A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-15 / 6. szám

lekben és nehéz körülmények között értük el á lengyel ál­lomást. Két napra rá meg­talált minket egy 1L—14-es szov­jet repülőgép, amelyet Nyikolaj Vahonyln, a kiváló sarki repülő vezetett. Az 6 gépe élelmet és egyéb szükséges holmit dobott le nekünk. Néhány nap múlva elvitt minket a Mlrnlj állomásra. A Ll— 2 es repülőgépet nem sikerült megmenteni. Elsüllyedt. A szovjet expedíció vezetőségé­nek kedvessége és vendégszeretete következtében több mint 15 000 km hosszú területen figyelhettem meg az Antarktiszt. Megfigyelhettem repülőről, földi járművekről és az Ob hajó fedélzetéről. Ez a hajó hosszú heteken ót nyújtott meleg otthont számomra, családias köz­vetlenséggel csakúgy* mint a szov­jet Antarktlsz-kutatók bármelyik háza vagy lakása. . Magas a hatodik kontinens partja. Az Antarktisz — az örök hó és hatalmas jég távoli birodalma. A déli félteke és az egész világ időjárásának konyhája. Az An tarktlsz — a Jeges kékség s a tiszta ég pasztell színeinek világa. A Nagy Föld emberei azon keve­sek, akiknek szerencséjük volt el­jutni a hatodik földrészre, „Kék Kontinensnek" nevezték el. Ez a költői elnevezés magába foglalja a földgolyó déli szegélyének gyö­nyörű jégmezőit, az Antarktisz mindig csupa jég és vakító hóval borított rövid nyarának napsüté­ses szép óráit. Zöld itt csak az égbolt szfnében található. Az Antarktisz ezenkívül vad ter­mészetének teljes szigorával veszé­lyes és ravasz. Ez a világ legerő­sebb orkánjainak, hóviharainak és a mindent megbénító hatalmas fa­gyoknak kontinense. Sokan a bát­rak közül, akik az Antarktlszra el­jutottak, életükkel fizettek ezért a lépésükért. Az ismeretlen jégmezőn töltött idő alatt sokszor úgy tűnt nekem, hogy álmodom, nem hittem el sa­ját magamnak, hogy személyesen járom be a Fehér Sivatag terüle­tét. Olyan érzésem volt, hogy nem döbbennék meg azon, ha egy adott pillanatban meleg szobában tér­nék magamhoz, messze az An­­tarktlsztól, lengyel földön. Hara­gudnék arra, aki felkeltett, s ha­mar behunynám a szemem, hogy álmomban ismét a Kék Kontinen­sen legyek. Szerencsére ez nem. volt álom. Az Antarktlszon továbbra is évente váltják egymást a hatodik kontinens kutatói. Minden nap, eb­ben a pillanatban is harcolnak a zord természettel, feltárva annak titkait. Most is ott lobog a lengyel zászló. Az Antarktlszon — a szovjet zászló melle,« lengő fehér-vörös lengyel zászló a déli földrész tá­voli világát is felölelő lengyel­­szovjet tudományos együttműkö­dés szimbóluma. Szöveg és képek: BRONISLAW MAJTCZAK

Next

/
Thumbnails
Contents