A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-01 / 8. szám

A CSMTKÉ karnagyai ny ilatkoznak Szerkesztőség: A Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkara öt év alatt igen szép utat tett meg. Melyek a fejlődéshez szükséges további teendők, és az 1970-es esztendőben mi­lyen új számokkal gazdagodik a repertoár? Szerkesztőség: Szeretnénk, ha az énekkari tagok fegyelmezettségéről és a kórus helyze­téről is szó esne. Hogyan látja mindezeket Ön? Szerkesztőség: Van-e lehetőség az énekkar­ban kórusvezető képzésre, s vannak-e kon­krét elképzelések a szlovákiai magyar kórus­mozgalom fellendítésére? Vass Lajos Erkel-díjas: Az öt év egyenesvonalú fejlődésében nem kivétel az elmúlt esztendő sem. A hangzás ja­vult, a repertoár gazdagodott, nagy sikerek születtek itthon Is, külföldön is. Egy szólam létszáma alakult fokozatosan úgy, hogy azt emelni kell — a basszusé. A basszus, különö­sen a mélyebbik fele kevés az egész énekkar létszámához. Magyar területen a született szép mély hang igen ritka. Ezért mindenkinek a se­gítségét is kérjük ahhoz, hogy minél hama­rabb megtaláljuk azt a néhány kiváló énekest, aki itt az egyensúlyt helyreállítja. Erőteljesebb lépést kellene tenni a kottaol­vasás elsajátítására. A próbák koncentráltabb időbeosztásával ezt el kell érni, s a tagok az átvett minimális anyag otthoni gyakorlásával megerősítenék az elsajátított ismereteket. Ilyen szellemi fokon levő közösség nem dolgozhat sokáig a zenei írástudatlanság módszereivel. A hangzás képzése további feladat. A múlt kedvező tapasztalatai biztatóak a jövőre néz­ve. Cél: még egyöntetűbb hangzás fortéban, pianóban egyaránt, a legkülönbözőbb hangvé­telű művek előadási stílusának elsajátítása lé­pésről lépésre megvalósítandó feladat. Még mindig nem valósult meg elfogadható mértékben a tagok részvételének biztosítása. Ez továbbra is kétoldalú dolog: a Csemadok és az iskolaügyi szervek egyeztessék lobban az összejövetelek időpontját, ugyanakkor a tagok tervezzék előre pontosabban egyéni el­foglaltságaikat, ilyen vagy olyan más program­ban való részvételüket. Gyakorlatilag minden más hivatalos elfoglaltságukat is rendeljék alá az énekkar munkájának. Mint eddig is láttuk, a külföldi utak jelen­tősen hozzájárultak az énekkar művészi fejlő­déséhez, a közösség összeforrásához. Szükség van további kapcsolatok szerzésére a jövőben, ha nem is ebben az évben, egy olyan nemzet­közi fesztiválon való részvételre, ahol nem verseny keretében minél több stílust képviselő más énekkarral megismerkedhet és előadói eszközeit gyarapíthatja. Az 1970-ben betanulandó új művek is szol­gálják a fenti célokat: Lassus Moresca, Brahms Szerelmi dalkeringők, Beethoven kórusműve, Udvardy A tél, Kodály Esti dal, Bárdos Széles a Duna, Schneider-'frnavský Pri potoku sede­la .. és Vass Sietünk tovább című művek ke­rülnek a repertoárba. Végül egy talán fura kívánság 1970-re: a Csemadok találjon ki új, jó és kifejező magyar szót a számomra megszokhatatlan „összponto­sítás" helyetti Janda Iván vezető karnagy: Nagy felelősséggel és egyben sok gonddal jár a már ötödik évben közreműködő, a cseh­szlovákiai magyar kultúrának egyik fontos ágazatát képviselő CSMTKÉ vezetésé. Ezt a felelősséget nemcsak mi, a kórus vezetői érez­zük, de évről évre több felelősségtudat hárul a kórus valamennyi tagjára