A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 2. szám
N yelvm űvelő m u n ka Jugoszláviában A Jogászok szóhasználatából Ismerjük ezt a meghatározást: „a törvény megvan, de nincs hozzá végrehajtási utasítás“. Körülbelül így jellemezhetnénk a háború óta eltelt több mint kél évtizedet. Még 1943-ban, az első „partizán nemzetgyűlés" kimondta a nemzeti egyenjogúságot Jugoszláviában. Ezt az elvet 1945-ben megerősítették. Az egyenjogúság tehát megvolt, csak a „végrehajtási utasítás“, a részletek tisztázása késlekedett. 1968-ban kezdődtek meg az előkészületek és tavaly tavasszal hozták meg a Vajdaság Szocialista Autonom Tartomány első önálló alkotmánytörvényét a korábbi tartományi statútum helyébe Ez többek között kimondja: „A közhatalmat gyakorló állami szervek és szervezetek — a törvénnyel összhangban — biztosítják az eljárások folytatását a nemzetiségek nyelvén: magyar, szlovák, román és ruszin nyelven is . .. az említett nemzetiségek egyikének a nyelvén is folytathatják az eljárást, ha ezzel az eljárásban ■«részt vevő valamennyi fél egyetért.“ Ez az alkotmányos elv jogi és jogászi vonalon jelentős megmozdulást eredményezett. Az eddig imitt-amott szórványosan jelentkező tolmácskodás helyett most egészen új gyakorlat következik. A vajdasági bíróságok többségénél a nemzetiségek korábban nem érvényesíthették hiánytalanul a szavatolt jogaikat sem a bírósági eljárásban, sem azoknak a leginkább helyi jellegű renöelkezéseknek a tekintetében, hogy a polgároknak a nemzetiségi nyelven írt beadványaira ugyanazaon a nyelven adjanak ki végzést, illetve mondjanak ki ítéletet. Leggyakrabban a káderhiány mellett a fogyatékos nyelvi ismeretek okozták mindezt. És itt térek rá a nyelvművelésre: 1969. március 16-án Szabadkán több mint kétszáz jogász, jogi és más előadó és néhány közgazdász megalakította a terminológiai bizottságon belül a jogi-terminológiai albizottságot azzal a feladattal, hogy az előbb Ismertetett alkotmányos rendelkezések nyelvi vonatkozásaival intézményesen törődjenek. A következő hónapban, április 26-án és 27- én az Ojvidék melletti Venacon ez az albizottság kibővített ülésen tárgyalta meg a legsürgősebb teendőket. Itt megállapították, hogy az albizottság a törvényes rendelkezések nyelvi vonatkozásain kívül kénytelen beleszólni a káderpolitikába, a káderképzésbe is, minthogy a magyarságnak Jugoszláviában nincs külön politikai szervezete. De itt most csak a nyelvi vonatkozásokról szólnék. Az úgynevezett „vénáéi határozatok" terminológiai részét ismertetem: Jogl-terminolőgiai munkásságunkkal — nemzetiségre való tekintet nélkül — segíteni Igyekszünk az Intézményeknek, szerveknek, szervezeteknek, valamint egyes személyeknek a többnyelvűség alkalmazásában. Ezenkívül segítséget nyújtunk a helyes fogalmazási és helyesírási készség fejlesztésében. Munkánk felöleli: az Igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban, a képviselőházak és a községi képviselőtestületek forditószolgálatában dolgozó jogászokat és fordítókat, valamint a vállalati Jogászokat, jogtanácsosokat, titkárokat és a bírósági hites tolmácsokat: a bírósági fordítókat, a bírósági és közigazgatási jegyzőkönyvvezetőket stb. Feladataink: 1. Foglalkozunk a sajátos jugoszláv Jogi, társadalmi, politikai és egyéb fogalmak, kifejezések, valamint intézmények, szervek és szervezetek elnevezése rrigyar megfelelőjének képzésével, terjesztésével és gyakorlati alkalmazásával. 2. A meglevő és a ml viszonyainknak megfelelő magyar (országi) Jogi és egyéb szavakat és kifejezéseket átvesszük, terjesszük és használatukat javasoljuk. 3. Szorgalmazzuk a hatályos törvények magyarra fordítását (pl. a munkatörvényekét, a btk-ét, az eljárásokról szóló törvényekét stb.) 4. Szakkönyvtárat létesítünk legalább Szabadkán és Újvidéken. 5. összeállítjuk a szakkönyvek és a szakirodalom jegyzékét. Ezt a jegyzéket szétküldjük az érdekelteknek. 