A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-29 / 12-13. szám

— Ketten voltunk gyerekek (fiúk), s az apám kettőnknek ho­zót egy üveg szagos vizet. Ezt az­után mi kétfelé öntöttük és ha el­fogyott, szappanos vagy narancsos vízzel folytattuk a locsolódást. Fél­tek is az aszonyok, leányok attól, hogy nyomot hagy a ruhájukon. öreg keze kutyája nyakát simo­gatja, s csillog a szeme, előjönnek a rejtett emlékek az agy rejtett zu­gaiból: — Amikor én legénykedtem. Jobb Idő járta márciusban (lehet, hogy csak az ő testéből fogyott ki azóta a meleg J és volt itt a falu­ban egy juhász. Annak a felesége gyönyörű asszony volt! — elhall-Özvegy Auguszttn Sándorné a régi-régi húsvétokról beszél Popellár bácsi a kedvencével játszik gat és tudom, hogy most azt a gyönyörű asszonyt látja maga előtt. — Ez a gyönyörű asszony annak köszönhette a szépségét, hogy nagypénteken mindig megfürdött a Szlklnce patakban. Ml legények Ilyenkor meglestük és olyan lát­ványban volt részünk, hogy ... — csettint a nyelvével és most leg­alább húsz esztendővel flatalabb­­nak látszik. özvegy Augusztin Sándorné el­mondta, hogy hozzájuk mindig szí­vesen Jártak el a legények, mert ők nemcsak Itatták a legényeket, mint más házaknál, hanem ételt Is adtak nekik. — Hej, de szép Idők Is voltak azok — mondja és a szemét tö­­rülgeti. Pedig ő Is nagyon Jól tud­ja, hogy nem annyira az Idők vol­tak szépek, mint maga a fiatal­ság. — Annyi legény járt a házunk­hoz husvétkor, hogy alig győztem ruhát váltani. De szép leány Is voltam ám... Várjanak csak, mindjárt megmutatom a fényképe­met, a fiatalkorit... Húsvét... Mindenkinek valami mást Jelent, s elég egy piros tojás, egy kis kőlniillat, egy húsvéti ki­rakat látványa és máris visszafia­talodunk, gyerekek, legények, ta­karos leányok leszünk ... Sajnos, ez az érzés nem lehet tartós, mert gondok is vannak a világon, s a hétköznap lényegesen több az ember életében, mint az ünnep. Szöveg: N. LÁSZLÓ ENDRE Képek: Gróssmann (1) és Praadl S. Az olvasók hangja Új Csemadok helyi szervezet Pozsonyban A közlelmúltban, a Csemadok pozso­nyi városi bizottsága szervezésében, ala­kuló gyűlésre Jöttek össze Pozsony ú| városnegyedeinek magyar lakói a tráv­­nlky-1 művelődési otthonban, hogy lét­rehozzák a Csemadok pozwony—újvárosi helyi szervezetét. Dr. György István, a városi bizottság elnöke röviden tájékoz­tatta az összejötteket arról, hogy ml ve­zette a városi bizottságot ahhoz a ja­vaslathoz, hogy helyi szervezetet hozza­nak létre az új városnegyedekben. Az alakuló gyűlés résztvevői kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a város új negyedelnek magyar lakói sem közöm­bösek mindazon kérdések és problémák lránt, amelyek a csehszlováklat magyar­ság általános és a pozsonyi magyar la­kosság specifikus társadalmi, politikai és kulturális életéből erednek. Az új he­lyi szervezet létrehozásával közelebb kí­vánják hozni a Csemadokot az új város­negyedek magyar lakosságához. Az ala­kuló ülésen megválasztották a vezetősé­get, amelyet Idővel kibővítenék. Az el­fogadott határozat feladatul tűzi a veze­tőségnek, hogy tegye meg a kellő lépé­seket az egyes kulturális rendezvények megszervezése érdekében az új városrész kultúrotthonalban. A gyűlésen elhangzottak valóraváltása nagyban hozzájárulhat a magyar kultu­rális és társadalmi élet fellendítéséhez Pozsony új városnegyedeiben. Az alaku­ló gyűlés résztvevői tudatosították, hogy ehhez azonban a helyi szervezet vezető­sége kezdeményezésén túl mindenekelőtt a város új negyedel magyar lakosságá­nak támogatására van szökség.-mj-Wittenberg József 70 éves Eseményekben zsúfolt, tettekben gaz­dag újságíró,< pályafutását 1922-ben Ko­máromban, az ott megjelenő „A reggel" című napilapnál kezdte. Az újságot ké­sőbb Ersekújvárott, majd Pozsonyban ad­ták ki. 1928-ban a Ozurányi László és Győri Dezső által szerkesztett Magyar Gjságnál dolgozott. Wittenberg József később Lévára köl­tözött, és Itt alakította meg a hazánk­ban elsőként két nyelven megjelenő Ga­­ramvölgy című újságot, melynek főszer­kesztője volt. 1929-ben a Losoncon ki­adott „A hét" című újság felelős szer­kesztője, majd a baloldali Magyar Hír­adó munkatársa. 1938 után — letartóztatták. Hivatalos bírósági tárgyalás nélköl először a bu­dapesti hírhedt „toloncházban", később pedig Hajmáskéren tartották fogva. Ami­kor visszakerült Lévára, rendőrségi fel ügyelet alá helyezték. Először naponta egyszer, később kétezer kellett jelent­keznie a rendőrségen. A felszabadulás után Budapesten a Szikra nyomda és kiadóvállalat propa­­gáclós osztályának vezetője volt. Sok bonyodalom után visszakerült Csehszlo­váklába, ahol tisztviselőként dolgozott. A Csehszlovák Ojságlrószövetség Wit­tenberg Józsefet 1922-től visszamenőleg el­ismerte rendes tagjának. A jubiláns nem­rég fejezte be tanulságokban bővelkedő életütjáról szóló könyvének kéziratát. Wittenberg József ma Pozsonyban él és a nyugdíjas újságírók klubjában tevé­kenykedik. (a. p.|

Next

/
Thumbnails
Contents