A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
A CSKP KB gazdasági életünk konszolidációjára hozott határozatai nagy visszahngot váltottak ki dolgozóink körében. Üzemeinkben komolyan megvitatták a határozatokból eredő tennivalókat, s konkrét intézkedéseket foganatosítottak a munka jobb megszervezésére, a termelés növelésére. Gazdasági életünk különböző területeiről hívtunk szerkesztőségünkbe szakembereket, hogy elbeszélgessünk velük azokról a feladatokról, amelyek a CSKP KB határozataiból erednek. Kerekasztal beszélgetésünkön resztvettek: Mihály Géza mérnök, az SZSZK kormánya Nemzetiségi Titkárságának közgazdasági szakelőadója, Balázs Béla, a pozsonyi Elektrotechnikai Berendezések Gyárának műszaki ellenőre, Csík Játios, a komáromi Hajógyár gyártási igazgatóhelyettese, Papp József mérnök, a Dunaszerdahelyi Jnb pénzügyi osztályának vezetője és Szikora István, a füleki Kovosmalt gyártásvezetője. A beszélgetést szerkesztőségünk részéről Mács József vezette. Feladatok és tennivalók Beszélgetés gazdasági szakemberekkel Hét: Hogyan fogadták közgazdasági és műszaki dolgozóink pártunk plenáris ülésének gazdaságpolitikai állásfoglalását? Mihály Géza: A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris ülésein a népgazdaság problémáinak megoldására hozott határozatait és a gazdaságpolitika fő feladatainak célkitűzését a gazdasági konszolidációs folyamat Igen fontos és jelentős lépésének tartom. Azoknak a deformációknak és nehézségeknek az eltávolításáról van szó, amelyek gazdaságunkban a hatvanas évektől kezdve felgyülemlettek és az utolsó két évben megsokszorozódott erővel jelentkeztek. A felhalmozódott fogyatékosságok következményeit mindannyian érezzük, s úgy vélem, nem kell hangsúlyozni, hogy leküzdésük és teljes felszámolásuk mindnyájunk közös feladata. A legszembetűnőbb gazdasági problémák közül meg kell említenem: a kereslet és a kínálat közötti egyensúly megbomlásét, a megkezdett és befejezett beruházások, ill. építkezések közötti aránytalanságot, a lakásproblémát, valamint a tüzelőanyag- és villanyáramellátás nehézségeit. A felsorolt problémák fő okait a tervezés szerepének és fontosságának lebecsülésében, a szervezés hiányosságaiban, a munkaerkölcs és munkafegyelem lerombolásában látom. Szikora István: Üzemünk közszükségleti cikkeket gyárt. A határozatokban kitűzött feladatokat lebontottuk. dolgozóink tudomásul vették feladataikat: Lenin születésének 100. évfordulója és Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére kötelezettségvállalásokat tettek. Ennek eredménye megmutatkozott már februárban, amikoris a termelési tervet 100 százalékra teljesítették. Nehézségek: Nézetem szerint a konszolidáció fontosságát nem minden üzem veszi komolyan. Hogy egy példát is említsek: Kooperációs kapcsolatban állunk a nagyszombati Kovosmalt vállalattal. Nos a Kovosmalttól vagy nem kapunk öntvényt, vagy kevesebbet kapunk, vagy nem kapjuk meg időben. Szerintem szükséges a vállalatok együttműködéséhez az, hogy kölcsönösen kielégítsék egymás igényeit. Mi például teljes mértékben teljesítettük kötelezettségeinket, partnerünkkel, az érsekújvári Elektrosvittel szemben, sokszor még saját termelésünk rovására is. Csík János: Szándékosan kapcsolódom ehhez a kérdéshez. Míg a fíllekiek a belső piacra termelnek, mi kivitelre gyártunk. Nálunk ezek a problémák mindinkább előjönnek, s mi nagyon örültünk annak, hogy a párt végre egyenes irányt szabott. Régebben ugyanis az volt a helyzet, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium megkötötte a szerződést a Szovjetunióval, s azzal már nem törődött, hogy például a gépeket honnan kapjuk. Pedig nálunk a termelési folyamat 70 százaléka szerelési munkálatokból áll. Rámutatnék egy nagyon furcsa dologra: a tervek úgylátszik nem voltak kötelezők minden üzemre, s az addig monopol helyzetben levő gyárak az ún. irányszámos irányításban méginkább monopol helyzetbe kerültek. Bízunk abban, hogy a bürokratikus irányítási rendszer ugyan nem tér vissza, viszont lesz bizonyos mindenkire kötelező tervezés. Üzemünk február elején kapta meg a tervet, mely szerint 33 millió korona értékű áruval fogunk többet termelni az idén, mint az előző években. A múlt hét elején a mesterekkel, művezetőkkel megtartott aktívaértekezleten lebontottuk a tervet, s ma már minden dolgozó pontosan ismeri feladatait. A napokban adtuk át a legújabb hajót a Szovjetuniónak, s dolgozóink