A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-15 / 10. szám
&ű C/ú u lbáron L. Tibor utolsó arcképe Áz élet szép. Még akkor Is, ha tele van csalódással. Mert netn ott kezdődik a Jó, hogy gondtalanok vagyunk. Hanem, hogy vagyunk. Hogy reggelente feszülő erőnket érezzük. Hogy nappal belevillan szemünkbe a napfény. Hogy alkonyaikor belekapaszkodik fürtjeinkbe a szellő. Hogy élünk. Hogy létezünk. Hogy mi vagyunk a világ, s ml vagyunk ebben a világban a minden. Ugye, fgy érezted te is, kedves kis L. Tibor? Ugye nem bántad, hogy tizenhat és féléves fejjel férfimunkát kellett végezned? Hogy támasza lettél megrokkant apádnak, beteges anyádnak? Ugye, Jó volt élnil fojtó gondok közt is, te virgonc kis kamasz? Miért nem örvendsz hőt az életnek ma is? Miért fekszel összetört ta^ gokkal, hamtiszfnü arccal lent a fagyos földben? Ezt kérdezi apád, ezt kérdi a falu, s ezt kérdjük mindnyájan, kik úgy szeretünk élnli A tragédia Január utolsó vasránapja volt. Csend ült még Albáron, pihent a falusi nép, legfeljebb, az asszonyok sürgölődtek reggelit készftve a tűzhelyek körül. L-né is szalonnát pirított, amikor beállított la konyhába Tibor. — Adjon valami liarapulvalót — szólott oda mostohaanyjához. — Ki kell mennem a telepre. Géza bácsi, a szövetkezet traktorosa trágyalovet szívat a csirkeszállás melletti tárolóból. Segíteni akarok neki. — Te sem nyughatsz még ünnepnap regeién sem — zsörtölődött az asszony. — Inkább pihennél egy darabig, eleget lótol-futol a munkanapokon. — Tudta azonban, hogy hiába való a beszéd, önfejű la gyerek, reggelit készített neki. Tibi ezt becsomagoltatta s máris futott a csirkeszállás felé. Itt várta aztán az a szörnyű végzet, amely szive mélyéig megrendítette nemcsak Albár lakosságát, de a szomszédos falvak népét Is. A trágyalé fontos tápláléka a földnek. Ezért aztán egy tárológödörbe vezetik le az Istállókból az állatgondozók. Innen pedig tartálykocsiba szivattyúzzák s ebből locsolják szét a földeken. B. Géza, az egyesített madl és albárl földművesszövetkozet traktorosa a hagyományos módon akarta klszivatnl a gödörből a trágyáiét. Traktorához hozzákapcsolta a villámgyorsan forgó kardántengellyel működő szivattyút és munkához látott. Ott sürgölődött Tibor is, akt egyébként brigádmunkása volt a szövetkezetnek. Hogy aztán mi történt, azt csak a fiú tudta volna megmondani. Tény az, hogy egyszerre csak leállt a traktor s a kardántengely és az összekapcsoló szerkezet között ott feküdt Tibor — összezúzott testtel. Mire kijöttek a mentők, már nem segíthettek rajta. Tetemrehívás Színhely az albárl szövetkezeti iroda. Itt beszélgettem a falu és a szövetkezet négy funkcionáriusával: Tóth Rudolf hnb-elnökkei, Bogyai Ignác eísz-elnökkel, Német Lóránt főkönyvelővel és Bíró Pál főzootechnikussal. A négy megrendült ember ezeket mondta: — Képtelenek vagyunk kideríteni, hogy e szörnyű baleset miatt kit terhel a felelősség. Mi régen megtiltottuk már, hogy Tibor ott lábat lankodjon a gépek körül. A fiút az áltatok mellé osztottuk be, semmi keresnivalója sem volt hát a szivattyú körül. Különben is azt, amely a szerencsétlenséget okozta, régen nem használtuk. Egy másik, új gé> pünkkel kellett volna a traktorosnak dolgoznia, annál is inkább, mert ez el van látva védőberendezéssel. — Traktorosunkról sem hisszük, hogy szánszándékkal könnyelmflsködött volna — folytatták a funkcionáriusok. Sajnos őt nem hallgat hatja most meg, mert Szerdahelyre ment, oda idézték bo. Ml azonban komoly megfontolt embernek ismerjük, amit az is bizonyít, hogy felelős funkciókat tölt be. Egyrészt pártelnökünk, másrészt alelnöke iá íöldművesszövetkezetnek. 0 egyébként tagadja, hogy segíteni hívta volna a gyerm-aket. Maradt tehát az a feltételezés, hogy a gépeket kedvelő L. Tibi csak úgy kedvtelésből lopakodott oda a szivattyúhoz. így kaphatta el ruháját a villámsebesen forgó tengely, mely aztán másodpercek alatt végzett vele. Ami pedig a használaton kívüli és védőberendezéssel el nem látott gép Üzembeállítását Illeti, ebben hibát követett el B. Géza traktoros, ü azonban arna hivatkozik, hogy sürgős volt a reája bízott munka, s az új géppel nem végezhette ezt el. Nem végezhette azért,’ mert nem illett hozzá a szívócső! A gyilkos masina Szemtől szemben A szövetkezet után ia szerencsétlenül Járt L. Tibor szülői házát kerestem fel. Megtehettem ezt annál Is Inkább, mert úgy értesültem, hogy a gyermek tetemét Pozsonyba szállították, és onnan csak a temetés napjára hozzák vissza. Tudtam, hogy egy halott gyermek szüleinek meglátogatása nem kellemes feladata. Ezt az albárl látogatást; azonban nem felejtem el soha. Nemcsak, mert szlvbemarkoló volt annak az öszszetört, magán kívül levő édesapának a zokogása, hianem egy iszonyatos intermezzó miatt. Amikor ugyanis mintegy félórai beszélgetés után arra kértem az apát, hogy mutassa meg fia valamelyik fényképét, a zokogó ember sarkig kitárta a szobába vezető ajtót, fis Íme, ott feküdt a fiú nyitott koporsóban, krétafehér arccal a pislogó fényben ... Epilógus Hát ennyi volt a kis Tibor története. Másnap elterontték, százak és százak könnyeztek koporsója mellett, s holnap talán már csak szülei emlékeznek rája. Pedig a tragédia emlékének sokáig kellene élnie. El kellene jutni minden faluba s naponta, percenként kellene beledörömbölnie az emberi szivekbe: Emberek, Ifjak és idősek, vigyázzatok életetekre, testi épségetekrel Necsak a gyárakban, necsak az üzemekben követeljétek meg a gépek védőberendezéssel való ellátását és az elővigyázatossági szabályok szigorú betartását, hanem a mezőgazdaságban is. Mert nem egyedülálló az albárl kisfiú szomorú esete! VigyáZr zatok hát emberek, vigyázzatok ifjak és Idősek, panasztok, traktorlsták és szövetkezeti vezetők, ne járjon a halál a szövetkezetekben! NEUMANN IANOS
