A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-22 / 7. szám
szügollését. Nem titok, hogy befolyásos izraeli ős cionista körök további hódításokról álmodoznak — az Eufráteszig szeretnék kiterjeszteni az izraeli „birodalom“ határát. Három évvel ezelőtt legyőzhették az arabokat, akik ezt mondták: Két óra alatt két részre szakítjuk Izraelt. Kétségtelenül sokkal nehezebb lesz legyőzni azokat, akik ma ezt kérdezik: Van kilátás, hogy győzünk? Be kellett fejeznünk a további vitát, de másnap meghívást kaptam az El Fatah szervezet központjába. „El Fatah — igen I Békés rendezés — nemi" Partizán a kiképzőtáborban „valahol a Jordán völgyében“, «véd géppisztollyal. Tegnapi barátom eljött értem, s nemsokára megérkeztünk egy nagyobb arab város egyik nem feltűnő házába, felmentünk az emeletre s egy nagyobb lakásba jutottunk. A bejáratnál valaki csak úgy pillantásával végigvizsgálta az érkezőket. Egyenesen bementünk abba a helyiségbe, ahol! a csoport parancsnoka tartózkodott, aki tájékoztatva volt érkezésemről. A helyiség tele volt fiatal férfiakkal. A parancsnok, akit mint Abu Nidált (Harcos, szó szerint a Harc Atyja), mutattak be, s akinek senki sem ismeri a valódi nevét, Intett, mire mindannyian felkeltek és szó nélkül elhagyták a szobát. A meglepő fegyelem élénk ellentétben állt egy bizonyos arab egységnek a fellépésével és fegyelmével, amely 1986-ban az ablakom alatt gyakorlatozott. Szembeszökő különbség. A palesztinéi felszabadító mozgalom katonái ugyan hozzá kellett hogy szokjanak a legkorszerűbb európai fegyverekhez, de azért megmaradt náluk a hagyományos arab vendégszeretet. Erős tea került az asztalra, s én kezdtem feltenni a kérdéseket. — Tegnap az El Fatah-t és magát a palesztinéi kérdést érintő számos kérdésről beszélgettünk. Szeretném hallani erről a hivatalos nézetet, amit szándékomban van megírni. Abu Nldál: — Nincs jogom hivatalosan nyilatkozni a szervezet nevében. — Miért nem? — Hivatalos nyilatkozatot csak a szervezet vezetősége tehet. Megvan a vezetőségünk, s ez Így döntött. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy nem válaszolhatok a kérdéseire. — Rendben. Gyakran beszélnek arról, hogy a partizánok gyengék, mert nincs egységes vezetésük és nem lépnek fel szervezetten. Ez egyébként az arab egység problémája is. — A jelenlegi helyzetet bizonyos előzetes fokozatként kell felfogni. Valóban több szervezet működik, de a célunk közös: Palesztina felszabadítása. Ami az aktív partizánokat Illeti, kilencvenöt százalékuk közös parancsnokság alá tartozik. — Ez biztosan elegendő. Engem azonban a következő dolog érdekelne: a legjobb khartúmi hotel előtt kifüggesztett transzparens ezt hirdeti: „El Fatah — Igsnl Békés rendezés nem!" Nincs ez ellentétben az ENSZ-nek a békés rendezésre Irányuló törekvéseivel? — A palesztlnaiak húsz évig vártak az ENSZ-re, a Biztonsági Tanácsra és a nagyhatalmakra, hogy segítsék elő a palesztlnaiak hazatelepülését. Izrael azonban ezt elutasítja és tovább folytatja expanzív politikáját. Így hát nem könyöröghetünk mindig ős nem számíthatunk másokra. — Ami a libanoni hadsereg és a partizánok összecsapását Illeti? — Ez a probléma már nem áll fenn. A konfliktus a hadseregben és a vezetésben helyet foglaló reakciósok műve volt. — Tehát a partizánok megegyeztek a libanoni kormánnyal. Mondhatna valami közelebbit erről a megállapodásról? — Libanoni területről bizonyos korlátozott akciókat indíthatunk. — Egy más kérdés. Ügy véli, hogy polgári repülőgépek megtámadása segítségére van az ügynek a világ közvéleménye előtt? — Az izraeli repülőgépek katonai repülőgépek és katonai célokat szolgálnak. — Számolni lehet újabb Ilyen akciókkal? — Ezt majd meglátjuk a következő hetekben. — Rendben. Most pádig engedje meg, hogy eltérjek ettől a tárgytól. Az európai közvélemény nem volt közömbös a zsidók sorsa iránt a második világháborúban, nem vagyunk közömbösek a Palesztinái menekültek, sem más menekültek sorsa iránt, egyébként az európai népeknek megvannak a maguk tapasztalatai abból az időből, amikor veszélyben volt a létük. Mi történik a zsidókkal, ha önök győznek? — Nem voltunk a zsidók ellen egész történelmünk folyamán. Mint testvér a testvérrel éltünk együtt. A zsidók az arab országokban egyenrangú állampolgárokként élnek.- Demokratikus kormányt akarunk, s aki itt akar élni, az itt élhet, Mindenkit szívesen fogadunk. Senkit sem akarunk megölni. Ha valaki ezt mondja, akkor nem mi vagyunk azok. És egyáltalán, engem nem érdekel, bárki is állít ilyesmit. A fontos az, hogy mit mond á mi szervezetünk. Mi pedig demokratikus államot akarunk kialakítani Palesztina területén. Egyébként nem a zstdó-A hazájukból kiUldöitttt palesztinul menekültek gyermekei egy sivatagi táborban. Jaszir Arafat, az El Fatah vezáre, akinek népszerűsége az arab világban ma már vetekszik Nasszer elnökével. Ság, hanem a cionizmus ellen harcolunk. A békéért ölünk, nem a háborúért. Ezekről a kérdésekről a végtelenségig lehetne vitatkozni — a legkülönbözőbb szempontokból. A palesztínaiakat azonban már nem érdeklik többé a viták, az ENSZ és a Biztonsági Tanács Javaslatai. Létrejöhet akármilyen béke a szembenálló felek között. De ez nem sokat változtathat a helyzeten. A palesztlnaiak haza akarnak térni és joguk van a hazájukra. Elszánták magúkat a harcra — ez az egyetlen út. És nem lesz béke igazságosság nélkül. ^ partizánok jelszava: Harc a győzelemigl i> a világ kezdi megérteni a fordán völgyében harcoló partizánokat. REHOR REHAk Lulla Khalud, annak az El Fatah csoportnak a tagja, amely fogyverral kényszerítette a TWA társaság Tel Aviv—Róma járatának egyik gépét, hogy leszálljon Damaszkuszban.