kérésére Lenyinszkaja Iszkrának (Lenini Szikrának) neveztük el. A „keresztanya“ a bratislavai szovjet tőkonzul felesége lett. Kidolgoztuk a legfontosabb műszaki Intézkedések tervét s az öszszes fontos feladatokat, amelyek a terv végrehajtásának érdekében szükségesek. Például elhatároztuk, hogy pártbizottságunkkal karöltve áprilisban műszaki és közgazdasági konferenciát szervezünk az önköltség csökkentése s a progreszszív hajógyártási folyamat bevezetése érdekében. A pferovi gépgyár, amellyel kooperációs viszonyban vagyunk, sajnos nem respektálja a szerződést (késedelemesen szállítja a fedélzeti gépeket). Azt kérjük a vezérigazgatóságtól, hogy hasonló eseteket, ha kell, vigyen döntés végett akár a minisztérium elé, hiszen ez a mi számunkra a „lenni vagy nem lenni“ kérdése. Ebben az évben gazdasági szerződést akarunk kötni a Szovjetunióval, melynek értelmében az eddigiektől eltérően olyan hajókat gyártanánk, amelyek megfelelnek a tengeri regiszter feltételeinek is. Olyan bérpolitikai irányvonalat igyekszünk kialakítani 1970-re, amely biztosítja a tervfeladatok teljesítését. Ilyen és hasonló konkrét pontokat fektettünk le (összesen 44-et), ezek mind a konszolidációs tervet támogatják. Hét: Az eddigiekből kiderült, hogy önállóan egyetlen üzem sem képes feladatait teljesíteni. Csík János: Egyet tisztázni kellene, az együttműködő üzemek nem nekünk tesznek azzal szívességet, ha szerződésbeli kötelezettségeiket pontosan és időben teljesítik. Például a pferovi gépgyár termékeinek mindössze két százalékát szállítja nekünk. Ez viszont nálunk élet-halál kérdése. Ml a minőséget drákói szigorral figyeljük. De: ha a pferovi gépgyár nem teljesíti kötelezettségét, milyen pönálét fizethet két százalék után? Sajnos az említett gyárnak nincsenek versenytársai. Ugyanígy vagyunk a többi kooperációs üzemmel, hiszen például szivattyúkat csak egyetlen üzem gyárt ebben az országban. Szikora István: Üjra biztosítani kell a tervek tekintélyét. Tudatosítanunk kell, hogy a konszolidációt csak a tervek százszázalékos teljesítésével támogathatjuk. Szerintem a szakmai igazgatóságok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a központi irányítás szerepe meggyengült. Csík János: A monopol helyzet olyan hatalmi pozíciót biztosított egyes vállalatoknak, amit központi intézkedések nélkül nem lehet áttörni. Papp József: Szerintem mindig figyelembe kell venni a specifikus helyzetet. Nyilvánvaló, hogy mivel .a komáromi hajógyár hetven százalékban más üzemekre szorul, függő viszonyban van velük szemben. Szikora István: Azon a véleményen vagyunk, hogy minálunk nem lehet a szó szoros értelmében monopol helyzetbe került üzemekről beszélni. Csík János: Az utóbbi időben az volt a helyzet, hogy egyes üzemek tetszés szerint emelhették termékeik árát. Mi ezt, mivel exportra gyártunk, nem tehettük meg. Szikora István: Jó lenne már rátérni az érvényes bérrendelkezések szigorú betartására, ami azt jelentené, hogy egyes kisüzemek nem emelhetnék tetszésük szerint a dolgozók bérét. Vagyis mondjuk, egy hatos bérkategória mindenütt hatos lenne. Különben az újabb rendeletek szerint a jogtalan áremelésekből származó jogtalan hasznot a vállalat köteles befizetni az államkasszába. Papp József: Abból a tényezőből kell kiindulni, hogy az emberekkel mindenütt meg kell értetni, mi a jelenlegi cél. 1969. első felében az inflációs folyamat elérte csúcspontját. Ezt valamiképpen meg kellett akadályozni, egy-két Intézkedés történt ennek érdekében, de nem a teljes felszámolás. A fő nehézségeket pártunk mindenekelőtt a következő problémákban látja: 1. belső piac, 2. beruházások, 3. a nemzetközi kapcsolatok megoldása. Persze az intézkedések nemcsak az infláció megállítására, hanem a távlati gondok megoldására is vonatkoznak. Ezt viszont csak erkölcsi tényezőkkel tudjuk elérni. Tehát egyik fontos tényező a terv megszilárdítása. Nálunk pillanatnyilag árbefagyasztás van. Ez viszont csak átmeneti állapot lehet, hiszen az árkalkuláció a gazdasági élet egyik fontos tényezője. Tehát senki sem számolhat azzal, hogy árbefagyasztással megoldjuk a helyzetet. Feladatok? A nemzeti bizottságok területén a tervek telejsltésének feladata, a szocialista verseny felújítása (például a dunaszerdahelyi járás 94,5 milliós felajánlást tett). Balázs Béla: Véleményem szerint az üzemekben rossz a munkaszervezés. Egy-egy termék előállítására sokkal több időt fordítunk, mint
