A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-22 / 7. szám

LENIN

az ember — és az emberiség

SZŐKE JÓZSEF

Anagy évforduló napjához közeledve egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mit jelent a világ számára Vlagyimir Iljics Lenin? Kétségtelen, hogy Lenin egyik legfőbb müve az újtlpusú párt megteremtése. Ma Csehszlovákiában kulcsjelentőségű, a jövő szempontjából elengedhetetlenül szükséges Lenin pártról szóló tanításának maradéktalan érvényesítése — ahogy ezt a CSKP KB legutóbbi ülése hangsúlyozta. A munkásosztály vezetésének megvalósításához párt kell, mégpedig nem akármilyen párt, hanem olyan, amilyet Lenin alapított másfél évtizeddel a Nagy Októberi Forradalom előtt. Sokféle haladó pártot ismert már a történelem, sokféle pártjuk volt a dolgozóknak is, de ilyen pártjuk még nem volt. A lenini párttípus arra épül, hogy a kapitalizmus megdöntéséért, a szocializmus végleges megteremtéséért vívott harchoz vezérkar kell, fegyelmezett hadsereg szükséges, világos, a valóságot tükröző haditerv kell. Ennek a pártnak a tevékenysége arra épül, hogy a győzelem nem hull az ölünkbe, a győzelemért meg kell küzdeni, a győzelmet meg kell szervezni. Lenin pártja arra épül, hogy a győzelem kivívását nem lehet rábízni a dolgok automatikus, spontán menetére: a párt vezető szerepéhez az szükséges, hogy tudatosan és szervezetten beleavatkozzék az események menetébe és a világosan kitűzött célokért harcba vezesse a tömegeket. A munkásosztály csak úgy győzhet, ha ilyen párt vezeti, amelyet élenjáró elmélet vezérel, amely párt egységes és képes elviselni minden megrázkódtatást, mert öszszeforrt a dolgozókkal, de vezeti őket és nem utánuk kullog. Az ilyen párt mindig a harci terephez igazodik és a szükségnek megfelelően változtatja fegyvereit és taktikáját, de sohasem felejti el, hogy a kapitalizmus megdöntésének, a forradalomnak, a szocializmusnak a pártja. Az orosz munkásosztály azért győzött, azért tartotta meg a hatalmat, azért tudta felépíteni a szocialista rendet, mert Lenin és utána a párt vezetői állandó harcot vívtak mindenki ellen, aki el akarta homályosítani a párt vezető szerepének elvét, aki meg akarta bontani a fegyelmét és egységét.

Ez a lenini tanítás ránk Is vonatkozik. Ami Csehszlovákiában

1968—69-ben történt, az logikus következménye volt annak, hogy Novotný idején fokozatosan elhomályosult a párt élcsapat jellege, mégpedig nemcsak szervezeti gyakorlatában és összetételében, de politikai irányvonalának életképtelenségében és a gyakorlati vezetés hatástalanságában is. Az országban élő nemzeteknek és nemzetiségeknek lenini, internacionalista pártra van szükségük, mégpedig nemcsak külső mázában, de gyakorlati munkájában, és egész magatartásában is. A párt legutóbbi központi bizottsági ülésének határozatai tartalmazzák az öszszes szükséges intézkedéseket, hogy a CSKP ilyen párttá váljon. Az elkövetkező hónapok gyakorlata, a határozatok valóraváltása mutatja majd meg, hogy mennyire tudunk szakítani a múlt rossz hagyományaival. A pártnak megtisztulva, minden tevékenységében vissza kell térnie a marxizmus— leninizmus pozícióira.

Marcel Cachin írta: „Lenin gondolkodó, de egyben a tettek embere ...“ Létrehozta az újtípusú pártot és annak segítségével 1917 októberében győzelemre vitte az orosz proletariátus ügyét. A forradalom évében írta „Állam és forradalom“ c. híres könyvét, amelyben továbbfejlesztette Marxnak és Engelsnek a proletárdiktatúráról szóló tanítását. Az új állam funkcióját félreérthetetlenül tisztázta és az állam élén állva elveit a gyakorlatban megvalósította. Kérlelhetetlen harcot vívott a nép ellenségeivel. A munkásosztály Lenin vezetésével rendkívül súlyos körülmények között védte meg a fiatal szovjet hatalmat a külső és belső ellenforradalom ellen. A proletariátus ellenségei benne látták a proletárforradalom megtestesülését és ezért ismételten az életére törtek. 1918. augusztus 30-án az eszerek merényletet követtek el ellene. Lenin súlyosan megsebesült és élete végéig nem gyógyult meg teljesen.

