A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
Felső-Itália legfejlettebb területei közé tartozik Lombardia, melynek fővárosa, Milano a világkereskedelem egyik központja. De azért ez a tartomány, ahol a legnagyobb az Ipar koncentráltsága, Így sem szűkölködik természeti szépségekben. Ez tette híressé Lombardiát s vonzotta ide az üdülőket, turistákat a világ minden részéből, még mielőtt megindult volna hatalmas arányú Ipari fejlődése. Milánótól északra, nem egészen egy óra autóűtnyl távolságra, az Alpok nyúlványai közt, 198 m magasságban fekszik az egyik legszebb és legmélyebb alpesi tó, a Lago dl Como, három fjordszerü ággal. Az osztatlan tó 22 km, délnyugati ága 27 és délkeleti ága 18 kilométer, legnagyobb szélesége 4630 méter, kiterjedése 146 km2. A rómaiak Larlus Lacusnak nevezték. A völgy meleg, részDen mediterrán éghajlatú és növényzetű. A ciprusokkal, mirtuszokkal, agávékkal és déllgyümölcsfákkal szegélyezett, halakban gazdag, világos kékszlnű tónak festői szépségét a partjain épült községek és nyaralók is emelik. Déli partján épült Como városa, melyről a tó mai nevét kapta. Comónak ma kereken 80 000 lakosa van, a hozzá csatolt falvak, nyaralótelepek egészen a vízpartig húzódnak, távolabbi negyedeiben virágzik a selyemfeldolgozó Ipar. Como hosszú és dicső történelmi múltra tekinthet vissza. Itt született Coellus költő, az ifjabb Plinlus, némelyek szerint az Idősebb Plinlus Is, Jovlus történetíró és a nagy fizikus, Volta. Como a rómaiak, a longobard királyok és a német—római császárok idejében Is fontos város volt. Fénykorát a XI. és a XII. században élte, és mint a ghlbellln párt feje, Milánónak volt versenytársa, vele szemben Barbarossa Frigyest támogatta, amit a milánóiak a mai napig sem tudtak megbocsátani a komaszkoknak. Tréfásan még ma Is a szemükre vetik olykor ezt a „hltszegést“. Templomai közül a legértékesebb a székesegyház. Ezt lombardiai gót stílusban kezdték építeni a XIV. században s a reneszánsz korban fejezték be. Reneszánsz portáljai a legszebbek közé tartoznak Eszak-Itáliában. A dóm főbejárata körüli teret elzárták a Járműforgalom elől, s Így Itt sétálgatnak, csoportokba verődve beszélgetnek az emberek, ami oly jellegzetes az olaszok életmódjára. Sokan beérik azzal Is, hogy leülnek a plazzán a számtalan kis kávéház valamelyikének kitett asztalához s átadják magukat a dolce far nlentének, az édes semmittevésnek. Como és környéke bevonult az újabbkori történelembe Is: A közelben, a tó északi partján fekvő Dongo városkában fogták el és végezték ki az olasz partizánok Benito Mussolinit. A Lago dl Como ugyan tőlünk jóval délebbre fekszik, de mivel helyenként a 2000 méter magasságot Is meghaladó hegyek zárják körül, vizének hőmérséklete semmivel sem melegebb a ml tavainkénál. Ezért csak Júliusban és augusztusban alkalmas fürdésre. Az üdülőidény azonban lényegesen hosszabb, mivel az olaszok a forró nyár elől a városokból a hegyekbe menekülnek, ahol üde a levegő. Nagy előny az is, hogy lényegesen hosszabb az Iskolai vakáció, ami Olaszországban már Június közepén kezdődik és szeptember végéig tart. Számos olasz család ezért előbb Júliusban—augusztusban Ide utazik a hegyek közé, a tavakhoz, s csak szeptemberben tölti szabadságának fennmaradó részét a tengernél. Ezért nem lep meg, hogy a tó megszakítás nélkül körös-körül van véve falvakkal és nyaralótelepekkel, ezek a utóbbi években egyre nagyobb kiterjedésüek, mivel a milánóiak egyre több üdülőházat és villát építenek Itt. Ami a nyári vendégek nemzetiségét Illeti, az üdülők túlnyomó többsége olasz, mert a külföldiek Inkább felkapottabb, híresebb, olyan nyaralóhelyeket látogatnak, amelyek a nagy utazási irodák programjában szerepelnek. Ennek köszönhető, hogy a tó környékén közelről szemlélhetjük az igazi, hamisítatlan olasz életet, sokkal inkább, mint bárhol másutt a turistáktól elárasztott Itáliában. A Como-tö környékének mint üdülőhelynek története a messzi múltba nyúlik vissza. A comól Vll-Szleszta a plazzán la PUnlanáról már Plinlus Is megemlékezik. Később az arisztokrácia tagjai jártak ide nyaralni. Ennek emléke például az Odeschalchi-palota. A legszebb és leghíresebb talán a Tremezzo és Cardenabbi között fekvő Villa Carlotta. Ezt a milánói derlei őrgróf építtette a XVIII. században. Később a kis palota kiterjedt parkjával Adalbert porosz herceg birtokába került, aki leányának, Charlotte-nak adta nászajándékba, Innen a villa mai neve. A palotának nagyon szép műkincs-gyűjteménye van, Itt őrzik többek között Canovának „Amor és Pszükhé“ fehérmárvány szoborcsoportját. Magánál a palotánál Is érdekesebb azonban a teraszszerűen kiképzett kert. A palota és a tópart közötti térség, amely valamikor nyilván reprezentációs célokra szolgált, valószínűleg eredeti kertészeti-építészeti megoldásában maradt fenn. A park további része lényegében egy nagy botanikus kert, ahol mindenféle trópusi növények is tenyésznek. A tó környékén rengeteg a klsebb-nagyobb vendéglő, trattoria; legtöbbjük az asztalokat kiteszi a tópartra nyúló teraszokra, ezeket esténként színes fényfüzérek világítják meg, emelve az amúgy is romantikus hangulatot. Ebben nyilván az olaszok veleszületett Irtózása nyilvánul meg a sötétséggel szemben. Ezeknek a vendéglőknek specialitásai közé tartoznak az olajban ropogósra sült kis halak. A trattoriák majd mindig zsúfoltak, mert az olaszok rendkívül szeretik a társaságot, előszeretettel járnak barátaikkal vendéglőbe vacsorázni. Általános megállapítás, hogy Olaszország északi és déli része annyira más, mintha két külön ország lenne. A neoreallsta filmekből biztosan mindenki ismeri a népolyl, szicíliai viszonyokat, az ottani nyomort, a „festői“ piszkot, a szűk sikátorokban kiakasztott száradó fehérneműt. Mindennek Itt nyoma sincs. Észak-Olaszországban, az Alpok vidékén mindenütt kínos a tisztaság. így van ez teljes mértékben Comóban Is. Nemcsak az utcákat takarítják naponta, de gondosan ügyelnek a kikötő tisztaságára Is, ezt munkások csónakon járják be és lapátszerü fonott drótkosérral kiszedik a vízből a folyók által lehordott növényzetet és egyéb tlsztátalanságot. Valóban, Como semmivel sem marad el a szomszédos Svájc tisztasága mögött.
