A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-15 / 10. szám
Japán repülőgépek támad jók az amerikai csen des óceáni flotta egységeit Pearl Harbornál Ugyanakkor egyes szélsőséges militarista politikusok nyíltan követelik, hogy japán csapatok szállják meg Holland-Indiát. A nácik szempontjából balsikerű angliai légi csata után, amikor is kiderül, hogy a Luftwaffe nem tudja megszerezni a La Manche-csatorna felett a légiuralmat, a japán Konoye-kor mány óvatosabban folytatja terjeszkedési politikáját. Gyökeresen megváltozik azonban a helyzet június 22 után. Július végén a vichy francia kormány beleegyezik abba, hogy japán csapatok szállják meg Indokína déli részét. Ezzel az engedménnyel Indokína gyakorlatilag Japán uralma alá kerül. Július 26-án az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Oj-Zéland és Holland- India kormányai megtorlásul zárolják a japán követeléseket, a kereskedelmi forgalomban jelentős korlátozásokat léptetnek életbe, nem szállítanak Japánnak kőolajat, ólmot, cinket, gumit és más, a haditermelés szempontjából fontos nyersanyagokat. A Japán kormányt igen érzékenyen érintik ezek a korlátozó rendelkezések, és ezért augusztus 28-án Konoye miniszterelnök javaslatára tárgyalások kezdődnek Washingtonban a vitás kérdések rendezésére A tárgyalásokon azonban semmi közeledés nem jön létre a két fél álláspontja, között. Az amerikai fél igen határozott hangú jegyzékben rögzíti álláspontját. Először: Japán ismerje el a csendes-óceáni országok területi sérthetetlenségét, másodszor: vonja ki csapatait Kínából és Indokínából. Roosevelt elnök november 17-én fogadja Kuruszu nagykövetet, a tárgyalásokra kiküldött japán diplomatát. Három nappal később a japánok előterjesztik új javaslataikat, ezek lényege: Japán egy későbbi időpontban hajlandó kiüríteni Indokínát és nem terjeszkedik tovább dél felé, ha Holland-lndia és az USA ellátja stratégiai nyersanyagokkal, és ha szabad kezet kap Kínában. •i. , Ai amerikai Kotla fekete napja A- diplomáciai tárgyalások még folynak Washingtonban, amikor 1941. december 7-én reggel 7 óra 2 perckor a Hawai-szigetcsoport Oahu szigetétől keletre egy őrszolgálatban levő tengerésztiszt északi irányból nagyobb légihaderő közeledését figyeli meg. Jelenti parancsnokának, de az — abban a hiszemben, hogy amerikai gépekről van szó — szükségtelennek lát minden további intézkedést. Nyolc óra előtt néhány perccel mintegy 150 repülőgép jelenik meg a Hawaii-szigetcsoport fővárosa, Honolulu fölött és zárt harci alakulatokban az USA legnagyobb csendes-óceáni tengeri . támaszpontja, Pearl Harbor felé tart. Japán légi és tengeri erői a Hawaii-szigetekkel egyidőben megtámadják a Maláj-szigeteket, Sziámot, Hongkongot, Guamot, a Fülöp-szigeteket és Wake szigetét. Japán tehát meglepetésszerű támadást indított az egész csendesóceáni térségben. Roosevelt elnök másnap üzenetet intéz a kongresszushoz, ismerteti az eseményeket és kéri a kongresszust, jelentse ki, hogy 1941. december 7, vasárnap óta az Egyesült Államok és Japán háborúban állnak egymással. A második világháború lángja átcsapott a Távol-Keletre is. A csendes-óceáni amerikai flotta rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett Pearl Harbornál. A japánok elsüllyesztenek 5 csatahajót, 3 torpedórombolót, egy aknarakó hajót és egy célpontnak használt kimustrált öreg hadihajót; súlyosan megrongálnak 3 csatahajót, 3 torpedórombolót, azonkívül sok kisebb hajóegységet. A támaszponton a támadás idején 273 repülőgép állomásozott, ezek közül 252 gépet pusztítottak el a japánok, többségüket a földön. December 11-én — a japán kormány kérésére — Németország és Olaszország megüzeni a háborút az Amerikai Egyesült Államoknak. Ezt megelőzően azonban Hitler már december 8-án parancsot adott az egész német hajóhadnak: bárhol amerikai hajóra bukkannak, támadják meg azokat! Japán »ikaraii A japán orvtámadás egyébként nemcsak Pearl Harbornál, hanem másutt is nagy eredményeket hoz. 1941. december 10-én japán repülők felfedezik, hogy a csend&s-őceáni brit hajóhad két leghatalmasabb egysége, a Repulse csatacirkáló és a vadonatúj Prince of W^les csatahajó erős torpedoromboló kísérettel a Maláj-szigetek északi partjai felé tart, megakadályozni a japán csapatok partraszállását. A flottacsoportot maga Philips tengernagy, a csendes-óceáni brit hajóhad parancsnoka vezeti. A felderítő repülők jelentései alapján japán bombavetők támadják meg áz angol csatahajókat és alig két óra leforgása alatt elsüllyesztik a brit hajóhad e két büszkeségét. Az amerikai és az angol flottát ért veszteségek döntő hatással vannak az első hónapok hadműveleteire. A japánok megszerzik a Csendes-óceánon a tengeri uralmat, és a levegőben is ők vannak fölényben, így az elszórt, magukra hagyott angol, amerikai és holland támaszpontok egymás után kerülnek japán kézre. Wake szigete ellen szinte Pearl Harbor megtámadásával egyidőben indul meg a japán akció. Négy napig támadják a sziget védőit a japán repülőgépek. Az amerikai csendes-óceáni parancsnokság nem tud utánpótlást, erősítést küldeni. Egy alkalommal, amikor a Hawaii-szigeti tengerészeti parancsnokság rádión — inkább csak udvariasságból — megkérdezi a védőket, hogy van-e valamire szükségük, Wake védőinek ez a híressé v£lt válasza érkezik: „Ha lehet, küldjétek még több japánt...