A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-15 / 6. szám

hogy a Lenin 1920-ban írott müvét 1969-ben az amerikai liatalságra minden további nélkül alkalmazni lehetne, és hogy azt a kritikát, amit Roland Holstról írt, csak rá kell húzni Outchkéra, az természetesen borzasztó tévedés volna. Ellenben van itt egy tényleges probléma, ahol Lenintől lehet tanulni. Az tudniillik, hogy mi a jelen pillanatban a ka pitalista társadalom válságának a legkezdetén vagyunk. Ha visszagondol a negyvenötüs időre, a Hitler fölült aratott győzelem idejére, akkor az emberek azt hitték, hogy ez új manipulált kapitalizmus, az American Way of Life új korszakot jelent az emberiség fejlődésében. Azt mondták, hogy ez már nem is kapitalizmus, hanem valami magasabbrendű társadalom stb. Azóta huszonöt év lelt el, és ez az egész rendszer ma rendkívül mély válságnak a kezdetén van. Es mind a két szót, a válságot és a kezdetet, alá kell húzni, mert a kezdet jelenti ezeknek a diákoknak és az intellektüeleknek ezt a lázadását, amit azonban még egyelőre nem alapozott meg egy igazi fejlett program; azok a programok, amelyekkel ott előállnak, legtöbbször rendkívül naivak. Ha visszagondol arra, hogy a fiatalok például gyakran azt mondják, hogy úgy kell kiugornunk a manipulációból, hogy a munka átalakuljon játékká; akkor tulajdonképpen megújítanak valamit, amit a tizenkilencedik század elején a boldogult Fourier mondott, s amelyről Marx már a negyvenes évikben ironikusan beszélt. Itt tehát ideológiailag még rendkívül éretlen állapotban levő mozgalomról van szó, amelyet pozitívan kell értékelni, mert szembefordul azokkal az ellentmondásokkal, amelyek most a manipulált kapitalista társadalomban létrejönnek; értem alatta egyrészt a vietnami krízist, másrészt értem az Egyesült Államokban a néger-válságot, értem alatta azt, hngy Anglia képtelen felszámolni a maga volt világbirodalmi helyzetét, értem alatta azokat a válságokat, amelyek Franciaországban vannak, melyek Németországban, Olaszországban vannak, szóval, ha világtürténeti szempontból beszélünk, egy világkrízis küszöbén vagyunk. A küszöb persze ötven évet is jelenthet. Ezzel kell tisztában lenni. Most, a marxizmus megújításának a nagy gyakorlati lehetőségét abban látom, hogy szerintem Leninnek tökéletesen igaza voll, amikor Mit tegyünk? című művében azt írta, hogy forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat. Amíg Nyugaton és nálunk nem jön léire — és most visszatérek arra amit előbb mondtam — a marxi módszer megújítása, amelynek segít ségével egy ökonómiai és társadalmi analízis jön létre, arról az útról, amelyet a kapitalizmus befutott, amelyet mi marxisták nem analizáltunk, és ebből le tudjuk vezetni azokat a konkrét problémákat, amelyekre nekünk válaszolni kell, amíg ez nem történt meg, addig egy igazán komoly és egy nagy döntési létrehozó forradalmi mozgalomról sem lehet beszélni. Ezért tartom én a marxista elmélet megújításának 'a kérdését olyan fontosnak. Van egy probléma a szocialista államokban is, mert enélkül az elméleti megújítás nélkül gyakorlat nem lehel. Aki egyszerűen ezt hiszi, hogy ilyen happeningek formájában meg lehet a kapitalizmust dönteni, az természetesen naív ember.

7 Nap: A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban Lukács elvtárs eddig nemigen nyilatkozott. Ez azt jelenti, hogy erről nincs külön mondanivalója?

LUKÁCS GYÜRGY: Nézze, az én véleményem az, hogy amit Marx és Lenin mondottak — ne haragudjon, hugy ilyen ortodox vagyok — tökéletesen helyes. Amikor Marx azt mondta, hogy egy nép, amely egy másik népet elnyom, nem lehet szabad, amikor Lenin követelte, hogy minden nemzetnek egészen az elszakadási jogáig menő autonómiája legyen — akkor ők kimondták azokat az összefüggéseket, amelyek nélkül a szocialista fejlődést egy több nemzetből álló országban nem lehet megvalósítani. Azt hiszem, nekünk nincs különös hozzátennivalónk ahhoz, amit Marx és Lenin mondottak. Ók az összefüggést igen helyesen fölismerték, és a mi feladatunk volna ezt konkrétan, ott, ahol lehet, és ott, ahol kell, alkalmazni.

7 Nap: Volna?

LUKÁCS GYÜRGY: Igen. Ezt bizony nem minden esetben valósítottuk meg. Mi ideológiai kérdésekről beszéltünk, és nem akarok a napi politika egyes kérdéseivel foglalkozni, én csak mint távoli néző, és mint magyar néző mondhatom, hogy nekem általában véve a távolból nagyon tetszik, ahogy maguk Jugoszláviában a kérdést megoldották. Én azt hiszem, hogy ott történtek bizonyos lépések ilyen marxi—lenini megoldás felé. Hogy vannak negatív dolgok is, azt talán ne említsük ebben a mai beszélgetésben.

