A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
(Részlet) Korenský: A nemzet szerencséje 26. A szerencsés nemzetnek ezt a 18 ismertető jegyét, melyet Izráei szent népének a példájával megvilágítottunk, más nagyobb és szerencsésebb nemzetek (chaldeusok, perzsák, görögök, rómaiak stb.) példájával is igazolhatnánk, de mivel remélem, hogy a dolog önmagában véve is elég világos és nem volna helyénvaló a hosszadalmaskodás, térjünk rá arra, hogy ezen szabályok és példák tükrében megvizsgáljuk, mennyire vagyunk szerencsések mint a nemzet tag jai, vagy mennyire érezzük a szerencse hiányát. 27. Azonban elöljáróban ismételnünk kell a költőnek azt a mondását, hogy semmi sincs, ami minden tekintetben bal dog. Mert ha semmi sincs teljesen boldog, ilyen nemzet sincs. A legtöbb nemzet nélkülözi a szerencsének már említett, legtöbb feltételét: ha nem számra nézve, de fokozat dolgában. Maga a többieknél jobban kedvelt és valamennyi nél boldogabb zsidó nemzet időnként mennyire érezte szerencséjének fogyatékosságát! Ez mindjárt kitűnik, ha megvizsgáljuk, minő sorsa Egyip tómban és a pusztában való tartózkodása alatt egyrészt a jámbor és bölcs bírák, a különféle királyok alatt, mint pl. Dávid, Salamon, Jozafát, Josia idején, amikor minden virág Kurucz Sándor felvétele. zott, másrészt az istentelen uralkodók alatt, mint pl. Roboam, Manasses, Achab, Jesabel stb., akinek a kormányzása alatt minden romlásnak indult, míg össze nem dőlt, úgyhogy nem volt az ég alatt szánalmasabb ennek a nemzetnek a fiainál. 28. Ugyanily változékony a sorsa a föld többi nemzetének is, úgyhogy egyszer felemel kednek, másszor összeroskadnak, egyszer fényben úsznak, másszor elhomályosulnak, egyszer szerencsések, máskor szerencsétlenek, aszerint, amint erényeik bűneiket, szorgalmuk tétlenségüket, bölcsességük esztelenségüket felülmúlja, vagy megfordítva, vagy aszerint, amint Isten, a világ ura (ugyanis a vak véletlennek a gondviselés birodalmában nincs helye) kiosztja az emberek és egész népek között a jutalmat és büntetést, miközben egyeseket boldoggá tesz, másokat boldogtalanságra kárhoztat. 29. Lássa tehát ás mérlegelje sorsát a többi nemzet, ha szükségesnek tartja megismerni jó vagy rossz helyzetét. Nekünk most alkalmunk ki nálkozik arra, hogy ezen szabályokat a magyar nemzetre alkalmazzuk. Adja Isten, hogy jó eredménnyel. 31. I. Lássuk tehát egymástól elkülönítve először a hiá nyokat és betegségeket, azután ezek okait, végre az orvoslás szereit. 32. Senki sem fogja mondani, hogy a magyar nemzet nagy nép, ha figyelembe veszi, hogy egyetlen, nem is nagy kiterjedésű és nem is sűrűn lakott ország határai közé van szorítva s ezt a földet sem maga lakja, hanem földjének jó részét, ha nem a nagyobbat, németek, szlovákok, rutének, oláhok és törökök lakják. 33. II. Senki sem tagadhatja, hogy földje jó, s hogy termékenység dolgában Európa legjobb részeivel versenyez. Mégis sok éhező akad itt, gyakori az éhínség, a pestis, a különféle betegség, igen gyak ran idő előtt halnak el itt az emberek, úgyhogy messze tájon rossz híre van ennek a földnek, mint amely a saját lakosait elnyeli. 34. III. Nyilvánvaló, hogy nemcsak magyarok (hunnokj lakják ezt a földet, hanem fennmaradt rajta az ősi lakosságnak sok ivadéka, észrevétlenül máshonnan is sok német, rutén, oláh, sőt török telepedett be. Ezért lakosai nem egy-, hanem legalább is ötféle nyelven beszélnek, s e nyelveket egymástól egy egész világ választja el, úgyhogy egyik ember a másikat éppúgy nem érti meg, mint a bábeli toronynál, hacsak nem (a közös) latin nyelven beszélnek (amely a hatodik és teljesen új nyelv), vagy ha valaki két-, három vagy négy nyelvet meg nem tanult, de egyet sem jól, amint történni szokott. A nemzeteknek, nyelveknek, erkölcsöknek ez a keveredése bizonyos műveletlenséget okoz vagy emlékeztet rá és nyilvánvalóan útjában áll a közös boldogulásnak. 35. IV. Ami szomszédainkat illeti, csaknem minden oldalról olyan népek vesznek körül, hogy az óhajtott békét ritkán lehet élvezni az állandó bizonytalanság és félelem miatt. félelmen értem egyrészt azt a félelmet, melyet a németek rettegett hatalma (mivel úgy látom, itt nem csekélyre becsülik) kelt, másrészt azt, melyet a barbár és kegyetlen török nép gyakori, véres betörései már másfél század óta okoznak s amelyek mindent bizonytalanná tesznek, mert gyakran rabságba hurcolják a népet s napról-napra még nagyobb romlásba taszítják az országot és nemzetet. 36. V. Valamikor ügy látszott, hogy ennek a vad ellenségnek a nemzet magában is ellen tud állni, mert a Hunyadiak korában a török egész erejét szerencsésén feltartóztatta, támadását visszaverte, de mivel a harcias nép vitézsége gyengülni kezdett, egy teljes évszázadon keresztül a németek segítették. Csakhogy nem a kívánt sikerrel, amenynyiben a törökök, akikkel kétes harcban egyszer győzelmesen, másszor vereséggel küzdöttek, az ország belsejébe mélyebben behatoltak, elfoglalták ezeket a beljebb eső helyeket s a nemességet odajuttatták, hogy kénytelen volt az ország végső szélein, a Németország és Lengyelország határain levő hegyes vidékeken megtelepedni (miközben magának is, maradék jobbágyainak is elég kellemetlenséget okozott): a németek pedig akár nemzeti gyűlöletből, akár azért, mert más vallásúak voltak, akár más okból el akarták nyomni azokat, akiket védelmezniük kellett volna, úgyhogy a magyarok gyakran kénytelenek voltak erőszakkal szemben erőszakot alkalmazni és azzal megalázni magukat, hogy a németek kiűzésére a törökök kel kellett egyességre lépniük. 37. VI. Kedves magyarok, a belső békét inkáb óhajtanotok kell, mint dicsekedni vele. Mert ha van hely a nap alatt, ahol az irigység és gyűlölség az úr, ahol az emberek belső gyűlölettel és ellenségeskedéssel emésztik magukat vagy legalábbis nem törődnek magukkal, hanem elhanyagolják ügyüket, itt van (ez a hely).