is. Az utolsó évek ben, főleg az elmúlt esztendőben stabilizáló­dott a kórus tagsága. Hangzásban kiegyensú­lyozott és számban is megfelelő taglétszám­mal rendelkezik a szoprán szólam. Ebban a szólamban a jövőben hang- és kórusképzéssel egységesebb hangszínezet elérésére kell töre­kednünk. Az alt szólamban hiányoznak a mé­lyebb női hangok. A tenor szólamot ki kell bővíteni magas, a basszus szólamot mély, öb­lös férfihangokkal. Felhívjuk a férfi pedagó­gusok figyelmét, jelentkezzenek a kórusba felvételre. Jelentkezésüket a Csemadok KB tit­kárságára küldjék be. , Az énekkar tagjai — akik szeretik a zenét, Vass Lajos szívesen énekelnek kórusban, akik részt vet­tek a bel- és külföldi körutakon és fellépések­ben, részesei voltak a felejthetetlen élmények­nek, sikereknek és együtt ünnepelték a kórus fennállásának ötéves évfordulóját, azok örö-_ kos tagjaivá váltak az énekkarnak. Van jóné­­hány olyan pedagógusunk, aki öt éven át egyetlenegyszer sem maradt távol és minden alkalommal részt vett a próbákon, illetve a fellépéseken. Nehéz felmérni, hogy a kórusban való éneklés mennyi áldozatot és fegyelmet követel. Tudjuk róluk, hogy mint kiváló pe­dagógusokat megbecsülik őket az iskolában, ahol tanítanak. Voltak és talán vannak is olyan tagjaink, akik nem értették meg, milyen felelősséggel tartoznak szólamtársaiknak, az egész kórus­nak, a pedagóguskollektíváknak, a nemzetisé­gi oktatásügynek és nem utolsó sorban a cseh­szlovákiai magyar kultúrának. Azok. akik a követelményeknek nem tudtak eleget tenni, már kiváltak a kórusból. Ezúton kérem az igazgató és pedagógus kol­légákat, az énekkari tagoknak, akik valójá­ban iskolájukat képviselik, legyenek segítségük­re küldetésük teljesítésében. Nagy feladatok előtt állunk az új évben. Ehhez valamennyi kórustag fegyelmezett, egy­séges hozzáállása szükséges. Kérjük a felsőbb iskolai és kulturális szerveket, hogy őszinte támogatásukkal segítsék elő elsősorban a szer­vezési gondok áthidalását, hogy a kórus mű­vészi teljesítményben évről évre gazdagabb színvonalat érhessen el. Ág Tibor karnagy: A tanítói kórus megalakításának gondolata már több mint tíz évvel ezelőtt éppen egy karvezetői tanfolyamon vetődött fel. Szijjártő Jenő, az 1957-es karvezetői tanfolyam vezetője ki is dolgozta az énekkar koncepcióját. Saj­nos csak hosszú évek múltán valósult meg. A Csemadok KB és a Népművelési Intézet minden évben 2—3 hetes karvezetői tanfolya­mot szervezett. A két Intézménynek az elméleti oktatáson kívül, a gyakorlati képzést (dirigá­lás) is biztosítania kellett volna. Sajnos ez nagy nehézségekbe ütközött, mert a tanfolyam hallgatóiból nem telt ki egy vegyeskarra való. Más kórus meg nem állt a hallgatók rendelke­zésére. A hallgatók összetétele is elég hetero­gén volt. Voltak teljesen kezdők, de szép szám-­­mai akadtak szakmailag fejlett karvezetők, akik újabb ismeretekre akartak szert tenni. A Csemadok és a Népművelési Intézet szak­előadói, és a tanfolyamot végzett karvezetők között (n. b. nem is minden hallgató volt kar­vezető, illetve nem lett belőle karvezető) a későbbi idők folyamán többnyire megszakadt a kapcsolat. A karvezetést két-három hét alatt nem lehet megtanulni. Akiknek pedig már megvolt az alapjuk, többet nem jöttek ilyen tanfolyamra. Ezek a körülmények a tanfolyam10

Next

/
Thumbnails
Contents