a szlovákok önrendelkezésének helyet adni, hogy ne szítsuk újra a cseh nacionalizmust.“ Kun így válaszolt: „A szlovák tanácsköztársaság kikiáltására minden előkészület megtörtént. A kikiáltás a legrövidebb időn belül megtörténik. Nemzetiségi politikánk lenini.“ Valóban, egy hét múlva kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. július végén Kun két táviratban is sürgős segítséget kért, ezek közül az első még ismeretlen, csupán Lenin válaszából tudunk róla. Lenin igyekezett újból megnyugtatni Kunt, kitartásra ösztönözte és nem leplezve az oroszországi nehézségeket, megígérte, hogy minden lehető segítséget megadnak. » Mire azonban Lenin válasza megérkezett Budapestre, innen is elment egy távirat, amelyet Kun küldött és amelyet nyilván szomorú jelentősége miatt Lenin saját kezűleg lemásolt. Ez a távirat így kezdődött: „Augusztus elsején: ma Budapesten megalakult a jobboldali szocialisták kormánya, amelyben részt vesznek a szakszervezetek vezetői, a diktatúra ellenfelei...“ Közben május elsején a forradalmi Magyarország és a vörös Budapest az első szabad május elsejét ünnepelte. A gyönyörűen t feldíszített fővárosban több helyen felállították Marx, Engels és Lenin'életnagyságú szobrait, mindenfelé látható volt a Lenin arcképével díszített plakát. Ugyanezen az ünnepi napon Erzsébetfalva lakossága elhatározta, hogy a tanácskormány által városi rangra emelt helység felveszi Lenin nevét. Erre vonatkozólag a Belügyi Népbiztosság a következő átiratot intézte a város munkástanácsához: „Erzsébetfalva városnak folyó évi május 1-én megtartott népgyülésén egyhangúlag hozott azt a határozatát, mellyel kimondotta, hogy eddigi elnevezése helyett a város nevét „Leninváros“-ra változtatja, jóváhagyólag tudomásul vettem. Ezen elhatározásomat az arra illetékes tényezőkkel egyidejűleg közöltem.“ Mint ismeretes, Szamuely Tibor május végén, életét kockáztatva, repülőgépen Moszkvába utazott, hogy Lenint a magyarországi viszonyokról informálja. Május 25-én, ugyanebben az időben, Kun táviratban kér. . te Lenint, hogy küldjön rádió útján egy nyílt levelet, amelyben támo■ • gatja a magyar kommunisták munkáját. Tanulságokról A Magyar Tanácsköztársaság elbukása után Lenin sokat foglalkozott annak történelmi tanulságaival. A harc, a jövő formálásának embereként főként abból a szempontból vizsgálta a levert forradalom kérdéseit, hogy mit lehet azokból tanulni, mit lehet értékesíteni a jelen harcai, a jövő építése számára. Hangsúlyozta, hogy a magyar proletárdiktatúra vereségének döntő oka az volt, hogy — mivel nem rendelkezett elegendő visszavonulási területtel — a nyugati imperialista rablók megfojtották. Azonban éppen a tanulságok levonása érdekében kereste azokat a hibákat is, amelyeket a magyar kommunisták követtek el. Így rámutatott a földosztás elmulasztására, a jobboldali szociáldemokrácia elleni harc következetlenségére, a forradalmi fegyelem hiányosságaira. Mindamellett Lenin újra és újra hangoztatta, hogy a Magyar Tanácsköztársaság harca hősi küzdelem volt, amely nem volt hiábavaló véráldozat. Miként az 1905-ös első, elbukott orosz forradalmat a győztes forradalom főpróbájának tartotta, a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatban is hangoztatta: „az első után, amely elbukott, következik a győzelmes második“.
