A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-01 / 8. szám
A CSMTKÉ karnagyai ny ilatkoznak Szerkesztőség: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara öt év alatt igen szép utat tett meg. Melyek a fejlődéshez szükséges további teendők, és az 1970-es esztendőben milyen új számokkal gazdagodik a repertoár? Szerkesztőség: Szeretnénk, ha az énekkari tagok fegyelmezettségéről és a kórus helyzetéről is szó esne. Hogyan látja mindezeket Ön? Szerkesztőség: Van-e lehetőség az énekkarban kórusvezető képzésre, s vannak-e konkrét elképzelések a szlovákiai magyar kórusmozgalom fellendítésére? Vass Lajos Erkel-díjas: Az öt év egyenesvonalú fejlődésében nem kivétel az elmúlt esztendő sem. A hangzás javult, a repertoár gazdagodott, nagy sikerek születtek itthon Is, külföldön is. Egy szólam létszáma alakult fokozatosan úgy, hogy azt emelni kell — a basszusé. A basszus, különösen a mélyebbik fele kevés az egész énekkar létszámához. Magyar területen a született szép mély hang igen ritka. Ezért mindenkinek a segítségét is kérjük ahhoz, hogy minél hamarabb megtaláljuk azt a néhány kiváló énekest, aki itt az egyensúlyt helyreállítja. Erőteljesebb lépést kellene tenni a kottaolvasás elsajátítására. A próbák koncentráltabb időbeosztásával ezt el kell érni, s a tagok az átvett minimális anyag otthoni gyakorlásával megerősítenék az elsajátított ismereteket. Ilyen szellemi fokon levő közösség nem dolgozhat sokáig a zenei írástudatlanság módszereivel. A hangzás képzése további feladat. A múlt kedvező tapasztalatai biztatóak a jövőre nézve. Cél: még egyöntetűbb hangzás fortéban, pianóban egyaránt, a legkülönbözőbb hangvételű művek előadási stílusának elsajátítása lépésről lépésre megvalósítandó feladat. Még mindig nem valósult meg elfogadható mértékben a tagok részvételének biztosítása. Ez továbbra is kétoldalú dolog: a Csemadok és az iskolaügyi szervek egyeztessék lobban az összejövetelek időpontját, ugyanakkor a tagok tervezzék előre pontosabban egyéni elfoglaltságaikat, ilyen vagy olyan más programban való részvételüket. Gyakorlatilag minden más hivatalos elfoglaltságukat is rendeljék alá az énekkar munkájának. Mint eddig is láttuk, a külföldi utak jelentősen hozzájárultak az énekkar művészi fejlődéséhez, a közösség összeforrásához. Szükség van további kapcsolatok szerzésére a jövőben, ha nem is ebben az évben, egy olyan nemzetközi fesztiválon való részvételre, ahol nem verseny keretében minél több stílust képviselő más énekkarral megismerkedhet és előadói eszközeit gyarapíthatja. Az 1970-ben betanulandó új művek is szolgálják a fenti célokat: Lassus Moresca, Brahms Szerelmi dalkeringők, Beethoven kórusműve, Udvardy A tél, Kodály Esti dal, Bárdos Széles a Duna, Schneider-'frnavský Pri potoku sedela .. és Vass Sietünk tovább című művek kerülnek a repertoárba. Végül egy talán fura kívánság 1970-re: a Csemadok találjon ki új, jó és kifejező magyar szót a számomra megszokhatatlan „összpontosítás" helyetti Janda Iván vezető karnagy: Nagy felelősséggel és egyben sok gonddal jár a már ötödik évben közreműködő, a csehszlovákiai magyar kultúrának egyik fontos ágazatát képviselő CSMTKÉ vezetésé. Ezt a felelősséget nemcsak mi, a kórus vezetői érezzük, de évről évre több felelősségtudat hárul a kórus