8. Szorgalmazzuk a Jogi és közigazgatási szótár befejezését a Hungarológiai Intézet Szótárbizottságában és vele együtt megtárgyaljuk az esetleges vitás kérdéseket. 7. A szótár megjelenése után felmerülő újabb terminológiát folyamatosan feldolgozzuk, vagy önállóan, vagy a Hungarológiai Intézet Szőtárblzottságával. 8. A fentiek szerint összegyűjtött és meghatározott terminológiát szemináriumokon, előadásokon, előadássorozatokon és tanácskozásokon Ismertetjük. a) önálló szervezésben és bj az újvidéki egyetem jogi karának vendégelőadói közreműködésével Újvidéken és Szabadkán, esetleg más helységekben. 9. Együttműködünk a jogi és közgazdasági kar nyelvi lektorátusával. 10. Segítünk a köztársasági és lartományi képviselőház, valamint a községi képviselőtestületek, bíróságok, intézmények és vállalatok fordítőszolgálatának. Ennek során terminológiai szempontból állandóan figyelemmel kísérjük az előkészületben levő és megjelent jogszabályok szövegét. 11. Közreműködünk az igazságszolgáltatási, közigazatási és egyéb iratminták és űrlapok előkészítésében és kiadásában. 12. Közreműködünk a fordítók alkalmazásához szükséges szakmai és nyelvi kritérium kialakításában. 13. Figyelemmel kísérjük a jugoszláviai magyar lapok és folyóiratok jogi vonatkozású írásait és odahatunk, hogy helyes és egységes jogi terminológiát használjanak. 14. Folyóiratot és időszakos kiadványokat indítunk. 15. Indítványozzuk a bíróságoknak, a közigazgatási és egyéb szerveknek, szervezeteknek és vállalatoknak a jogi szakirodalom és a szükséges nyelvészeti irodalom beszerzését. A Szabadkán slékelő jogi-terminológiai albizottság élénk tevékenységet fejt ki. A sajtóban, rádióban előadásokban, cikkekben ismertetik az albizottság tagjai a teendőket és nagy segítséget nyújtanak a Vajdasági Jogászegyesület munkásságához Is. A Vajdasági Jogászegyesület szeptember 26-án és 27-én Törökkanizsán tanácskozást tartott a nemzetiségek helyzetéről és nyelvi egyenjogúságának érvényesítéséről az Igazságügyi és egyéb szervek előtti eljárásban. Ez a téma szorosan összefügg az egyenjogú nyelvhasználatról szóló tartományi törvénytervezettel. A tanácskozás előkészítésében Is nagy szerepe volt a jogi-termínolőgiai albizottságnak: a bevezető és vitaindító előadást az ún. „venacf határozatok“ jegyében írták meg. A terminológiai bizottság másik jelentős kezdeményezése a szerbhorvát—magyar és magyar—szerbhorvát fordítók első szakmai tanácskozásának összehívása volt. A „venacl határozatok“ előbb már Ismertetett tizedik és tizenkettedik pontja kimondja, hogy segíteni szándékozunk a fordítószolgálatoknak, illetve hogy közreműködünk a fordítók alkalmazásához szükséges szakmai és nyelvi kritérium kialakításában. Ezért határoztuk el, hogy összehívjuk a fordítókat. Sikerült több mint negyven fordítóval elbeszélgetni az őket érdeklő problémákról. A tanácskozás egy általános Jellegű bevezetővel kezdődött, amelyben ismertettük a fordítás nehézségeit. Rövid bepillantást adtunk a fordításelméletbe is. (Erre szükség volt, mert — mint később, a vita során kiderült — egyesek nem is tudták, hogy a fordításnak elmélete és a fordításelméletnek szakirodalma is van.) A bevezető után előadás hangzott el a jogi nyelvről és nyelvművelésről, amelyet néhány közkézen forgó magyar nyelvű (szerbhorvátból fordított) nyomtatvány elemzése egészített ki. Az elemzést egy csoport készítette. Sokszorosítva kiosztottuk az ajánlott szakirodalom és folyóiratok jegyzékét, továbbá két kisebb szógyűjteményt Is: a közigazgatási és a büntetőjogi szójegyzéket. Itt meg kell említeni, hogy már évek óta készül a kb. 30 000 szavasra tervezett szerbhorvát—magyar jogiközlgazgatási szótár és amíg az el nem készül, Ideiglenes megoldásként sokszorosítottuk az említett néhányszáz szavas szőjegyzékeket Most van munkában a magánjogi szójegyzék; és a Szabadkán, a közgazdasági karon dolgozó szakemberek megígérték, hogy összeállítanak