7 Nap: A kérdést azért tettem fel, mert az ún. hivatalos marxizmusban, idézőjelbe tettem a „hivatalosat“, egy ilyen felfogás terjedt el, hogy a tulajdonviszonyok megváltozásával a nemzetiségi kérdés a szocialista országokban önmagától, eleve megoldódik. Nálunk Jugoszláviában ...

LUKÁCS GYÜRGY: A dolog úgy áll, hogy Lenin soha semmiféle kérdésről nem állította, hogy az magától megoldódik. Es én hosszú élet folyamán a magánélet kis kérdéseitől a közélet nagy kérdéseiig még sohasem tapasztaltam, hogy egy kérdés magától megoldódott.

7 Nap: Ha végigtekintünk a marxista filozófia mai helyzetén a legkiválóbb reprezentánsok művein keresztül, akkor látjuk, hogy nemcsak lényegesen különböznek egymástól, hanem sok kérdésben tagadják vagy keményen bírálják is egymás -nézeteit. Napjainkban bontakozik ki teljes gazdagságában korunk marxizmusának az igazi polifonikus jellege. Tehát nemcsak több szólam, de a többféleképp előadott és többféle hangszeren előadott szólamok váltogatják egymást, vagy szólalnak meg egyidejűleg. Hogyan látja Lukács elvtárs a marxizmusnak ezt az egyre kifejezettebb politikus jellegét?

LUKÁCS GYÜRGY: A kérdésben volt egy olyan fordulat, mintha a mustani marxista filozófiában is jelentkező sokrétűség és sokféleség minden tekintetben pozitív jelenségnek volna tekinthető. Nekem itt megvannak a magam fönntartásai. £n pozitív jelenségnek tartom, hogy minden országban akadnak emberek, akik azt mondják: én most meg fogom vizsgálni ezt a kérdést és állást foglalok ebben a kérdésben. Ez kétségtelenül pozitív jelenség. Ennek aztán az a következménye, hogy az a marxizmus, ami ma létrejövőben van, eddig nagyon sokrétű, polifon, sőt egyesek azt mondják: pluralisztikus jellegű valami. Itt szabadjon nekem egy kételkedéssel előállni: ti. a marxizmusra nézve is vonatkozik, hogy igazság, csak egy van. A történelem vagy az osztályharcok története, vagy nem az osztályharcok története. Az, hogy most az osztályharcok történetén belül lehet vitatkozni arról, hogy ez vagy az az osztályharc ilyen vagy olyan volt, az egy más kérdés, de tudnunk kell, hogy abban a kérdésben és objektíve minden kérdésben, csak egy igazság létezhetik. £s ennélfogva én nem ítélem el a most létező többrétűséget, hanem úgy fogom föl, hogy a krízis elméleti megoldása kérdésében is mi a kezdet kezdetén vagyunk. Es irányzatok fognak egymással harcolni, amíg eljutunk a tényleges igazsághoz, de hangsúlyozni szeretném: igazság csak egy van. És ez a sokrétűség kifejezi azt, hngy még csak útban vagyunk az igazság felé, és borzasztó helytelen volna, hogyha egy rossz polgári dologból mi a pluralizmusban bizonyos ideált látnánk és azt hinnök, hogy ez előnye a mi marxizmusunknak, hogy a marxizmus lehet idealista vagy materialista, lehet kauzális vagy teleológikus, lehet ilyen, vagy lehet olyan. Ezt bízzuk rá a manipuláns kapitalizmusra, az csinálhat ilyen teóriákat, a marxizmusban azonban azon az állásponton kell állni, hogy minden kérdésben csak egy igazság vau, és mi marxisták azért harcolunk, hogy ez az egy igazság kiderüljön. Amíg nem derül ki, addig l&arculnak ezek az irányzatok, és hozzá kell tennem, és én ellene vagyok, hogy adminisztratív jellegű döntésekkel igyekezzünk ezt siettetni. Itt ideológiai problémákról van szó, amelyeket ideológiailag kell kiharcolnunk, ugyanakkor azonban szükségesnek tartom a nyugati pluralizmussal szemben elhatárolni magunkat, és eleve arra az álláspontra állni, hogy minden kérdésben csak egy igazság lehetséges. Ez is lehet, hogy egy olyan kérdés, amelyben nem egy jugoszláv elvtárstól el fogok térni, de hát előbb is mondottam, hogy a rokonszenv nem azon múlik, hogy az ember minden kérdésben egyetért, hanem abból az érzésből, hogy ugyanannak a nagy ügynek a katonája mindegyik, és ha legélesebben polemizálnak is egymással, tudják, hogy egy cél érdekében polemizálnak.