A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-22 / 7. szám
Hogy állunk történettudományunkkal ? A Nové Slovo c. hetilap a közelmúltban cikket közölt a fenti címmel. A cikk szerzői, Zdenka Holotíková és Viliam Plevza nem kis feladatra, a szlovák történettudomány és történeti publicisztika problémáinak közelebbi megvizsgálására, a közelmúltban vitt szerepüknek teljességre igényt nem tartő értékelésére vállalkoztak. A vizsgált problémakör ellentmondásossága és bonyolultsága kizárja annak lehetőségét, hogy a cikkírók fejtegetései maradéktalanul elfogadható megállapításként vonulhassanak a köztudatba. S bár a cikk több kitételével szemben ellenvetések merülhetnek fel, szükségesnek tartjuk, hogy annak tartalmával lapunk olvasói is megismerkedjenek. A cikkírók a bevezetőben megállapítják, hogy a CSKP KB 1963 decemberi plenáris ülése a szlovák történettudomány fejlődésében fordulatot Idézett elő. Hatására sor kerülhetett a polgári történettudomány maradványainak alaposabb felszámolására, metodológiai problémák tisztázására, a történetszemléletnek az ötvenes évek torzító hatásától való megtisztulására, figyelmen kívül hagyott történelmi folyamatok, események feldolgozására. Á szlovák történettudomány 1963 utáni fejlődési szakaszát értékelve megállapítják, hogy bár azt tudományos színvonal tekintetében sokszor egyenetlen produkció jellemzi, nem kaptak számottevő helyet benne a forradalmi múltnak és a CSKP történetének elhomályosítását, ill. a nemzeti múlt egyes negatív vonásainak felélesztését célzó törekvések. Véleményük szerint a szlovák történészek a tudományos megismerés marxista módszerét alkalmazva jelentős szerepet játszottak a szlovák történelem egyes korszakainak, egyes politikusoknak és személyiségeknek a rehabilitásában, abban a társadalmi-politikai folyamatban, mely Novotaý személyi hatalmának megdöntéséhez és a cseh—szlovák viszonynak új államjogi rendezéséhez vezetett. A szlovák történettudomány által elért eredményeket a január után kialakult politikai légkör nem érintette közelebbről, elsősorban azért, mert a politikai változások hatása a tudomány területén A Hét társadalompolitikai melléklete 7 Felelős szerkesztő: Mőcs József nem közvetlenül, hanem áttételesen, s hosszabb időszelvényben érvényesül. Másképp értékeli a kőt cikkíró a történelmi publicisztika szerepét. Megállapítják, hogy az 1967 végéig teljes mértékben összhangban volt a történettudomány eredményeivel és törekvéseivel. 1967-ben azonban megkezdődött néhány szlovák és cseh közírónak a történészfronttól való eltávolodása. Több szlovák történésznek fel kellett lépnie a cseh—szlovák viszonynak múltbeli lerakódások alapján történő kispolgári értelmezése ellen. A történészek egyértelműen elhatárolták magukat a Kultúrny Život hasábjain lefolyt és az említett törekvések jegyében fogant vitától. A cikkírók véleménye szerint a szlovák történeti publicisztikát az 1968-as és 69-es évben nem jellemezte a politikai élet sodrásába szervesen beépülő, annak negatív tendenciáit céltudatosan támogató mozgalomszerű elkötelezettség. Természetesen a politikai problémák iránt a történészek sem maradtak teljesen közömbösek. Sokan közülük nyilvánosan állást foglaltak, valamiféle, a történész látásmódját ős a politikai aspektusokat ötvöző szemléletet érvényesítve. Igyekeztek alkalmazkodni az értékelésekben megnyilvánuló pillanatnyi tendenciákhoz, melyek főként a kriticizmusban, maximalista követelések támasztásában és a február előtti viszonyok idealizálásában jelentkeztek. A cikkírók