egy közgazdasági szójegyzéket is. Visszatérve a júniusi fordítói tanácskozásra, annak egyik határozata az volt, hogy központi, illetve tartományi alapokból pénzeljék a fordítók továbbképzését, valamint hogy ezt a képzést Intézményesíteni kell. Javasoltuk továbbá, hogy a Nyelvművelő Egyesület helyi fiókszervezetei és a munkásegyetemek szorgalmazzák a továbbképzést (Azóta csak egy helységben volt ilyen kezdeményezés: november elején a zentai Munkásegyetem szervezett ún. szemináriumot a Tisza menti községek fordítóival. A községi képviselőtestületek, a bíróság, a társadalombiztosító és a helyi cukorgyár fordítói jöttek össze és sok érdekes problémát vetettek föl. A zentiaik megígérték, hogy folytatják ezt a munkaformát és reméljük, hogy másutt Is követik példájukat.) A Nyelvművelő Egyesületei és annak terminológiai bizottságát az illetékesek kezdik értékelni. Több szervezetnél és Intézménynél sikerült elérnünk, hogy csak azt a fordítást fogadják el, amelynek hitelességét egyesületünk pecsétje bizonyítja. így például mintegy harminc féle bírósági iratmintát adtak ki két nyelven (szerbhorvát és magyar nyelven), ezek szövege jórészt a becsei bíróság fordítójának gondozásában készült, a mi jóváhagyásunkkal. Itt említem meg, hogy Magyarországon, az MTA Jogtudományi Intézetében lefordítottak kilenc fontosabb jugoszláv törvényt és a szöveg ellenőrzésére jogl-terminológial albizottságunkat kérték meg. Erre azért van szükség, mert nálunk a sajátos politikai-gazdasági rendszerből adódó fogalmakra sajátos kifejezéseink is vannak, ezek javarészét mi már magyarul is használjuk, de Magyarországon nem níinden esetben ismerik őket. A terminológiával kapcsolatban elvünk ez: ha egy fogalomra már megvan a magyar kifejezés, akkor igyekszünk ml Is azt használni. Új terminust, új kifejezést akkor alkalmazunk, ha a kérdéses fogalomra nincs magyar szavunk (értsd. Magyarországon használatos terminus), vagy ha annak tartalmi jelentése nagymértékben eltér a nálunk használatostól, s emiatt esetleg fogalmi zavart okozna a használata. Néhány szót kell szólnunk a negatívumokról is. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a magyar nyelvművelő tevékenység úgyszólván kizárólag a Bácskára szorítkozik. A bánáti magyarlakta helységekben ninc3 Is szervezetünk. A Vajdasággal szomszédos, de közigazgatásilag Horvátországhoz tartozó Baranya és Szlavónia magyarlakta helységeivel, intézményeivel is gyenge a kapcsolatunk. A júniusi fordítói tanácskozáson megjelent eszéki fordító ígérte meg, hogy megpróbálja azon a vidéken is megszervezni a munkát. Csaknem 500 km-re tőlünk is van egy magyar sziget, a Szlovén Köztársasághoz tartozó Muravidéken. A nagy távolság miatt velük is alig van kapcsolatunk. Egyedül a lendvai bíróságon dolgozó magyar nemzetiségű bíráknak van kapcsolatuk jogl-terminolőgiai alosztályunkkal. Az ottani magyar értelmiségiek azonban sűrűn átjárnak a szomszédos Magyarországra és tudomásunk szerint a nyelvművelés terén Is felvették a kapcsolatot magyarországi kollégáikkal. Október óta Mariborban, az ottani szlovén tannyelvű tanárképző főiskolán is van magyar lektorátus, s annak vezetője, egy pécsi főiskolai tanár ígéretet tett, hogy velünk együttműködve Mariborban és a -Muravidéken Is megpróbál fiókszervezeteket létesíteni. Egyesületünk szorgalmazására és az Illetékes társadalmi-politikai szervek támogatásával elértük azt, hogy 1970-től kezdve Jugoszláviában Is szervezünk magyar nyelvművelő napokat, mégpedig Adán, Szarvas Gábor szülővárosában. A tervek szerint 1970 májusának első felében tartják elsőízben ezt a találkozót, és kétévenként hívják össze Ismét. A jövő évi első Nyelvművelő Napok témája az Iskolai nyelvművelés és anyanyelvápolás lesz. Erre a találkozóra Csehszlovákiából Is meghívnak nyelvművelőket. KOVÁCS JÓZSEF a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület terminológiai bizottságának vezetője
