A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-15 / 6. szám
Mielőtt berukkolnának katonai alapszolgálatra. Mielőtt bevonulnának új otthonukba, a laktanyába, megtanulják az önué delem alapelemeit, célbalönek légpuskával, kisöblű puskával, pisztollyal és géppisztollyal. A tábor programjába tartozik még a rádiós és az ejtőernyős kiképzés Is. Kimondottan sport jellegű a hegymászó és a sport búvár kiképzés. Az utóbbi azonban télviz Idején nem Időszerű még. A hegymászás elsajátítására viszont igen alkat más Beroun sziklás környéke. Az erdőjáró élete, a kúszás és a búvárkodás, valamint kapcsolatunk a természethez és a táborozási alaptsmeretek elsajátítása nemcsak az újoncok érdeke, hiszen ezeknek nemcsak az alapszolgálat idején vehetik hasznát, hanem majd azután is. Ha a kísérlet beválik, akkor a Honvédelmi és Sportszövetség több helyen létesít tlyen kiképző központot, s reméljük, hogy az újoncok kitünően elszórakoznak, a tisztek viszont majd elégedettek lehelnek az alapszolgálatra bevonuló katonákkal. Bérounban mindjárt az idei tél ele/én egy különleges kísérlett kiképzőtábort létesítettek a leendő Újoncok részére. Bőben a kiképző táborban . készítik elő a fiúkat a Arcképvázlat Koncz Béláról Az első kép: Krokanország, azaz a hajdani kékkői járás. 1950 táján Itt találjuk Közép-Európa egyik Iegpocsékabb országútját. Nyári zivatar, tnennykövekkel és minden egyőb kellékkel. A zivatarban motorblclklis fiatalember Igyekszik hazafelé. Klskabőtban, vékony nadrágban, éjfél után. Nagycsalomján volt, Csemadok-gyXílésen. Mire Jelsőcre ér, nincs rajta egy tenyérnyi száraz hely sem. Otthon megtOrülkőzlk s fáradtan zuhan az ágyba. De reggel hatkor már újra berreg a masina. Irány: Losonc, azután Fülek, majd vissza Bússá, Apátujfalu, Lukanénye ős igy tovább. — Jő hogy nem kaptál tüdőgyulladást! — Ugyan kérlek! Még náthát se. Harminc éves voltam. Harminc, tudod, ml az?l S Koncz Béla, aki most, tizenhatodikén lesz ötven éves, e szavaknál kissé kesernyés mosollyal emeli fel a mutatóujját. — Tudod, mi az?! „Éjnye, milyen bátor magyar fiatalemberi“ Ezt mondogatták az apátujfalusiak egy vasárnap délután (valamikor az ötvenes évek elején). Koncz Béla ekkor, mint a Csemadok kerületi instruktora, megvárta a litánia végét s a templomból kltódulö hívőkhöz szólott. —- Mit mondtál nekik, hogy, annyliia tetszett? — Mit? Hogy szabad már magyarul beszélni, szabad magyarnak lenni. ■ Igazuk volt az apátújfalusiaknak. Ha jellemezni akarnám Koncz Bélát, én is azzal kezdeném: az a fajta ember, aki nem Ijed meg a saját árnyékától. S még hozzátenném: de főképpen nem Ijed meg a műnkétől. Semmiféle munkától. Az a harminc éves fiatalember, aki az ötvenes évek elején motor-