szerint e tények alapján sem állítható, hogy a szlovák történeti publicisztika a jobboldali opportunizmus szolgálatába szegődött. A társadalomtudományi kérdésekben jelentkező, a csehországitól eltérő szlovákiai álláspontok okát nem abban s nem úgy látják, mint a közelmúlt politikai fejlődésének értékelői. Fontos szerepet tulajdonítanak a csehországitól eltérő színezetű politikai látásmód érvényesülésének, a publicisztikai elkötelezettség alacsonyabb fokának. A szlovák történészek értékeléseit pozitívan befolyásolta az is, hogy Szlovákiának az első köztársaságbeli helyzetét ismerve nehezebben hajlottak a múlt idealizálására. Az 1968-as magatartásukat befolyásoló további lényeges tényező, hogy érdeklődésük homlokterében a nemzeti kérdés állt. Erről a cikkírók ezt mondják: „A nemzeti érzés erősödésének, leegyszerűsítő nézetek terjedésének lehettünk tanúi, ezek negatív hatása viszont csak a csehszlovák államon belül, a csehekkel és magyarokkal szemben érvényesült s így nem a szovjteellenességnek adott táptalajt.“ A két cikkíró utal a Csehszlovák Köztársaság megalakulása 50. évfordulójának az augusztus utáni — a nemzeti érzelmeket felkorbácsoló — légkörben történt megünneplésére. Az ünnepségek jegyében Kibontakozó, évek óta húzódó, elkerülhetetlen átértékelési folyamatban új megvi lágítási szempontok — így Masaryk, Benes és Štefánik személyének túlzott előtérbe helyezése — jelentkeztek és ez az Osztrák—Magyar Monarchia szétbomlasztásában szerepet játszó tömegmozgalmak bizonyos fokú lebecsüléséhez vezetett. A polgári Csehszlovák Köztársaság megalakulásának, mint történelmi ténynek a patetizálásától rövid az út az 1918 utáni politikai rendszer eszményítéséig. A szlovákiai történeti publicisztikával kapcsolatos problémákat boncolgatva a cikkírók felhívják a figyelmet arra a tényre is, hogy a történettudomány eredményeinek népszerűsítésére mind 1968 előtt, mind 1968 folyamán a problémákban járatlan, a kívánt szakismereteket nélkülöző közírók vállalkoztak. Elárasztották a lapokat különféle egyoldalú, a fejlődést befolyásoló tényezők marxista értékrendjét felborító fejtegetésekkel. Ehhez hozzájárult egyfajta újságírói gyakorlat is, mely lehetővé tette, hogy a történészek véleményei, a történészviták eredményei megszűrve, bizonyos tendenciákhoz, a napi politika alakulásához és követelményeihez alkal mazva kerüljenek az olvasók elé. Eme állapot kialakulásáért a szerzők nemcsak az újságírókat teszik felelőssé. A főhibát a párt vezető szerepének általános és főképp a sajtó frontján való meggyengülésében látják. A szerzők nyugtalanító jelenségként veszik tudomásul azt a tényt, hogy a józan szempontok felülkerekedésének folyamatában a történelmi publicisztika nem hallat magáról. A szlovák történészek részéről most is hiányzik az elkötelezett kiállás. Ennek sok esetben a politikai publicisztika egyes újabb túlzásaival, visszataszító vonásaival szembeni averzió, esetenként az elkeseredettség, a világnézeti elbizonytalanodás az oka, egyeseknél viszont a meghúzódás krédó, tudatos program. A kiutat a szerzők a sajtó és a történészek közötti kapcsolatok megfelelő felújításában, a túlhaladott leegyszerűsítő szempontok vég leges elutasításában s a történettudomány eredményeinek tárgyilagos széleskörű nép szerűsítésében látják. K. J. Török Elemér CSENŐ Elém lép megnyúlt árnyakkal a hűvösödé alkonyat mint asztalon a friss kenyér sárgáll a hold a hegy fején cinkosan hallgatnak a fák akár a tenger mélye micsoda csend tömörült körülöttem össze. * mmmmmmmmm—mmmmmi