“ Honkong 17 napig áll ellen a japánoknak, a Maláj-félsziget déli csúcsán levő Szingapúr ostroma egy hónapig tart. Elfoglalása után a japánoknak ölükbe hull Szumátra, Jáva, Borneo és Celebesz. A Fülöp-szigetek stratégiai jelentősége szintén rendkívül nagy, hiszen a szigetcsoportot északra lézáró. Bataan-szigétek mindössze 80 mérföldnyire vannak Formozától. December 10-én a japánok légitámadással elpusztítják a Fülöp-szigetek legnagyobb hadikikötőjét, Cavitet, ugyanezen a napon partra szállnak Luzon szigetén. Az amerikai csapatok a japán túlerő elől kénytelenek lassan visszavonulni, de még csaknem öt teljes hónapon át ellenállnak; az utolsó védelmi pont, Corregidor sziklaerődje csak 1942. május 6-án adja meg magát. Midwojr 1941, december 7-től 1942 májusáig Japán olyan győzelmeket arat a Távol-Keleten és a csendes-óceáni térségben, amelyek — nyugodtan mondhatjuk — jelentőségükben felülmúlták Hitler összes addigi hódításait: 1942 nyarán a japán fegyveres erők tengeren és szárazföldön kereken 50 millió négyzetkilométernyi területet tartanak ellenőrzésük alatt. A területi hódítás jelentőségét nagyban növeli az, hogy Japán a meghódított területeken minden fontos nyersanyagot, olajat, kaucsukot, ónt, rezet, gumit megtalált, amire csak szüksége van. A Berlin—Róma—Tokió tengely 1941 őszutóján kedvező helyzetben volt. Két amerikai történész, Newins és Commager azt állítja „Az Egyesült Államok rövid története" című munkájában, hogy „1941 decemberében nemcsak lehetségesnek, hanem a legteljeseub mértékben valószínűnek látszott, hogy Németország a Kaukázuson vagy Észak Afrikán keresztül előrenyomul Kelet felé — ugyanakkor Japán Kínán és Burmán keresztül Nyugat felé tör át, és a két nagy tengelyhatalom Indiában egyesül, s ezzel a világ háromnegyede az ő jármuk alá kerül“. De szerencsére ez ném következik be. Az észak-afrikai fronton Rommel híres Afrika-Korpsa nem tudja legyűrni a lengyel és csehszlovák egységekkel is kiegészített brit birodalmi csapatok ellenállását, nem tudja elérni a Szuezi-csatornát, és 1941 decemberében a szovjet hadsereg Rosztov, Leningrad és főképp Moszkva alatt irtózatos vereséget mér Hitler válogatott hadosztályaira, így Hitler nem tudja beváltani azt az ígéretét, hogy Európában 1941-ben befejezi a háborút a Szovjetunió ellen. De hozzájárul a tengelyhatalmak Kudarcához, hogy a távol-keleti háborúban a japánok súlyos stratégiai hibákat is elkövetnek. Ezek közül a legdöntőbb: nem mérik fel kellőképpen és kiaknázatlanul hagyják azt az óriási lehetőséget, amelyet a Pearl Harbor-i támadás a számukra megnyitott, nem szállítanak csapatokat partra a stratégiailag fontos Hawaii-szigeteken. ' 1942 májusában a Korall-tengeren összecsap a japán és az amerikai tengeri haderő. Ez az első tengeri csata a világtörténelemben, amikor a csatahajók nem játszanak lényeges szerepet: a döntő szerep a repülőgép-anyahajóknak, helyesebbep a róluk felszálló bombázó és harci repülőgépeknek jut. A tengeri csatában az amerikaiak elvesztik ugyan a Lexington repülőgép anyahajót és még két hajójukat, de ugyanennyi a japánok vesztesége is. A japánok előretörése azonban 1942. június 4 és 6 között a Midway-sziget közelében vívóit csatában reked meg véglegesen. A csendes-óceáni amerikai haditengerészet főparancsnoksága japán rejtjeles táviratok megfejtése útján jó előre értesül arrót, hogy hatalmas japán inváziós flotta — mintegy ötven szállítóhajó és harminc csatahajó — indult a Hawaii-szigetcsoport megtámadására, és kellő időben megteszik a szükséges ellenintézkedéseket. Három nap, három éjjel tombol Midway szigete körül az elkeseredett küzdelem. Az amerikai tengeri és légierők elsüllyesztenek négy japán repülőgép-anyahajót, két nehézcirkálót, három torpedórombolót, súlyosan megrongálnak három csatahajót, három cirkálót, lelőnek 275 reülőgépet. Az eredmény: a japán inváziós flotta kénytelen visszafordulni. Ez az első japán vereség a Távol-Keleten, ezután már a japán tengeri, szárazföldi és légierők nem tudnak többé számottevő sikert elérni, a frontok megszilárdulnak. 1942 júliusában fordulat állt be a távol-keleti háborúban is!
