A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-01 / 8. szám
javaslat a csehszlovákiai magyar pedagógusok napjának megrendezésére Mi, csehszlovákiai magyar pedagógusok, akik a cseh, a szlovák és más nemzetiségű pedagógusokkal az iskolareformon és más pedagógiai problémák megoldásán munkálkojdunk, ez idén, a Komenský- és Lenin-évforduló évében, az egyébként minden évben megrendezésre kerülő pedagógiai felolvasás országos döntőjének magyar résztvevőivel és a többi lelkes pedagógus bevonásával szeretnénk megrendezni a csehszlovákiai magyar pedagógusok napját Apáczai Csere János pedagógusnapok, vagy Czabán-napok néven. Amint tudjuk, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO az 1970-es évet a nevelés és művelődés nemzetközi évévé nyilvánította. Ebben az évben több jelentős jubileumot ünnepel a világ, és mi csehszlovákiaiak: Komenský Amos János halálának 300., V. I. Lenin születésének 100., hazánk felszabadulásának 25., a csehszlovákiai magyar iskolák megnyitásának 20. évfordulóját is. Ezeknek a nagy jelentőségű évfordulóknak előévében, 1969-ben Szlovákia nyugati és keleti részében, egymástól teljesen függetlenül, tar talmában két hasonló javaslat született: 1. Pozsonyban a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztálya a nevelés nemzetközi évében az országos magyar pedagógiai felolvasást az Apáczai Csere János pedagógusnapokkal, 2. Rozsnyón a Lenin centenárium jegyében a Czabán-napokkal kapcsolatban szeretnénk megrendezni. A javaslatot vita tárgyává tesszük és pedagógusaink elé terjesztjük. Döntsék el „rólunk és velünk“ alapon, hogy a két javaslat közül melyik valósuljon meg. A vita igazságos és gyors lefolyása érdekében (a vitát 1970. március 26-án, Komenský születésének évfordulóján zárjuk le) felsoroljuk azokat az érveket és ellenérveket, amelyek segítségünkre lehetnek. Apáczai Csere János pedagógiai hagyatéka felbecsülhetetlen örökségünk. Minden egyes gondolata, leírt mondata csiszolt pedagógiai drágakő. A magyar társadalmi viszonyok reformere minden tervét az iskolán keresztül akarta valóra váltani. Minden gondolata, minden tette, minden fennmaradt műve — a Magyar Encyclopaedia a legnagyobb — igazolja a nagy humanista tudóst. Nem elégedett meg elgondolásokkal, hanem gyakorlati reformokat terjesztett a magyar közvélemény elé. Ezek kö rül kétségtelenül az anyanyelvi népiskola esz méje a legfontosabb. ilyen volt Apáczai, a nagy Komenský kor társa, aki kétszer is járt hazánk területén. A rozsnyöi születésű Czabán Samo V. I. Le nin kortársa volt. Az első szocialista és kommunista tanító, pedagógus, aki két évtizedig példátlan szívóssággal harcolt a magyar tanítóság anyagi és társadalmi megbecsüléséért, a közoktatás magasabb szintre való emelésé-A Hét társadalomnolitikai melléklete 8 9 felelős szerkesztő: Mács József ért. Az igazi néptanítói rend minden kötelezettségét szilárd öntudatossággal magáévá tette és áldozatos tanácsadója volt a kizsákmányolt falusi népnek. Czabán Samu az első Csehszlovák Köztársaság idején is hazánk haladó pedagógusainak kiemelkedő alakja volt. Forrásmunka: a rozsnyóiaknak a Czabán-napok megrendezésére benyújtott javaslata. Nagy kár, hogy a rozsnyóiak részletesebben nem ismertették Czabán Samu mélyen érző kommunista tanító életrajzát és pedagógiai munkásságát. Ezt a mulasztást sürgősen pótolniuk kell. A rendezvény elnevezése után a színhely megállapítása a vita tárgya: az Apáczai-napokat Érsekújvárott, a Czabán-napokat Rozsnyón szeretnék megrendezni a kezdeményezők. Érsekújvár mellett szól, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben van a legtöbb magyar pedagógus, Rozsnyó mellett viszont az, hogy Kelet-Szlovákiáhan van a .legkevesebb központi rendez vény (ez utóbbi a keletiek szerint). Ezt a kérdést is hozzászólásukkal döntsék el a pedagógus-olvasók! A rendezvény lebonyolításába — akár az egyik, akár a másik városban lenne — a tantestületeken kívül be kellene kapcsolni a járási pedagógiai központot és a Csemadok járási titkárságát. A megnevezés és a színhely után következzék az időpont meghatározása. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy csehszlovákiai pédagőgusnapok — Uhorskobrodské dni J. A. Komenského néven — minden év július első hetében vannak. A szlovákiai pedagógusnapok — Slovenské kolo XVI. ročníka pedagogického čítania — az 1969/70-es iskolaévben a félévi szünetben, február 2-án és 3-án voltak. Ezt megelőzően az országos magyar pedagógiai felolvasások — első ízben önállóan — 1969. november 24—25-én voltak Komáromban, s ezeken kb. 100 pedagógus vett részt. Sokan nem jöttek el, sokan hamarabb elmentek a rendezivényről, mert nem akartak a tanítás rovására ott lenni. Ebből a tényből kiindulva a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztálya az Apáczai Csere János pedagógusnapok megrendezését 1970. augusztus 27—28-ára javasolja. Ezzel szemben a Czabán-napok javaslóbizottsága 1970. május 22, 23, 24-et ajánlja. Az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya azt javasolja, hogy a két rendezvényt vonjuk össze eggyé és ezt valamikor októ bér közepén tartsuk meg. A legdemokratikusabb mégoldás azonban az lesz, ha a pedagógusok a „róluk, de velük“ elv alapján döntik el ezt a nagy problémát, mert a központi szervek az iskolaév folyamin több rendezvényt terveznek. Ilyenek pl.: 1. a Kazinczy-napok Kassán (általában novemberben) 2. a Jókai-napok Komáromban (rendszerint májusban), 3. a Szenczi Molnár Albert-napok Szencen (májusban, de volt már szeptemberben is), 4. a Kodály-napok Galántán (iskolaév köz ben), 5. a Csallóközi kulturális napok (novemberben ). Csak néhány nagyobb rendezvényt tüntettünk fel. Térjünk vissza a javasolt időpontok hoz és mérlegeljük: vajon melyik hónap és naP lenne a legalkalmasabb arra, hogy összejöjjünk és minden évben egy-egy lépéssel előbbre vigyük a csehszlovákiai magyar pedagógia ügyét. Az elnevezés, a hely és az időpont megállapítása-után nézzük meg közelebbről a mit kérdését. Mit szeretnénk tenni, hallani, a pedagógusnapok alkalmából? Mindenekelőtt pedagógusaink jó tapasztala tait — a pedagógiai felolvasásokat — kívánjuk meghallgatni és egészséges eredményes pedagógiai vitát folytatni. Egyúttal szeretnénk le hetővé tenni, hogy a pedagógusok megismerhessék a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz ponti Énekkarát és a pedagógus előadóművészeket. A tervbe vett előadások témái: a pedagógiai felolvasás jelentősége, Comenius munkássága, V. I. Lenin és a pedagógusok, Apáczai Csere János, Czabán Samu, az iskolareform, a szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra való nevelés, a tankönyvek, kézikönyvek, módszertani kiadványok megjelentetése, a kötelező és ajánlott házi olvasmányok biztosítása. Téma tehát lenne bőven. Kik rendeznék? Mindenekelőtt a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztálya mint az Oktatásügyi Minisztérium szakintézeté — mert a szlovákiai döntőt évek óta az intézet rendezi meg —, továbbá a járási pedagógiai központok, a nyitrai Pedagógiai Fakultás, a Szlovákiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztősége és nem, utolsósorban a Csemadok Központi Bizottsága, valamint a Szülők és Iskolabarátok Szövetsége. Az adminisztrációs teendőket a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztálya és a Csemadok apparátusa végezné. Kb. 350 személy részvételére gondolunk. Javasoljuk hogy a csehszlovákiai magyar pedagógusok alkotó munkáját Apáczai Csere János vagy Czabán Samu emlékéremmel, okle véllel és anyagiakkal honoráljuk. Erre állami juttatásból és társadalmi összefogásból alapot létesíthetnénk. Gazdasági bizottságot kellene alakítani e fontos ügy gazdasági problémáinak megoldására. Vezetőjéül a SZSZK Kormánya Nemzetiségi Titkárságának egyik dolgozóját javasoljuk. Elmondtunk mindent, amit a csehszlovákiai magyar pedagógusok napja, e komoly rendezvény megvalósításához szükségesnek tartottunk. Vitára bocsátjuk javaslatunkat. Kérjük a pedagógusokat és az illetékeseket, szóljanak hozzá azonnal, hogy 1970 áprilisában a Hét ben a vita pozitív eredményeit közölhessük. Reméljük és erősen bízunk abban, hogy kezdeményezésünk megértésre talál, mert csak közös erővel, szilárd elhatározással és tettrekészséggel támogathatjuk a CSKP KB, valamint a SZLKP KB célkitűzéseit, amelyeket Jozef Lenárt elvtárs, a SZLKP KB első titkára tömören így fogalmazott meg: „Céltudatosan akiarunk előrehaladni azon az úton, amely nemcsak az anyagi javak gazdagi tásához, hanem mindahhoz vezet, ami az em béri életet örömtelibbé, gazdagabbá teszi.“ PEDAGÓGIAI KUTATÓINTÉZET NEMZETISÉGI OSZTÁLYA