valamennyi tagjára is. Az utolsó évek ben, főleg az elmúlt esztendőben stabilizálódott a kórus tagsága. Hangzásban kiegyensúlyozott és számban is megfelelő taglétszámmal rendelkezik a szoprán szólam. Ebban a szólamban a jövőben hang- és kórusképzéssel egységesebb hangszínezet elérésére kell törekednünk. Az alt szólamban hiányoznak a mélyebb női hangok. A tenor szólamot ki kell bővíteni magas, a basszus szólamot mély, öblös férfihangokkal. Felhívjuk a férfi pedagógusok figyelmét, jelentkezzenek a kórusba felvételre. Jelentkezésüket a Csemadok KB titkárságára küldjék be. , Az énekkar tagjai — akik szeretik a zenét, Vass Lajos szívesen énekelnek kórusban, akik részt vettek a bel- és külföldi körutakon és fellépésekben, részesei voltak a felejthetetlen élményeknek, sikereknek és együtt ünnepelték a kórus fennállásának ötéves évfordulóját, azok örö-_ kos tagjaivá váltak az énekkarnak. Van jónéhány olyan pedagógusunk, aki öt éven át egyetlenegyszer sem maradt távol és minden alkalommal részt vett a próbákon, illetve a fellépéseken. Nehéz felmérni, hogy a kórusban való éneklés mennyi áldozatot és fegyelmet követel. Tudjuk róluk, hogy mint kiváló pedagógusokat megbecsülik őket az iskolában, ahol tanítanak. Voltak és talán vannak is olyan tagjaink, akik nem értették meg, milyen felelősséggel tartoznak szólamtársaiknak, az egész kórusnak, a pedagóguskollektíváknak, a nemzetiségi oktatásügynek és nem utolsó sorban a csehszlovákiai magyar kultúrának. Azok. akik a követelményeknek nem tudtak eleget tenni, már kiváltak a kórusból. Ezúton kérem az igazgató és pedagógus kollégákat, az énekkari tagoknak, akik valójában iskolájukat képviselik, legyenek segítségükre küldetésük teljesítésében. Nagy feladatok előtt állunk az új évben. Ehhez valamennyi kórustag fegyelmezett, egységes hozzáállása szükséges. Kérjük a felsőbb iskolai és kulturális szerveket, hogy őszinte támogatásukkal segítsék elő elsősorban a szervezési gondok áthidalását, hogy a kórus művészi teljesítményben évről évre gazdagabb színvonalat érhessen el. Ág Tibor karnagy: A tanítói kórus megalakításának gondolata már több mint tíz évvel ezelőtt éppen egy karvezetői tanfolyamon vetődött fel. Szijjártő Jenő, az 1957-es karvezetői tanfolyam vezetője ki is dolgozta az énekkar koncepcióját. Sajnos csak hosszú évek múltán valósult meg. A Csemadok KB és a Népművelési Intézet minden évben 2—3 hetes karvezetői tanfolyamot szervezett. A két Intézménynek az elméleti oktatáson kívül, a gyakorlati képzést (dirigálás) is biztosítania kellett volna. Sajnos ez nagy nehézségekbe ütközött, mert a tanfolyam hallgatóiból nem telt ki egy vegyeskarra való. Más kórus meg nem állt a hallgatók rendelkezésére. A hallgatók összetétele is elég heterogén volt. Voltak teljesen kezdők, de szép szám-mai akadtak szakmailag fejlett karvezetők, akik újabb ismeretekre akartak szert tenni. A Csemadok és a Népművelési Intézet szakelőadói, és a tanfolyamot végzett karvezetők között (n. b. nem is minden hallgató volt karvezető, illetve nem lett belőle karvezető) a későbbi idők folyamán többnyire megszakadt a kapcsolat. A karvezetést két-három hét alatt nem lehet megtanulni. Akiknek pedig már megvolt az alapjuk, többet nem jöttek ilyen tanfolyamra. Ezek a körülmények a tanfolyam10