Lenin nagy műve, a soknemzeti ségű hatalmas szovjet állam azonban szilárdan állta a nemzetközi reakció rohamait. Hiába hirdették róla, hogy „agyaglábakon álló óriás“, a proletáriátus diktatúrája nem ingott meg. Sokszor elmondották, de nem árt ismételten az emlékezetünkbe vésni, hogy a szov jet állam megteremtésével megkondult a kapitalizmus lélekharangja, mégpedig nemcsak Oroszországban, hanem az egész világon. A szovjet államot fennállása óta rágalmazza és szidalmazza az ellenség, terrorról, a szabadság, a demokrácia megsemmisítéséről kiabál. A gyűlölet-propaganda sok jóhiszemű embert is megtéveszt. Tapasztalhattuk ezt 1968—69-ben nálunk is. Bizonyos, hogy a proletáriátus .(liktatúrája erőszak. Erőszak a nép, a szocializmus ellenségeivel szemben. A lényege azonban más. A lényege az, hogy önálló életre, cselekvésre ébreszti a munkásokat és parasztokat, cselekvésre mozgósítja őket és bevonja az új állam irányításába, a gazdaság igazgatásába, az új rend építésébe. Vagyis a proletáriátus diktatúrája a iegszélesebb, eddig soha nem látott méretű cselekvési szabadság a dolgozók számára. Nem árt ma külön hangsúlyozni azt a lenini tanítást, hogy nincs osztályok fölötti demokrácia, hogy nálunk sincs és nem is lehet egyenlőség a társadalom minden rétege között, hogy a mi demokráciánk sem mindenki számára demokrácia, hogy a szocialistaellenes erők számára nálunk sem terem szabadság, mégha ezernyi rágalmat Is szórnak ránk.

Amiért Lenint a világ dolgozó és kizsákmányolt tömegei szeretik, azért gyűlölik őt és a szovjet államot mindazok, akiknek van mit félteniük a nagy példa követésétől. A szovjet állam ugyanis nemcsak az orosz dolgozókat ébresztette önálló életre, hanem a világ minden dolgozóját. Ez a szocialista forradalom legnagyobb eredménye. Lenin szakadatlanul hangsúlyozta: „lösszé kell zúzni mindenáron azt a régi, értelmetlen, barbár, gyalázatos és aljas előítéletet, hogy csak az úgynevezett »felsőbb« osztályok, csak a gazdagok, vagy azok, akik kitanulták a vagyonos osztályok Iskoláját, tudják igazgatni az államot, irányítani a szocialista társadalom felépítését. Ez babona. A munkások nem felejtik egy pillanatra sem, hogy szükségük van a tudás hatalmára. De az egyszerű munkás és paraszt is, aki írni és olvasni tud, akinek emberismerete és gyakorlati tapasztalata van, el tudja végezni a szervezés feladatait. A »közönséges« nép között, amelyről a polgári értelmiség oly fennhéjázóan és megvetően beszél, tömegével vannak ilyen emberek. A munkásosztály és parasztság még érintetlen, kimeríthetetlen forrása ilyen tehetségeknek ...

Még mi sem értünk hozzá, hogy megtaláljuk, hogy bátorítsuk, talpra állítsuk és felemeljük őket. De meg fogjuk tanulni, ha azzal a forradalmi lelkesedéssel fogunk hozzá a dolgokhoz, amely nélkül nincsenek győzelmes forradalmak.“ Nem véletlenül Iktattam ide ezt a hosszú idézetet. Pártunk az elmúlt 25 év alatt sokat végzett e feladatból, de az utolsó két évben mégsem véletlenül merültek fel országunkban különböző nézetek a „vezető elit“ irányító szerepének hangsúlyozására. A társadalmi viszonyok hibás felmérése, a fejlődés téves értékelése eredményezte, hogy a munkásosztály vezető szerepének szükségéről Novotný Idején egyre kevesebb szó esett. Pedig a nagy történelmi változás még nálunk sem befejezett. A néptömegekben szunnyadó tehetségeknek a megtalálása, bátorítása és felemelése, a tömegek teremtőerejének felébresztése és hasznosítása állandó feladat. A dolgozó tömegek csakis így vehetik kezükbe sorsuk intézését — és ez a proletariátus diktatúrájának lényege, ez a valódi demokrácia a dolgozó tömegek számára.

A cári Oroszország proletáriátusának forradalmi pártja kezdettől fogva nagy fontosságot tulajdonított a nemzeti kérdésnek és ezzel együtt a kisebbségi kérdés megoldásának. A bolsevikoknak mint forradalmi pártnak október előtt és után is meg kellett ütközniök, szembe kellett szállniok azokkal a nézetekkel, amelyek más társadalmi rétegek, osztályok befolyását, érdekét, legtöbbször azonban egyszerű ábrándját fejezték ki, és amelyek a nagyorosz nemzeti elnyomásnak, a sok nemzet együttélésének és annak voltak a következményei, hogy a „cárizmus idején hallatlanul kegyetlen és értelmetlen volt a nemzeti elnyomás“, vagy amint Lenin mondta: „az elnyomó kapitalisták Oroszországa más népek hóhéra szerepét játszotta.“ Tekintet nélkül arra, hogy az egyes nézetek jobbról, avagy balról támadtak, azonos volt a gyökerük. Egyesek a kommunista mozgalomban is lebecsülték a nemzeti mozzanatnak a forradalommal és a népek önrendelkezési jogával való összefüggését. Október után az akkor már beteg Lenin közvetlen közbelépésére volt szűk-